„...menjünk föl az Úr hegyére...” Ézs 2
1 Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről: 2 Az utolsó napokban szilárdan fog állni az Úr házának hegye a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlik majd hozzá valamennyi nép. 3 Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből. 4 Igazságot szolgáltat a nemzetek között, ítéletet hoz minden nép ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. 5 Jákób háza, jöjjetek, járjunk az Úr világosságában! 6 Eltaszítottad népedet, Jákób házát, mert tele vannak keleti szokásokkal, varázslást űzőkkel, mint a filiszteusok, és idegenekkel barátkoznak. 7 Tele van az ország ezüsttel, arannyal, kincseinek se szeri, se száma. Tele van az ország lovakkal, harci kocsijainak se szeri, se száma. 8 Tele van az ország bálványokkal, kezeik csinálmánya előtt borulnak le, amit ujjaikkal csináltak. 9 Ezért meg kell hajolnia az embernek, meg kell alázkodnia a halandónak, és te nem bocsátasz meg nekik. 10 Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba az Úr félelmetes fensége és méltósága elől! 11 Megalázza a kevély tekintetű embert, a halandók nagyságát porba hajtja. Csak az Úr magasztaltatik föl azon a napon. 12 Mert jön a Seregek Urának napja minden kevély és magas ellen, mindenki ellen, aki nagyra tartja magát, de majd meg kell alázkodnia; 13 a Libánon minden cédrusa ellen, amelyek magasra emelkednek, a Básán minden tölgyfája ellen; 14 minden magas hegy ellen és minden kiemelkedő halom ellen, 15 minden büszke torony ellen és minden erős vár ellen, 16 minden Tarsís-hajó ellen és minden gyönyörű gálya ellen. 17 Porba hajtja az ember büszkeségét, és megalázza a halandók nagyságát. Csak az Úr magasztaltatik föl azon a napon. 18 A bálványok pedig semmivé lesznek egészen. 19 Bebújnak majd a sziklabarlangokba és a föld repedéseibe az Úr félelmetes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet. 20 Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüst- és aranybálványait, amelyeket azért csinált, hogy leboruljon előttük. 21 Bebújnak a sziklák szakadékaiba és a kőszálak hasadékaiba az Úr félelmetes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet. 22 Ne bízzatok az emberben, hiszen csak lehelet van az orrában: mire lehet hát becsülni?
Bibliaolvasó Kalauz – Michna Krisztina igemagyarázata
„...menjünk föl az Úr hegyére...” (3). Miért? Hogy naponta elcsendesedve keressük akaratát, és figyelmesen hallgassuk, amit kér, tanácsol, hogy tanuljunk tőle, és kövessük őt. Hogy megkeressük az ágas-bogas világban az ő ösvényét, és járjuk is azt az utat, amelyre rábukkantunk, hiszen különben nem sok értelme van a benne való hitnek. A magunk dombjáról ideje átvándorolni az Úr hegyére, hogy adventben ne csak a gyertyák ragyogjanak, hanem mi magunk is az Úr világosságában járjunk.
RÉ 80 RÉ21 80 • IÉ Fil 4,4–7 • Zsolt 80
Adventi himnusz | 374 | Ó, népeknek Megváltója
Heti zsoltárének | 24 | Az Úr bír ez egész földdel
„Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Lk 7,18–35
18 Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt, 19 és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? 20 Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? 21 Jézus abban az órában sokakat meggyógyított betegségükből és bajukból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását. 22 Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium, 23 és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem. 24 Amikor János követei elmentek, beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? 25 Ugyan miért mentetek ki? Finom ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik drága ruhákat viselnek és fényűzően élnek, azok a királyi palotákban vannak. 26 Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony, mondom nektek, még prófétánál is nagyobbat! 27 Ő az, akiről meg van írva: „Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat.” 28 Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála. 29 Az egész nép, sőt még a vámszedők is hallgattak rá, és igazat adtak Istennek azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével, 30 a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát azzal, hogy nem keresztelkedtek meg általa. 31 Kihez hasonlítsam tehát ezt a nemzedéket? Kihez is hasonlók? 32 Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik azt kiáltják egymásnak: Zenéltünk nektek, és nem táncoltatok, siratót mondtunk, és nem sírtatok. 33 Mert eljött Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt mondjátok: Ördög van benne. 34 Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja. 35 De a bölcsességet minden bölcs igazolja.
Az Ige mellett – Kádár Ferenc igemagyarázata
(19) „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” (Lk 7,18–35)
Keresztelő János az Úr Jézus útkészítője volt. Életét feltette arra, hogy keresztelt és prédikált a pusztában, Jordán környékén. Hirdette, hogy eljön a Krisztus, aki erősebb és nagyobb nála, aki Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd (Lk 3,15–17). Prófétai kiállásáért börtönbe került (Mt 14,1–12), és halál várt rá. Kérdését tanítványai viszik Jézushoz. Egy megfáradt, reményvesztett ember szavai ezek, aki ott a börtönben csak mások elmondásából hall valamit a valóságról. Jézus határozottan, de szeretettel válaszol Jánosnak, sorolva messiási szolgálatának jeleit (22–23). Aztán a sokasághoz fordul, és ugyanezzel a szeretettel tesz bizonyságot az útkészítőről, prófétánál nagyobbnak tartva őt. Arra is rámutat viszont, hogy nem elég az utat készíteni, nem elég várni, hanem be kell fogadni az Eljövendőt. Aki Jézust befogadta, aki belül került Isten országán, az többre jutott Jánosnál is (28). Azok vessenek magukra, akik sem az útkészítőt, sem a megérkezett Messiást nem fogadták el (31kk). Jó nekünk abban a bizonyosságban élnünk, hogy nem várunk mást. Ő eljött, az első advent ígéretét betöltötte, és újra eljön, hogy mindeneket megítéljen. „Jöjj, Királyom, Jézusom! / Szívem, íme, megnyitom” (RÉ21 726).
