„… legyen bátor az ország egész népe – így szól az Úr –, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok!” Hag 2
1 A hetedik hónap huszonegyedik napján így szólt az Úr igéje Haggeus próféta által: 2 Beszélj Zerubbábellel, Sealtíél fiával, Júda helytartójával és Jósua főpappal, Jócádák fiával meg a megmaradt néppel, és kérdezd meg tőlük: 3 Van-e köztetek olyan, aki még látta ezt a templomot régi dicsőségében? És milyennek látjátok most? Ugye, szerintetek ez semmit sem ér ahhoz képest? 4 Azért most légy bátor, Zerubbábel! – így szól az Úr. Légy bátor te is, Jósua főpap, Jócádák fia, és legyen bátor az ország egész népe – így szól az Úr –, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok! – így szól a Seregek Ura. 5 Mert ígéretet tettem nektek, amikor kijöttetek Egyiptomból, és lelkem köztetek marad! Ne féljetek! 6 Így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. 7 Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel – mondja a Seregek Ura. 8 Enyém az ezüst, enyém az arany – így szól a Seregek Ura. 9 Nagyobb lesz ennek a későbbi templomnak a dicsősége, mint amilyen a korábbié volt – mondja a Seregek Ura –, és ezen a helyen békességet adok! – így szól a Seregek Ura. 10 Dárius uralkodásának második esztendejében, a kilencedik hónap huszonnegyedikén így szólt az Úr igéje Haggeus prófétához. 11 Ezt mondja a Seregek Ura: Kérj útmutatást a papoktól erre nézve: 12 Ha valaki szentelt húst visz ruhája szárnyában, és a ruha szárnyával hozzáér a kenyérhez, főzelékhez, borhoz vagy olajhoz, vagy bármi más eledelhez, szentté válik-e az? A papok ezt válaszolták: Nem! 13 Akkor Haggeus ezt kérdezte: Ha egy holttest érintése miatt tisztátalan ember ér hozzá mindezekhez, tisztátalanná válnak-e? A papok ezt válaszolták: Tisztátalanná! 14 Haggeus erre így felelt: Ilyen ez a nép, ilyen ez a nemzet énelőttem – így szól az Úr –, és ilyen minden munkájuk, sőt amit áldozatul hoznak ide, az is tisztátalan! 15 Most azért gondoljátok meg, hogy mi történt a múltban mindmáig, mióta elkezdtetek követ kőre rakni az Úr templomában! 16 Az történt, hogy ha valaki odament gabonájához, amelytől húsz vékát várt, csak tíz lett, és ha valaki odament a borsajtóhoz, remélve, hogy ötven korsóra valót fog meríteni, csak húsz lett. 17 Megvertelek benneteket aszállyal, gabonarozsdával, és jégeső verte el mindazt, amiért munkálkodtatok, de ez sem térített titeket hozzám – így szól az Úr. 18 Gondoljátok meg hát, hogy mi történt a múltban mindmáig, a kilencedik hónap huszonnegyedik napjáig, addig a napig, amelyen lerakták az Úr templomának alapját; gondoljátok csak meg! 19 Van-e még gabona a magtárban? És még a szőlő, a fügefa, a gránátalma és az olajfa sem hozott termést! De ettől a naptól fogva majd áldást adok! 20 Így szólt az Úr igéje Haggeushoz másodszor is a hónap huszonnegyedik napján: 21 Mondd meg Zerubbábelnek, Júda helytartójának: Megrendítem az eget és a földet, 22 ledöntöm a királyi trónokat, és megtöröm a népek királyainak erejét. Felforgatom a harci kocsikat a harcosokkal együtt, elhullanak a lovak a lovasokkal együtt; az emberek egymás kardja által esnek el. 23 Így szól a Seregek Ura: Azon a napon a kezembe veszlek téged, Zerubbábel, Sealtíél fia, én szolgám – így szól az Úr –, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak ki! – így szól a Seregek Ura.
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
A dicső múlt emlékéhez képest a jelen nemegyszer elhalványul és beárnyékolódik (3). Még fájóbbá teszi a dolgot az, ha nehézségek jelentkeznek (16–18). Az Úristen, akié minden (8), így biztat: „...legyen bátor az ország egész népe – így szól az Úr –, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok!” (4). Ő dicsőséges jövőbe tudja vezetni a jelentéktelennek tűnő vonalakat is (9), és választottainak tapasztalható áldást ad (19,23).
RÉ 320 RÉ21 408
Adventi dicséret | 384 | Áldott az egek Ura
„… és cselekszi azokat.” Lk 6,47–49
47 Megmutatom nektek, kihez hasonló az, aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és cselekszi azokat. 48 Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. 49 Aki pedig hallja beszédeimet, de nem cselekszi, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult.
Az Ige mellett – Kádár Ferenc igemagyarázata
(47) „… és cselekszi azokat.” (Lk 6,47–49)
Jézus itt az igehallgatásunkat minősíti. Nem ott húzza meg a határt, hogy vannak igehallgató emberek, és vannak, akik nem élnek az Igével. Nem, itt arról van szó, hogy van eredményes, üdvös igehallgatás is, és bizony van haszontalan, kárhozatos igehallgatás is! A kettőnek a különbsége ez a három szó: „és cselekszi azokat”. Fontos, hogy Jézushoz jöjjünk, de nem elég. Fontos, hogy halljuk beszédeit, de még ez sem elég! A feledékeny igehallgató teszi ezt – ahogyan Jakab apostol fogalmaz –, az igazi igehallgató viszont „tevékeny megvalósítója” lesz az Igének (Jak 1,25). Jézus szava parancs, nem elég meghallani, hanem engedelmeskedni kell neki, aszerint élni, ahogyan parancsolja. Cselekedni, megvalósítani! Ez jelenti a mélyre ásást, a kősziklára építést. Vajon mi, lelkészek, a sok hirdetett igéből mennyit tartunk meg? Vajon a buzgó gyülekezeti tagok a számtalan meghallgatott Igéből mennyit valósítanak meg? A viharok és a megpróbáltatások jönnek, ezek mutatják igazán meg, hogy kősziklára vagy homokra építettünk-e. Az Ige testté lett az idők teljességében (Jn 1,14), bennünk pedig ma akar megvalósulni.
