„De te, Uram, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre” JSir 5
1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat! 2 Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre. 3 Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek. 4 Vizünket pénzért isszuk, a saját fánkért is fizetni kell. 5 Nyakunkon vannak elnyomóink, fáradozunk pihenés nélkül. 6 Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk. 7 Atyáink, akik vétkeztek, már nem élnek: nekünk kell hordoznunk bűneik terhét. 8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből. 9 Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve. 10 Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől. 11 Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban. 12 A vezéreket felakasztották, a véneket sem becsülték. 13 Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak. 14 Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak. 15 Odavan szívünk vidámsága, örömtánc helyett gyászolunk. 16 Leesett fejünkről a koszorú, jaj nekünk, mert vétkeztünk! 17 Ezért lett beteg a szívünk, emiatt lett homályos a szemünk, 18 mert pusztaság lett a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta. 19 De te, Uram, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre. 20 Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át? 21 Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak! 22 Vagy talán végképp elvetettél minket, annyira megharagudtál volna ránk?
Bibliaolvasó Kalauz – Vad Zsigmond igemagyarázata
„De te, Uram, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre” (19). A változás, a romlás, a pusztulás közepette még inkább hangsúlyos: Istenben nincs változás. Ő örökké ugyanaz. Tőle függ minden, övé a hatalom. A Nebukadneccarok hatalmaskodhatnak, de semmiben sem befolyásolják az Örökkévaló hatalmát. Isten királyi uralma valóban mindenható, örökkévaló, változatlan nemzedékről nemzedékre. Biztonságban van az az ember, aki ezt nemcsak tudja, hanem ennek megfelelően él. Így lehet nyugodt, kiegyensúlyozott élete. Tartozzunk mi is közéjük!
RÉ 62 RÉ21 62
Zsoltárdicséret | 167 | Siess, nagy Úr Isten, én segítségemre
„És azonnal megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.” Lk 1,57–66
57 Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. 58 Meghallották a szomszédai és a rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és vele együtt örültek. 59 A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. 60 Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: Nem, hanem János legyen a neve. 61 De ezt mondták neki: Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának. 62 Ekkor intettek az apjának, hogy milyen nevet akar neki adni. 63 Ő pedig egy írótáblát kért, és ezt írta rá: János a neve. Mindnyájan elcsodálkoztak. 64 És azonnal megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. 65 Valamennyi szomszédját félelem szállta meg, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. 66 Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Az Úr keze pedig valóban vele volt.
Az Ige mellett – Tatai István igemagyarázata
(64) „És azonnal megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.” (Lk 1,57–66)
Néha csak az engedelmesség nyitja meg a zárakat. Az idős pap a csaknem egy évig tartó némaságban ezerszer is átgondolhatta saját templomi hitetlenségét. Most azonban eljött a pillanat, amikor ismét „helyzetbe került”. A megígért gyermek megérkezett, s mindenki Zakariás döntésére vár. Követhetné a megszokott névadási hagyományt, de azzal figyelmen kívül hagyná nagy isteni találkozását. Mostani döntése hitbéli merészséggel szembeszáll a népszokással, ezért bátran írásba is adja: János a neve. Ez az engedelmesség megnyitja a száját, amely immár a hitetlen okoskodás helyett gátszakadásszerű istenmagasztalást zeng! Zakariás ajkainak „negatív csodája” immár kedvező fordulatot vett: az egész júdeai hegyvidéken beszédtéma lett Isten csodálatos munkája. Az élet kegyelmes folyamait engedetlenségünk zsilipjei egy időre elzárhatják. Így történt ez Jézus szerint Izráel népének életében is, azzal, hogy elutasították Messiásukat. De eljön majd a nap, amikor felszabadultan kiáltják ők is: Áldott, aki az Úr nevében jön! (Lk 13,35b). Az Úr valóban kegyelmes, ahogy a János név üzeni mindnyájunknak. Ma gondold át életedben: hol érkezett el új engedelmességi lépés számodra, hogy megvallva az Úr nevét, élet áradjon lelkedbe-testedbe?
