„ne keményítsétek meg a szíveteket” Zsid 3,7–19
7 Ezért, amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, 8 ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában, 9 ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át. 10 Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismeri az én utaimat. 11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.” 12 Vigyázzatok, testvéreim, senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől hitetlen és gonosz szívvel. 13 Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy a bűn csábítása közületek senkit meg ne keményítsen. 14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk. 15 Mert amikor ezt mondja az Írás: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor”, 16 azt kérdezzük: kik keseredtek el, amikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból? 17 És kikre haragudott Isten negyven éven át? Nem azokra, akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában? 18 És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak? 19 Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt.
Bibliaolvasó Kalauz – Sándor Balázs igemagyarázata
Nagy kiváltság az Úr szavát hallgatni, megtiszteltetés, hogy szól hozzánk – és mégis óriási felelősség. Isten engedelmes szívet vár tőlünk, ezért ismétli a szerző többször: „ne keményítsétek meg a szíveteket”! Az igének alázatos, engedelmes hallgatói legyünk – határozzuk el előre, hogy megtesszük, amit az Úr kér tőlünk. Ha csak megszokásból, vallásoskodásból olvassuk, hallgatjuk az igét, akkor az a szívünk megkeményedéséhez vezethet, amivel csak ártunk magunknak.
RÉ 95 RÉ21 95
Zsoltárdicséret | 190 | Ti, keresztyének, dicsérjétek Istent
„... valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom. Papok királysága és szent népem lesztek.” 2Móz 19
1 Két hónappal azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, ugyanazon a napon megérkeztek a Sínai-pusztába. 2 Refídímből útnak indulva megérkeztek a Sínai-pusztába, és tábort ütöttek a pusztában. Ott táborozott Izráel a heggyel szemben. 3 Mózes fölment Istenhez, az Úr pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához, és ezt hirdesd Izráel fiainak: 4 Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. 5 Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor, bár enyém az egész föld, valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom. 6 Papok királysága és szent népem lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak. 7 Ezután lejött Mózes, összehívta a nép véneit, és átadta nekik mindazokat az igéket, amelyeket rábízott az Úr. 8 Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott. Mózes elvitte a nép válaszát az Úrnak. 9 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Íme, eljövök hozzád sűrű felhőben, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és higgyenek majd neked is mindenkor. És elmondta Mózes a nép válaszát az Úrnak. 10 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Menj a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki a felsőruhájukat! 11 Legyenek készen harmadnapra, mert a harmadik napon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre. 12 De vonj határt a nép körül, és mondd meg nekik: Vigyázzatok, ne menjetek föl a hegyre, még a szélét se érintsétek! Aki megérinti a hegyet, halállal lakoljon! 13 Nem szabad kézzel hozzányúlni az ilyenhez, akár állat, akár ember: meg kell kövezni, vagy nyíllal lelőni, nem maradhat életben. Majd csak akkor szabad fölmenni a hegyre, ha a kürt hosszabban zeng. 14 Akkor lejött Mózes a hegyről a néphez, elrendelte, hogy a nép szentelje meg magát, és mossák ki felsőruhájukat. 15 Majd ezt mondta a népnek: Legyetek készen harmadnapra! Asszonyhoz ne közeledjetek! 16 A harmadik napon pedig virradatkor mennydörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen, és igen erős kürtzengés. Ekkor az egész nép a táborban reszketni kezdett félelmében. 17 Mózes ekkor kivezette a népet a táborból az Isten elé, és ők megálltak a hegy lábánál. 18 Az egész Sínai-hegy füstbe borult, mert leszállt rá tűzben az Úr. Füstje úgy szállt föl, mint az olvasztókemence füstje, és az egész hegy erősen rengett. 19 A kürtzengés egyre csak erősödött. Mózes beszélt, és az Isten mennydörgésben felelt neki. 20 Leszállt tehát az Úr a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára. És fölhívta az Úr Mózest a hegy csúcsára, Mózes pedig fölment. 21 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Menj le, és figyelmeztesd a népet, hogy ne törjön előre azért, hogy lássa az Urat, különben sokan elesnek közülük. 22 Még a papok is, akik különben közeledhetnek az Úrhoz, szenteljék meg magukat, hogy rájuk ne rontson az Úr! 23 Mózes azt felelte az Úrnak: Nem jöhet föl a nép a Sínai-hegyre, hiszen te így figyelmeztettél bennünket: Vonj határt a hegy körül, és rendeld el, hogy szenteljék meg azt! 24 De az Úr ezt mondta neki: Indulj, menj le, és jöjj fel Áronnal együtt! De a papok és a nép ne törjön előre, és ne jöjjenek föl az Úrhoz, hogy rájuk ne rontson. 25 Mózes tehát lement a néphez, és megmondta ezt nekik.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(5k) „valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom. Papok királysága és szent népem lesztek.” (2Móz 19)
Már a szabadítás csodája is jelezte: Isten és Izráel különleges kapcsolatban vannak; most, megérkezve a Sínai-hegyhez, ez nyilvánvalóvá válik. Itt köt ugyanis Isten szövetséget a népével: elé tárja rendelkezéseit, amit a népnek meg kell tartania. De ígéretet is tesz nekik, hogy tulajdonaként kezeli majd őket: óvja, védi, megáldja, ha engedelmeskednek, és egy hazával ajándékozza meg őket. A nagyvilágról sem feledkezik meg Isten: Izráel olyan lesz a többi nép között, mint egy pap a gyülekezetben, aki az Úr áldását osztja és akaratát hirdeti (lásd 1Móz 12,3). E szövetséget bővítette ki Isten velünk, mert hisszük, hogy Krisztus az ő fia, és megváltott bennünket a bűn rabságából. Megváltott, de el is hívott, hogy ezt az örömhírt az egyház mással is megossza, és eljuttassa így Isten áldását minden emberhez e földön. Péter apostol erről így ír: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok” (1Pt 2,9k). Gyönyörű szavak – hát éljünk is eszerint!