1 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt. 2 Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság. 3 Bizony, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap. 4 Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. 5 Falat húzott körém, méreggel és fáradsággal kerített be engem. 6 Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. 7 Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert. 8 Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől. 9 Faragott kövekkel zárta el utamat, járhatatlanná tette ösvényemet. 10 Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint a rejtekhelyen lapuló oroszlán. 11 Lekergetett utamról, összetépett, elpusztított engem. 12 Felvonta íját, és nyilai céltáblájává tett engem. 13 Veséimbe eresztette tegzének nyilait. 14 Nevetséges lettem minden nép előtt, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap. 15 Keserűséggel lakatott jól, bánattal itatott. 16 Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem. 17 Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét. 18 Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban! 19 Üröm és méreg nyomorúságomra és hontalanságomra gondolnom; 20 mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. 21 De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: 22 Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: 23 minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! 24 Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom. 25 Jó az Úr azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak. 26 Jó csendben várni az Úr szabadítására. 27 Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz. 28 Üljön hát magányosan, és maradjon néma, amikor ráteszik! 29 Hajtsa porba fejét, talán van reménysége! 30 Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák! 31 Mert nem vet el örökre az Úr. 32 Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. 33 Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket. 34 Amikor lábbal tiporják e gy ország foglyait, 35 amikor az embert kiforgatják jogából, a Felséges szemei előtt zajlik ez; 36 amikor az ember nem jut a perben igazához, azt nem nézi el az Úr! 37 Ha bekövetkezik, amit valaki megmond, nem az Úr parancsából van-e az? 38 Nem a Felséges szavától függ a rossz is meg a jó is? 39 Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett? 40 Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz! 41 Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van: 42 Mi voltunk a vétkesek és engedetlenek, ezért nem bocsátottál meg. 43 Elzárkóztál haragodban, és üldöztél, kíméletlenül gyilkoltál bennünket. 44 Elzárkóztál felhőid mögé, nem jutott el hozzád az imádság. 45 Megvetett söpredékké tettél bennünket a többi nép között. 46 Föltátotta ránk a száját minden ellenségünk. 47 Rettegés és csapda lett a részünk, pusztulás és összeomlás. 48 Könny patakzik szememből népem összeomlása miatt. 49 Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül, 50 míg le nem tekint, és meg nem látja a mennyekből az Úr. 51 Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát. 52 Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül. 53 Verembe taszítottak engem, és köveket dobtak rám. 54 Összecsapott a víz a fejem fölött, már azt mondtam: Elvesztem! 55 Segítségül hívtam nevedet, Uram, a verem mélyéről. 56 Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt! 57 Mellém léptél, mikor kiáltottam hozzád, ezt mondtad: Ne félj! 58 Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet. 59 Láttad, Uram, hogy csaltak a perlőim: ítéld meg igazságomat! 60 Láttad, milyen bosszúvágyók, mi mindent terveztek ellenem. 61 Hallottad, Uram, hogyan gyalázkodtak, mi mindent terveztek ellenem. 62 Engem rágalmaz egész nap támadóim szája. 63 Akár ülnek, akár állnak, nézd: rajtam gúnyolódnak! 64 Fizess meg nekik, Uram, azért, amit elkövettek! 65 Adj nekik elborult elmét, ez legyen átkod rajtuk! 66 Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket az Úr ege alól!