„...a balzsamillat helyén bűz lesz...” Ézs 3–4,1
1 Az Úr, a Seregek Ura eltávolít Jeruzsálemből és Júdából mindenféle támaszt: minden támaszt, amit a kenyér nyújt, minden támaszt, amit a víz jelent, 2 a zsoldost és a sorkatonát, a bírót és a prófétát, a jóst és a véneket, 3 a hadnagyot és a főrendűt, a tanácsost, az ügyes mestert és a varázsláshoz értőt. 4 Ifjoncokat teszek vezéreikké, és sihederek uralkodnak rajtuk. 5 Sanyargatja a nép között ember az embertársát, egyik ember a másikat. Rátámad az ifjú a vénre, a hitvány a tekintélyesre. 6 Ha valaki így unszolja rokonsága egyik tagját: Neked még van ruhád, légy te a vezetőnk, légy úrrá ezen a felforduláson! – 7 akkor az így fog válaszolni: Nem akarok sebkötöző lenni! Nincs a házamban se kenyér, se ruha, ne tegyetek engem a nép vezetőjévé! 8 Bizony, elbukik Jeruzsálem, és elesik Júda, mert nyelvükkel és tetteikkel az Úr ellen fordulnak, és dicsőségével szemben engedetlenek. 9 Személyválogatásuk ellenük beszél, vétkeiket Sodoma módjára hirdetik, még csak nem is titkolják. Jaj nekik, mert maguknak okoznak bajt! 10 Mondjátok az igazaknak, hogy jó dolguk lesz, mert tetteiknek gyümölcsét élvezhetik. 11 Jaj a gonosznak! Rossz dolga lesz, mert saját tettei szerint bánnak el vele. 12 Ó, népem! Gyermekek sanyargatnak, asszonyok uralkodnak rajtad! Ó, népem! Vezetőid félrevezetnek, tévútra visznek téged! 13 Előlép perelni az Úr, készen áll, hogy ítélkezzék népe fölött. 14 Törvényt tart az Úr népének vénei és vezérei fölött: Letaroltátok a szőlőt, szegényektől elrabolt holmi van házaitokban! 15 Hogy meritek összezúzni népemet, összetörni a nincsteleneket?! – Az Úrnak, a Seregek Urának szava ez. 16 Ezt mondta az Úr: Mivel Sion leányai büszkélkednek, fejüket fenn hordva, szemükkel kacsingatva járnak, kényeskedve lépegetnek, és lábpereceikkel csilingelnek, 17 ezért kopasszá teszi az Úr Sion leányainak a fejét, és fölnyíratja halántékukat az Úr. 18 Azon a napon eltávolítja ékszereiket az Úr: a lábpereceket, a napocskákat és holdacskákat, 19 a függőket, karpereceket és fátylakat, 20 a fejdíszeket, lábláncokat, díszes öveket, az illatszeres szelencéket és a talizmánokat, 21 a gyűrűket és orrpereceket, 22 a díszruhákat, köpenyeket, sálakat és tarsolyokat, 23 a tükröket, az alsóruhákat, a turbánokat és a vállkendőket. 24 Akkor majd a balzsamillat helyén bűz lesz, az öv helyén kötél, a fodorított haj helyén kopaszság, a díszköpeny helyén daróc, a szépség helyén pedig szégyenbélyeg. 25 Embereid fegyvertől hullnak el, vitézeid a harcban. 26 Szomorkodnak és gyászolnak a kapukban, és kisemmizve ülnek a földön.
1 Hét asszony ragad majd meg egy férfit azon a napon, és ezt mondják: A magunk kenyerét esszük, a magunk ruhájába öltözünk, csak hadd viseljük a nevedet! Vedd le rólunk a gyalázatot!
Bibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagyarázata
„...a balzsamillat helyén bűz lesz...” (24) azon a napon, amikor Isten a gőgös, felfuvalkodott, csak a maga érvényesülésével foglalkozó ember felett ítéletet hirdet. Jeruzsálem romokban hever, mert aki hatalommal bír, kizsákmányolja a nincstelent, és az Úr ellen fordul. Csak az Isten felé fordulás, az igaz hit és az odaadó szeretet épít. Vajon a mi életünk „balzsamillatú”? Abba a tükörbe belenézni, amit Isten tart elénk, nem mindig kellemes, de érdemes megigazítani, ami rosszul áll.
RÉ 324 RÉ21 421
Adventi kánon | 391 | A sötétség szűnni kezd már
„… neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett.” Lk 7,36–50
36 Egy farizeus arra kérte Jézust, hogy egyék nála. Ő bement a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. 37 Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudva, hogy Jézus a farizeus házának vendége, olajat vitt magával egy alabástromtartóban, 38 megállt mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal. 39 Amikor pedig látta ezt a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: Ha ő próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt megérinti, mivel bűnös ez az asszony. 40 Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: Simon, van valami mondanivalóm neked. Ő pedig így szólt: Mester, mondd! 41 Jézus ezt mondta: Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. 42 Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Vajon melyikük szereti őt jobban? 43 Simon így válaszolt: Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. Ő pedig ezt mondta neki: Helyesen ítéltél. 44 Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet a lábam megmosására, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. 45 Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. 46 Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig drága olajjal kente meg a lábamat. 47 Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. 48 Az asszonynak pedig ezt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid. 49 Az asztalnál ülők erre kérdezgetni kezdték egymás között: Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja? 50 Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott téged, menj el békességgel!
Az Ige mellett – Kádár Ferenc igemagyarázata
(47) „… neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett.” (Lk 7,36–50)
A szeretetnek és a hálának többféle mértéke van. Ismerjük a túláradó szeretetet, amikor valaki minden határt átlép, csak hogy szeretete jeleivel elhalmozza azt, aki kedves neki. És van udvarias szeretet is, amely éppen annyit ad, ami illik. Az Úr Jézus Simon farizeus házában vendégeskedik. Vendéglátójától ilyen udvarias, mértéktartó tiszteletet kap. Megjelenik viszont egy bűnös asszony, aki Jézus lábát könnyeivel öntözi, hajával törli le és drága olajjal keni meg. Jézus példázattal tanítja a megbotránkozó farizeust (41–42). A két adós közül az volt hálásabb a hitelezőnek, akinek többet engedett el. A bűnös asszony túláradó szeretetének oka, hogy neki sok bűne bocsáttatott meg. Háláját az Úr kedvesen fogadta, helyreállította életét, így békességgel mehetett tovább az útján. Karácsonyhoz közeledve vizsgáljuk meg szeretetünk mértékét! Megvan-e bennünk az első szeretet tüze (vö.: Jel 2,4), tudunk-e szívünk teljességéből hálát adni Urunknak azért, mert annyi bűnünket megbocsátotta? Buzgók vagyunk-e az ő imádatában és szolgálatában? Ha ebben megújulunk, őszintébb és buzgóbb lehet embertársaink iránt is a szeretetünk.
