„..ilyen főpapra volt szükségünk..., aki örökre tökéletes” Zsid 7,11–28
11 Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által – mert a nép ez alatt kapta a törvényt –, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap jöjjön el, aki nem Áron rendje szerint való? 12 Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. 13 Ugyanis akiről ez elhangzik, más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. 14 Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából származott, de ebből a törzsből származó papokról semmit sem mondott Mózes. 15 És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan eljön egy másik pap, 16 aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint. 17 Mert róla szól a bizonyságtétel: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” 18 A korábbi parancsolatot Isten eltörli ugyan, mivel az erőtlen és haszontalan, 19 mert a törvény semmit sem tett tökéletessé, de ugyanakkor jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk őhozzá. 20 Ezenkívül: Jézus nem eskü nélkül lett főpappá – azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká –, 21 hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; pap vagy te örökké.” 22 Ezért Jézus jobb szövetségnek lett a kezesévé. 23 És azok többen voltak papok, mivel a halál nem engedte, hogy megmaradjanak szolgálatukban; 24 az ő papsága viszont örökkévaló, mivel ő megmarad örökké. 25 Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. 26 Mert ilyen főpapra volt szükségünk, aki szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és az egek fölé emeltetett. 27 Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy naponta mutasson be áldozatot, előbb a saját bűneiért, azután a nép bűneiért. Mert ő ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. 28 Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.
Bibliaolvasó Kalauz – Némethné Balogh Katalin igemagyarázata
„..ilyen főpapra volt szükségünk..., aki örökre tökéletes” (26.28). Földi lehetőségeink számbavétele után eljutunk-e az örökre tökéletes főpaphoz, Jézus Krisztushoz? Sok szükségünk kielégítése közben rádöbbenünk-e, hogy rá van valójában szükségünk. Ő az az Egy, aki elég mindenre és örökre. Aki úgy él, hogy már csak alkohollal tudja a vágyait kielégíteni, annak is nyilvánvaló lehet, hogy Krisztusra van valójában szüksége.
RÉ 344 RÉ21 486
Keresztyén reménység | 602 | Krisztus, én életemnek Te vagy reménysége
„Készíts ötven aranykapcsot, … rögzítsd egymáshoz a sátorlapokat! Így áll majd össze a hajlék.” 2Móz 26
1 A hajlékot tíz sátorlapból készítsd: sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból, művészi módon beleszőtt kerúbokkal készítsd azokat! 2 Egy-egy sátorlap hossza huszonnyolc könyök legyen, egy-egy sátorlap szélessége pedig négy könyök. Egyforma legyen a mérete mindegyik sátorlapnak. 3 Öt sátorlap legyen egymással összefűzve, a másik öt sátorlap is legyen egymással összefűzve. 4 Azután készíts kék bíbor hurkokat az egyik sátorlap szegélyén az összefűzésnél. Ugyanilyeneket készíts a másik sátorlap szegélyén is, azon a végén, ahol összefűzik. 5 Készíts ötven hurkot az egyik sátorlapon, és ötven hurkot készíts annak a sátorlapnak a szegélyén is, amelyet hozzáfűznek. Egymással szemben legyenek a hurkok. 6 Készíts ötven aranykapcsot, és ezekkel a kapcsokkal rögzítsd egymáshoz a sátorlapokat! Így áll majd össze a hajlék. 7 Azután készíts sátorlapokat kecskeszőrből sátortetőnek a hajlék fölé: tizenegy ilyen sátorlapot készíttess. 8 Egy sátorlap hossza harminc könyök legyen, a sátorlap szélessége pedig négy könyök legyen. Egyforma legyen a mérete a tizenegy sátorlapnak. 9 Fűzz össze öt sátorlapot külön, és hat sátorlapot is külön. A hatodik sátorlap pedig lógjon le a sátor elején. 10 Készíts ötven hurkot az egyik sátorlapnak arra a végére, ahol összefűzik, és ötven hurkot a másik sátorlapnak arra a szélére is, ahol összefűzik. 11 Készíts ötven rézkapcsot, és akaszd a kapcsokat a hurkokba. Így fűzd össze a sátortetőt egy egésszé! 12 Ami pedig a sátortető lapjainak lelógó részét illeti: a lelógó sátorlap fele lógjon rá a hajlék hátuljára, 13 abból pedig, ami a sátortető lapjainak hosszából túllóg, egykönyöknyi innen, egykönyöknyi onnan lógjon le, vagyis hajoljon rá a hajlék két oldalára innen is, onnan is, és fedje be azt! 14 Készíts még egy takarót is a sátorra vörösre festett kosbőrből, és arra még egy takarót delfinbőrből. 15 Készíts a hajlékhoz felállítható deszkákat is akáciafából. 16 A deszkák hossza tíz könyök legyen, a deszkák szélessége pedig másfél könyök. 17 Mindegyik deszkának két csapja legyen, amelyek összekötik egyiket a másikkal. Így készítsd el a hajlék mindegyik deszkáját! 18 Így készítsd el a hajlék deszkáit: húsz deszkát tégy a déli oldalra, dél felé. 19 Készíts negyven ezüsttalpat a húsz deszka alá, két talpat mindegyik deszka alá a két csapnak megfelelően. Minden egyes deszka alatt két talp legyen a két csapnak megfelelően. 20 A hajlék másik oldalára, az északi oldalra is tégy húsz deszkát. 21 Ezeknek is legyen negyven ezüsttalpa, két talp legyen az egyik deszka alatt, és két talp legyen a másik deszka alatt is. 22 Nyugat felől, a hajlék hátuljára is készíts hat deszkát. 23 Készíts két-két deszkát a hajlék két hátsó sarkára. 24 Ezek párosával legyenek egymás mellett, aljuktól a tetejükig szorosan összefogva egészen a karikáig. Így legyen mindkettőnél; mindkét saroknál így legyen. 25 Legyen tehát nyolc deszka ezüsttalpakkal, összesen tizenhat talppal. Két talp legyen az egyik deszka alatt, és két talp legyen a másik deszka alatt is. 26 Készíts reteszeket is akáciafából: ötöt a hajlék egyik oldalának a deszkáihoz, 27 öt reteszt a hajlék másik oldalának a deszkáihoz, és öt reteszt a hajlék hátuljának a deszkáihoz a nyugati oldalon. 28 A reteszek középen legyenek a deszkák között, rögzítve azokat egyik végétől a másik végéig. 29 Vond be a deszkákat arannyal, és aranyból készítsd a karikákat is a reteszek kengyeleiként. Vond be a reteszeket is arannyal. 30 Pontosan úgy állítsd fel a hajlékot, ahogyan a hegyen megmutattam neked! 31 Azután készíts kárpitot kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból! Művészi módon beleszőtt kerúbokkal készítsd azokat! 32 Tedd ezt négy arannyal bevont akáciafa oszlopra, amelyeknek aranykampóik legyenek, négy talpa pedig ezüstből legyen! 33 Akaszd rá a kárpitot a kapcsokra, vidd be a bizonyság ládáját a kárpit mögé, és a kárpit válassza el a szentélyt a szentek szentjétől! 34 Azután helyezd rá a fedelet a bizonyság ládájára a szentek szentjében! 35 Az asztalt helyezd el a kárpiton kívül, a lámpatartót pedig az asztallal szemben a hajlék déli oldalán! Az asztalt tedd az északi oldalra! 36 Készíts függönyt a sátor bejáratára kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, művészi módon kihímezve! 37 Készíts a függönyhöz öt akáciafa oszlopot, és vond be azokat arannyal! Kampói aranyból legyenek, és önts azokhoz öt réztalpat!
Az Ige mellett – Tatai István igemagyarázata
(6) „Készíts ötven aranykapcsot, … rögzítsd egymáshoz a sátorlapokat! Így áll majd össze a hajlék.” (2Móz 26)
A szent sátor építménye több száz alkatrészből állt. Mégis, amikor elkészült a nagy mű, az alkotás a ragyogó egység képét jelenítette meg.
Hogyan lehetett ez? Isten pontos számadatok megadásával szólt a finom összekötő elemekről, és azok fontosságáról is. Ezek főleg aranyból és rézből, illetve szövetekből készültek. Olvasunk kapcsokról, csapokról, hurkokról, karikákról, reteszekről, horgokról, kampókról. Minden apró elem fontos feladatot látott el: a szent sátornak egységesnek kellett lennie. Az ehád (egységes) szó igen gazdag jelentésű. A többféleség harmóniájára utal, miként Isten is három személyben, lényében tökéletesen egy. Ilyen ehádegység lehet egy jó házasság is (1Móz 2,24). Hitvallásaink szerint az egyetemes egyház is ilyen egység (egy). A kapcsok a pusztai szent építmény legkisebb alkatrészei voltak, de nélkülük a sátor nem állhatott volna fel. Ehhez hasonlóan az Úr mai vándorló népének is törekednie kell a tagokat egybekapcsoló szolgálatok harmóniájára. Pál apostol ennek szellemében szól a testvéri közösség kapcsairól (Ef 4,3–4 és 16). Szavaiddal és tetteiddel te is vállalj kapcsolatokat építő gyógyító szolgálatot gyülekezetedben!
