„Dániel azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amit ő szokott inni.” Dán 1
1 Jójákím júdai király uralkodásának harmadik évében felvonult Nebukadneccar, Babilónia királya Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vette. 2 Az Úr a kezébe adta Jójákímot, Júda királyát és az Isten háza fölszerelésének egy részét; ő pedig elvitte a fölszerelést Sineár földjére, a maga isteneinek a templomába, és isteneinek a kincstárában helyezte el. 3 A király parancsba adta udvarmesterének, Aspenaznak, hogy válasszon ki Izráel fiai közül királyi vérből való vagy nemesi származású 4 ifjakat, akiknek semmiféle fogyatékosságuk nincs, hanem szépek, fogékonyak minden bölcsességre, műveltek, járatosak a tudományban, és így alkalmasak arra, hogy majd a királyi palotában szolgálatba álljanak. Meg kellett őket tanítani a káldeusok írására és nyelvére is. 5 A király elrendelte, hogy napi ellátmányukat a király ételeiből adják, és abból a borból, amelyet ő szokott inni. Így kellett őket nevelni három esztendeig, hogy azután a király szolgálatába álljanak. 6 Voltak közöttük júdaiak is: Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá. 7 Az udvarmester ilyen neveket adott nekik: Dánielt Baltazárnak, Hananját Sadraknak, Mísáélt Mésaknak, Azarját pedig Abéd-Negónak nevezte el. 8 Dániel azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amelyet ő szokott inni. Megkérte hát az udvarmestert, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. 9 Isten az udvarmestert jóindulatra és szeretetre indította Dániel iránt, 10 de azért ezt mondta az udvarmester Dánielnek: Félek az én uramtól, a királytól, mert ő rendelkezett így az ételetekről és az italotokról. Mi lesz, ha azt látja, hogy ti soványabbak vagytok, mint a veletek egykorú ifjak? Még bajba kerülök miattatok a királynál! 11 Akkor Dániel ezt mondta annak a felügyelőnek, akit az udvarmester rendelt Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá mellé: 12 Tégy próbát szolgáiddal tíz napig! Engedjék meg, hogy zöldségféléket együnk, és vizet igyunk. 13 Azután mutassanak meg neked minket és azokat az ifjakat, akik a király ételéből esznek, és amit majd látsz, aszerint bánj szolgáiddal! 14 Az hallgatott rájuk ebben a dologban, és próbát tett velük tíz napig. 15 Tíz nap múlva szebbnek látszottak, és kövérebbek voltak azoknál az ifjaknál, akik a király ételéből ettek. 16 Ezért a felügyelő fölmentette őket az alól, hogy az előírt ételt egyék, és bort igyanak, és ahelyett zöldségféléket adott nekik. 17 Isten megadta ennek a négy ifjúnak, hogy előrehaladjanak a tudományban, mindenféle írásban és bölcsességben. Dániel pedig értett a látomások és az álmok magyarázatához is. 18 Amikor eljött az az idő, amelyről megparancsolta a király, hogy vezessék őket eléje, az udvarmester bevezette őket Nebukadneccar elé. 19 A király elbeszélgetett velük, de egy sem akadt közöttük, aki olyan lett volna, mint Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá. Ők tehát a király szolgálatába álltak. 20 Akármit kérdezett tőlük a király, bölcsesség és értelem dolgában tízszer okosabbaknak találta őket egész országa minden mágusánál és varázslójánál. 21 Ott is maradt Dániel Círus király uralkodásának első évéig.
Bibliaolvasó Kalauz – Vad Zsigmond igemagyarázata
„Dániel azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amit ő szokott inni” (8). Dániel és társai életét az „együttműködni, de megalkuvás nélkül” alapelve határozta meg. Hitüket az egyedüli Istenben sohasem adták fel. Tudtak határozott igent és nemet is mondani! Készek voltak Babilont szolgálni, de nem a saját nemzeti történelmük, hitük és törvényeik feladásával. Istenükhöz nem lettek hűtlenek. Példát vehetünk róluk, miközben ebben a világban élünk, dolgozunk és szolgálunk.
RÉ 137 RÉ21 137
Ének az eljövendő dolgokról | 623 | Íme, lészen a kései korban
„… Zakariás betelt Szentlélekkel, és így prófétált: Áldott az Úr, Izráel Istene…” Lk 1,67–80
67 Apja, Zakariás, betelt Szentlélekkel, és így prófétált: 68 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét. 69 Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, 70 amint kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva, 71 hogy megszabadítson ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; 72 hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, 73 arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, 74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, 75 szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. 76 Téged pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait, 77 hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére bűneik bocsánata által, 78 Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból, 79 hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa. 80 A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt addig a napig, amíg meg nem kezdte küldetését Izráelben.
Az Ige mellett – Tatai István igemagyarázata
(67–68) „… Zakariás betelt Szentlélekkel, és így prófétált: Áldott az Úr, Izráel Istene…” (Lk 1,67–80)
A Szentlélek egyik ajándéka a prófétálás. Hogyan is működött ez a karizmatikus tevékenység a megnyílt ajkú és szemű idős pap életében? Mindenekelőtt Istent áldja, aki meglátogatta népét. Ezért is nevezzük Benedictusnak ezt a dalt. Másodszor látjuk, hogy Zakariás a Messiás-Jézusra mutat. Úgy mutatja be, mint üdvözítőt, aki népe számára a bűntől váltságot (68), a gonosz erőktől pedig szabadságot hoz (71). A prófécia mindig erősen kapcsolódik az írott Igéhez, az Ábrahámnak adott ígérethez (73), s értelmezi azt a jelenben. Végül a prófécia a jövőt is bemutathatja. Így szól Zakariás Jánosról, aki az Úr előtt fog járni: útkészítő lesz, és a sötétségben botorkálók lábát a békesség útjára igazítja majd (79). Zakariás prófétálása beteljesedett János és a Messiás-Jézus szolgálatában is. Jézus Megváltó, Keresztelő János pedig útkészítő lett. Az Újszövetség mindnyájunkat felhív a Lélek vételére, és bátorít a prófétai szolgálatra (ApCsel 2,17–18), amely a Szentlélek ihlete alatt elmondott erős igei, építő és bátorítva intő beszéd (1Kor 14,1–3).
