„...szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett...” Tit 3,8–15
8 Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni: ezek jók és hasznosak az embereknek. 9 De kerüld az ostoba vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket, a viszálykodásokat és a törvényeskedő harcokat, mert ezek haszontalanok és hiábavalók. 10 A szakadást okozó ember elől egy vagy két figyelmeztetés után térj ki, 11 tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él, és magában hordja ítéletét. 12 Amikor majd elküldöm hozzád Artemászt vagy Tikhikoszt, igyekezz hozzám jönni Nikopoliszba, mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet. 13 Zénászt, a törvénytudót és Apollóst gondosan ellátva engedd útnak, hogy semmiben se legyen hiányuk. 14 De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl ott, ahol sürgős segítségre van szükség, hogy ne legyenek gyümölcstelenek. 15 Köszöntenek téged valamennyien, akik velem vannak. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hitben. A kegyelem legyen mindnyájatokkal!
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata
„...szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett...” (8). A keresztyén életben szükség van bátor kiállásra. Van, amikor nem lehet közösséget vállalni valakivel a folytonos, hiábavaló vitatkozása miatt (9), és el kell váljanak útjaink attól, aki megátalkodottan szakadást okoz (10). Legyünk azonban határozottak a jó ügyek melletti kiállásunkban is, gondoskodjunk a hiányt szenvedőkről (13–14)!
RÉ 195 RÉ21 288
Napi ének | 581 | Semmit ne bánkódjál
„ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és nem ér majd a pusztító csapás titeket…” 2Móz 12,1–20
1 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: 2 Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz számotokra az első az év hónapjai között. 3 Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának családonként mindenki egy bárányt, házanként egy-egy bárányt. 4 Ha egy házban kevesen vannak egy bárányra, akkor a legközelebbi szomszédjukkal együtt vegyenek a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud enni a bárányból. 5 Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vagy kecskét vegyetek. 6 Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége. 7 Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik. 8 Még ugyanazon az éjszakán egyék meg a húst: tűzön megsütve, kovásztalan kenyérrel; keserű füveket egyenek hozzá. 9 Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek. 10 Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. 11 Így egyétek: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az Úr páskája ez. 12 Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött – én, az Úr. 13 De az a vér jel lesz a házakon, amelyekben vagytok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és nem ér majd a pusztító csapás titeket, amikor megverem Egyiptom földjét. 14 Legyen ez emléknap a számotokra, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés az, hogy megünnepeljétek. 15 Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házaitokból. Ki kell irtani Izráelből mindenkit, aki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig. 16 Az első napon tartsatok szent összejövetelt, és a hetedik napon is tartsatok szent összejövetelt. Semmiféle munkát ne végezzetek azokon; mindenkinek csak annyi munkát szabad végeznie, amennyi az étkezéshez szükséges. 17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptomból. Tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre, örök rendelkezés szerint. 18 Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől kezdve egyetek kovásztalan kenyeret a hónap huszonegyedik napjának estéjéig. 19 Hét napon át ne lehessen kovászt találni a házaitokban; ki kell irtani Izráel közösségéből mindenkit, aki kovászosat eszik, akár jövevény, akár az ország szülötte. 20 Semmiféle kovászosat ne egyetek. Kovásztalan kenyeret egyetek mindenütt, ahol laktok.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(13) „ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és nem ér majd a pusztító csapás titeket…” (2Móz 12,1–20)
A páskabárány helyettes áldozat: azért hal meg, hogy Izráel fiai életben maradjanak, amikor az Úr az utolsó csapást is elhozza Egyiptomra. Vére az ajtófélfán azt hirdeti, hogy a bent lakók Isten népéhez tartoznak, és engedelmesen követték mindenben az utasításait. A többi áldozatot feldarabolták, és megfőzték, ezt azonban egyben kellett megsütni, sőt, még a csontját sem volt szabad eltörni (46. v.). Útra készen, sietve ették, hogy ha ennek a csapásnak végre enged a fáraó, azonnal indulhassanak az Ígéret földje felé.
Jézus az utolsó vacsorán egy páskabárányhoz hasonlította magát. Ő, a bűntelen értünk áldozta magát, hogy elhárítson rólunk mindent, amit bűneinkért jogosan róna ki ránk az Isten. Amikor meghalt értünk a kereszten, nem törték el a lábát, hogy gyorsabban a halálhoz segítsék. Ezt a részletet azért jegyezte fel János evangélista (Jn 19,33), mert a páskabárányra emlékeztette őt: Krisztus valóban az „Isten bárányára, aki elveszi a világ bűnét” – ahogy Keresztelő János tanította róla (Jn 1,29). Vérének szimbóluma az úrvacsorai bor, ami egy új szövetség jele és pecsétje is. Áldozata révén lettünk Isten gyermekei, és indulhattunk el mi is az üdvösség felé. Adjunk hát hálát Istennek, hogy ilyen jó volt hozzánk, és kövessük az utat, amit Krisztus előttünk megnyitott!