„...lelkünknek biztos és erős horgonya...” Zsid 6,13–20
13 Amikor Isten Ábrahámnak ígéretet tett, önmagára esküdött, mivel nem esküdhetett nagyobbra, 14 és így szólt: „Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak.” 15 És így, miután Ábrahám türelemmel várt, beteljesült az ígéret. 16 Mert az ember önmagánál nagyobbra esküszik, és minden ellenvetésnek véget vet, mindent megerősít az eskü. 17 Ezért Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet. 18 Így ez a két változhatatlan tény, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erősen bátorít minket, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. 19 Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, 20 ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.
Bibliaolvasó Kalauz – Némethné Balogh Katalin igemagyarázata
Az életünk bizonytalan, de a bizonytalanság mellett Isten ígéretei változhatatlanok. Bátorít-e ez arra, hogy reménységgel várjam már a holnapi napot? „...lelkünknek biztos és erős horgonya...” (19) – ez teszi a lehetetlent lehetségessé számomra és mások számára is. Így lehet szabad és újjászületett ember az is, aki az alkohol rabja. Milyen áldás, ha vannak körülöttünk Ábraháméhoz hasonló beteljesedő emberi életek, amilyenek a hitben előttünk járó reformátoraink is voltak, vagy éppen mi válunk azokká.
RÉ 390 RÉ21 591 • IÉ Zsolt 46 • Zsolt 124
Napi ének | 601 | Az Úr Isten az én reménységem
„Annak a szövetségnek a vére ez…” 2Móz 24
1 Azután így szólt Mózeshez: Jöjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abíhú meg Izráel vénei közül hetvenen, és tőle távol boruljatok le előtte! 2 Csak Mózes jöjjön közelebb az Úrhoz, a többiek ne jöjjenek közelebb! A nép ne jöjjön fel vele! 3 Akkor lement Mózes, és elmondta a népnek az Úr minden igéjét és valamennyi törvényét. Az egész nép pedig ezt felelte egy akarattal: Megtesszük mindazt, amit elrendelt az Úr. 4 Akkor leírta Mózes az Úr összes igéjét. Másnap korán reggel oltárt épített a hegy lábánál, és tizenkét szent oszlopot állított fel Izráel tizenkét törzse szerint. 5 Azután odarendelt néhány izráeli ifjút, hogy mutassanak be égőáldozatot, és vágjanak le bikákat békeáldozatul az Úrnak. 6 Mózes pedig fogta a vér felét, tálakba töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette. 7 Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az Úr mondott. 8 Azután Mózes vette a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az Úr kötött veletek, mindezeknek az igéknek az alapján. 9 Majd fölment Mózes és Áron, Nádáb és Abíhú meg Izráel vénei közül hetvenen. 10 Látták Izráel Istenét: Lába alatt zafírkőféle volt, olyan tiszta, mint maga az ég. 11 Izráel fiainak a vezetőire nem emelt kezet, bár látták az Istent, amikor színe előtt ettek és ittak. 12 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj itt, mert át akarom adni neked a kőtáblákra írt törvényt és parancsolatokat, amelyeket azért írtam le, hogy tanítani lehessen azokat. 13 Elindult tehát Mózes és szolgája, Józsué. Mielőtt fölment Mózes az Isten hegyére, 14 ezt mondta a véneknek: Maradjatok itt, amíg visszatérünk hozzátok! Áron és Húr itt lesz veletek. Akinek vitás ügye lesz, forduljon hozzájuk! 15 Amikor fölment Mózes a hegyre, felhő borította be a hegyet, 16 mert az Úr dicsősége ereszkedett rá a Sínai-hegyre. Hat napig borította azt felhő, majd a hetedik napon magához szólította Isten Mózest a felhő közepéből. 17 Az Úr dicsőségének látványát olyannak látták Izráel fiai, mintha emésztő tűz égett volna a hegy csúcsán. 18 Mózes azonban bement a felhő közepébe, egészen fölment a hegyre, és ott maradt Mózes a hegyen negyven nap és negyven éjjel.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(8) „Annak a szövetségnek a vére ez…” (2Móz 24)
Megtörtént a szabadítás, Isten kinyilvánította az akaratát, és végül szövetségre lépett Izráellel. Ahogy az Ószövetség korában gyakran áldozattal és lakomával pecsételték meg a megállapodást (vö. 1Móz 31,54), úgy erősíti meg szövetségét most az Úr a nép képviselőivel. Az áldozati bikák vérének egy része az oltárra kerül, a többit Mózes ráhinti a népre. Véren szerzett szövetség ez, amely örökre összeköti Istent és Izráelt. Ami ezt követi, ahhoz a végidők mennyei lakomája lesz majd csak fogható (Ézs 25,6kk). Hiszen a földön csak Mózes és néhány próféta láthatta az Urat: most a nép képviselői látják őt, asztalhoz ültek, és együtt étkezhettek vele. Annyi részlete van a leírásnak, ami Jézust és az Újszövetséget juttatja eszünkbe! Véren szerzett szövetség ez is, ahogy maga Jézus mondja az utolsó vacsorán. Örök szövetség, amit „sem magasság, sem mélység” nem törölhet el. Az szerezte, aki úgy ismerte az Atyát, mint rajta kívül senki más, hiszen tőle jött. S aki utat nyitott nekünk a mennybe, és helyet készít a végső lakomához az Atya oldalán. És hisszük: valahányszor élünk az úrvacsorával, lelke által az Úr megerősíti bennünk ezt a szövetséget, és akkor, ott, a mennyei lakoma „földi kóstolóján” magával az Úrral lehetünk együtt.
