„Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.” Zsid 12,18–29
18 Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez 19 vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. 20 Mert nem bírták elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni!” 21 És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: „Félelem fogott el és remegés.” 22 Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez, 23 az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, 24 az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint Ábel vére. 25 Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. 26 Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.” 27 A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. 28 Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. 29 Mert a mi Istenünk emésztő tűz.
Bibliaolvasó Kalauz – Literáty Zoltán igemagyarázata
Isten szava képes megrendíteni a földet és az eget is, de ami a legfontosabb, az ember szívét is. Erre a megrendülésre azért van szükségünk, hogy összetörjön minden, ami ideig-óráig való, és helyette felépüljön a rendíthetetlen és örökkévaló létezésünk a mi közbenjárónk, Jézus Krisztus által.
RÉ 505 RÉ21 696
Keresztyén reménység | 615 | Szívem szerint kívánom
„Azután elkészítette az oltár egész fölszerelését: a fazekakat … és szenesserpenyőket.” 2Móz 38
1 Azután elkészítette az égőáldozati oltárt akáciafából négyzet alakúra: öt könyök volt a hossza és öt könyök a szélessége, a magassága pedig három könyök volt. 2 Készített szarvakat a négy sarkára, vele egy darabból voltak a szarvak, és bevonta az egészet rézzel. 3 Azután elkészítette az oltár egész fölszerelését: a fazekakat, lapátokat, hintőedényeket, villákat és szenesserpenyőket. Az egész fölszerelést rézből készítette el. 4 Készített az oltárhoz rostélyszerű rézrácsozatot a perem alá, amely annak a közepéig ért le. 5 Öntött négy karikát a rézrácsozat négy sarkára rúdtartóknak. 6 Elkészítette a rudakat akáciafából, és bevonta rézzel. 7 Bedugta a rudakat az oltár oldalain levő karikákba, hogy hordozható legyen. Deszkákból készítette azt, belül üresre. 8 Elkészítette a rézmedencét meg rézből egy állványt is hozzá azoknak az asszonyoknak a fémtükreiből, akik a kijelentés sátrának bejáratánál szolgáltak. 9 Elkészítette az udvart is. A déli oldalon az udvar szőnyegfala sodrott lenfonálból készült, és száz könyök hosszú volt. 10 Húsz oszlopa és húsz réztalpa volt; az oszlopok kampói és kapcsai ezüstből voltak. 11 Az északi oldal is száz könyök volt, húsz oszloppal és húsz réztalppal; az oszlopok kampói és kapcsai ezüstből voltak. 12 A nyugati oldalon ötven könyök szőnyegfal volt tíz oszloppal és tíz talppal; az oszlopok kampói és kapcsai ezüstből voltak. 13 A keleti oldal ötven könyök volt. 14 Tizenöt könyök szőnyegfal volt az egyik oldalon, és annak három oszlopa és három talpa volt. 15 A másik oldalon, az udvar kapujától jobbra is, balra is tizenöt könyök szőnyegfal volt. Ennek is három oszlopa és három talpa volt. 16 Az udvar egész szőnyegfala körös-körül sodrott lenfonálból készült. 17 Az oszlopok talpai rézből, az oszlopok kampói és kapcsai pedig ezüstből voltak. Az oszlopfőket is ezüsttel borították be, és ezüsthuzallal volt összekötve az udvar összes oszlopa. 18 Az udvar kapujának a függönye művészi módon kihímezve, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból készült. A hossza húsz könyök, a magassága pedig – az udvar szőnyegfala szélességének megfelelően – öt könyök volt. 19 Négy oszlopuk és négy réztalpuk volt. Ezüstből voltak a kampóik; az oszlopfők és összekötő huzaljaik is ezüstből voltak. 20 A hajlék és az udvar összes cöveke körös-körül rézből volt. 21 Ez a hajlékhoz, a bizonyság hajlékához felhasznált dolgok jegyzéke, melyet Mózes parancsára állítottak össze; a léviták feladata volt ez, Ítámárnak, Áron főpap fiának vezetésével. 22 A Júda törzséből való Becalél, Húr fiának, Úrínak a fia elkészítette mindazt, amit Mózesnek megparancsolt az Úr. 23 Vele együtt dolgozott a Dán törzséből való Oholíáb, Ahíszámák fia, aki járatos volt mindenféle fa- és fémmunkában, értett a művészi szövéshez és hímzéshez kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és lenfonálból. 24 A munkálatokhoz, a szentély egész munkálatához felhasznált arany: az az arany, amelyet erre a célra felajánlottak, összesen huszonkilenc talentum és hétszázharminc sekel volt, a szent sekel szerint. 25 Az az ezüst pedig, amelyet a közösség számba vett tagjai adtak, száz talentum és ezerhétszázhetvenöt sekel volt, a szent sekel szerint: 26 fejenként egy beka – vagyis fél sekel, a szent sekel szerint – mindattól a hatszázháromezer-ötszázötven, húsz évnél idősebb személytől, akik átestek a számbavételen. 27 A száz talentum ezüstből megöntötték a szentély és a kárpit talpait: száz talpat száz talentumból, vagyis egy talentumból egy talpat. 28 Az ezerhétszázhetvenöt sekelből elkészítették az oszlopok kampóit, beborították az oszlopfőket, és összekötötték azokat. 29 A felajánlott réz hetven talentum és kétezer-négyszáz sekel volt. 30 Ebből készítették el a kijelentés sátra bejáratának talpait, a rézoltárt a hozzá való rézrácsozattal, az oltár egész fölszerelését, 31 az udvar talpait körös-körül meg az udvar kapujának talpait, a hajlék összes cövekét és az udvar összes cövekét körös-körül.
Az Ige mellett – Tatai István igemagyarázata
(3) „Azután elkészítette az oltár egész fölszerelését: a fazekakat … és szenesserpenyőket.” (2Móz 38)
Ha lett volna a szent sátor tárgyainak lelke, akkor bizonyára a szenesserpenyők lettek volna a legszomorúbbak. Eleve nem aranyból, hanem rézből készültek. Első olvasásra feladatuk is hálátlannak tűnik. A tűzáldozati oltár körül erős hőnek és kosznak is ki voltak téve. Elképzelhetjük, hogy gyakran mennyire bekormozódtak. Külső formájukról, esetleges művészi kialakításukról sem olvasunk egy szót sem. Mindez azonban csak a mi emberi vélekedésünk, mert e tárgyaknak alkalomról alkalomra különleges szerepet kellett betölteniük. Amikor a szentély illatáldozati oltárán tüzet kellett gyújtani, ezekkel az eszközökkel vittek parazsat a szent oltárra. Láthatjuk, hogy nem szabad ezeket a tárgyakat sem egyoldalúan szemlélnünk. Az egyszerűbb tárgyaknak is van tisztességük az Úr akarata szerint. Így van ez Isten népe körében is. Próbálj meg tágabb nézőpontból és jó indulattal, sőt hálás szívvel gondolni elhívásodra! Ne légy egyoldalú és panaszos lelkű. Pál is mondja a korinthusiaknak: „Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül…” (1Kor 12,22–23).
