„Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” Zsid 4,1–11
1 Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. 2 Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. 3 Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondta Isten: „Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.” Jóllehet munkái készen voltak a világ teremtése óta, 4 és valahol így szól az Írás a hetedik napról: „És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkája után.” 5 Itt viszont ezt mondja: „Nem mennek be az én nyugalmam helyére.” 6 Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt, 7 egy napot ismét „mának” jelöl ki. Dávid által hosszú idő múlva így szól, ahogyan előbb is mondtuk: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” 8 Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. 9 A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére. 10 Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. 11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.
Bibliaolvasó Kalauz – Sándor Balázs igemagyarázata
Az úton lévő és küzdő emberek és közösségek idővel megfáradnak. Jézus is azért hívta őket, hogy nála nyugalmat találjanak (Mt 11,28). Így vezette Isten az ő népét Egyiptomból az ígéret földjére. S így készített nekünk, az új szövetség népének örök nyugalmat a mennyei hazában. Igyekezzünk bemenni az Isten által ígért nyugalomba! A boldog cél felé tartva viszont nem lehetünk önzőek: segítenünk kell a gyengébbet, az elesettet – hogy senki le ne maradjon közülünk!
RÉ 422 RÉ21 772
Zsoltárdicséret | 161 | Erős várunk nekünk az Isten
„Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről…” 2Móz 20,1–17
1 Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: 2 Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 3 Ne legyen más istened rajtam kívül! 4 Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. 5 Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. 6 De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat. 7 Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét! 8 Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! 9 Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! 10 De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. 11 Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt. 12 Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked! 13 Ne ölj! 14 Ne paráználkodj! 15 Ne lopj! 16 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! 17 Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé!
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(2) „Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről…” (2Móz 20,1–17)
A Tízparancsolat a zsidóság és a keresztyének számára minden más parancsolat összefoglalása. Ezért is hangzik el a szövetségkötés során minden más törvény előtt. Maga Jézus is azt tanácsolja a gazdag ifjúnak, hogy ezeket tartsa meg, ha el akarja nyerni az örök életet (Mt 19,17k). Éppen emiatt soha nem volt kérdés, hogy az Ószövetségnek e parancsolatai ránk is ugyanúgy vonatkoznak. Sokan vádolják azzal a vallást, hogy csak elvesz az emberektől. Ám még mi is néha úgy érezzük,túl sok lemondással jár a Krisztus követése… Ám a Tízparancsolat jól mutatja: Isten velük nem elvenni, hanem adni akar. Előbb megmentette ugyanis Izráelt Egyiptomból. Előbb szabadokká tette, és elindította őket egy új haza, az ígéret földje felé. A parancs csak ezután jön. Ezért vezeti be Isten így a parancsolatokat: „Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről…” Azaz: „Mivel én kihoztalak…, mivel már szabad vagy, ne legyen … ne imádd … ne vedd el…” Krisztusban is mindent előre megkaptunk tőle. Megváltott, hitet adott, gyermekévé fogadott, óv, áld, és szent lelkével tanácsol azóta is minket. Amit cserébe kér, az is a mi javunkat szolgálja: hogy megmaradhassunk mellette, örökké a tőle nyert szabadságban!