„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk.” Ézs 9
1 A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog. 2 Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, ahogyan aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadni szoktak, akiknek zsákmányt osztanak. 3 Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján. 4 Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. 5 Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! 6 Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt! 7 Egy igét küldött Jákóbnak az Úr, és az eljutott Izráelhez, 8 hogy megtudja az egész nép, Efraim és Samária lakossága, amely gőgösen és dölyfös szívvel mondja: 9 Téglák omlottak le, de mi faragott kőből építünk! Vadfügefákat vágtak ki, de mi cédrusokkal pótoljuk! 10 Fölbujtja ellene az Úr Recín vezéreit, és ráuszítja ellenségeit: 11 az arámokat elölről, a filiszteusokat hátulról, és falják Izráelt tele szájjal. Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még ki van nyújtva. 12 De ez a nép nem tért meg ostorozójához, és nem kereste a Seregek Urát. 13 Ezért kiirtotta az Úr Izráelből a fejet és a farkat, a pálmát és a kákát egyszerre. 14 A vén és a főrendű a fej, a hazugságot tanító próféta pedig a farok. 15 Mert tévútra vezették ezt a népet vezetői, és megzavarodtak azok, akiket vezettek. 16 Ezért nem örül ifjainak az Úr, nem könyörül árváin és özvegyein, mert mindenki elvetemült gonosztevő, és minden száj bolondságot beszél. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva. 17 Mert föllángol a gonoszság, mint a tűz, megemészti a tövist és a gazt. Meggyújtja az erdő bozótját, gomolyogva száll föl a füstje. 18 A Seregek Urának haragja miatt borul lángba az ország, a nép pedig tűz martaléka lesz; senki sem könyörül a másikon. 19 Jobbjába is beleharap, mert olyan éhes, balját is megenné, mert nincs mivel jóllaknia; saját karjáról is leenné mindenki a húst: 20 Manassé Efraimra, Efraim Manasséra, mindketten Júdára támadnak. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.
Bibliaolvasó Kalauz – Lenkey István igemagyarázata
Karácsonykor egy gyermek született, de a próféta előre elárulja róla, hogy ő a gyönge látszat ellenére is erős Isten (4), aki várja azt, hogy a nép keresse őt, és megtérjen hozzá (12), aki tud haragudni a bűn miatt (16), s akár tűz martalékává is teheti az országot (18). A félelmetes képek között viszont megtudjuk azt is, hogy az Úr féltő szeretetéből történik mindez (6). Ehhez a szeretethez kapcsolódhatunk a karácsonykor kisdedként megszületett Jézus által.
RÉ 315 RÉ21 401 • IÉ Mt 1,1–17 • Zsolt 150
Karácsonyi himnusz | 402 | Teljes e széles világban
„… a sokaság örömmel fogadta, mert mindnyájan várták őt.” Lk 8,40–56
40 Amikor Jézus visszatért, a sokaság örömmel fogadta, mert mindnyájan várták őt. 41 Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt, és Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, 42 mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves volt, halálán van. Menet közben a sokaság minden oldalról szorongatta Jézust. 43 Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, és minden vagyonát az orvosokra költötte, de senki sem tudta meggyógyítani, 44 odament, hátulról megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérzése. 45 Jézus ezt kérdezte: Ki érintett engem? Amikor mindnyájan tagadták, Péter ezt mondta: Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted! 46 De Jézus ezt mondta: Valaki megérintett, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem. 47 Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, leborult előtte, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. 48 Jézus pedig ezt mondta neki: Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel! 49 Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagógai elöljáró házától, és így szólt: Meghalt a leányod, ne fáraszd tovább a Mestert! 50 Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt az apához: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul. 51 Amikor bement a házba, senkit sem bocsátott be, csak Pétert, Jánost, Jakabot meg a kislány apját és anyját. 52 Mindnyájan sírtak, és gyászolták a leányt, de Jézus így szólt hozzájuk: Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik! 53 De kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54 Ő azonban megfogta a leány kezét, és szólította: Leányom, ébredj! 55 Ekkor visszatért belé a lelke, és azonnal felkelt. Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56 A leány szülei elcsodálkoztak, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el, ami történt.
Az Ige mellett – Kádár Ferenc igemagyarázata
(40) „… a sokaság örömmel fogadta, mert mindnyájan várták őt.” (Lk 8,40–56)
Gadarából elküldték Jézust, de most újra azok között van, akik már sokszor megtapasztalták hatalmát és bölcsességét. Ők nagyon várták, és örömmel fogadták az Urat. Itt is beteljesedett a karácsonyi ígéret, amelyet az angyal mondott a pásztoroknak: „… nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz” (Lk 2,10). Valóban ő a mi örömünk! Akik vágyunk jelenlétére, nemhiába várjuk őt. A sokaság is várta, de voltak közöttük, akiknek még nagyobb szükségük volt segítségére. Akiknek élet-halál kérdést jelentett, hogy találkoznak-e a Megváltóval. Az egyik ilyen ember Jairus, akinek lánya a halálán van. A másik pedig egy asszony, aki tizenkét éve beteg, és szeretné megérinteni Jézust, hogy meggyógyuljon. Mindkettejük számára egyetlen esély az Úr jövetele és segítsége. S lehet folytatni: az ember számára, a világ számára egyetlen esély az Úr érkezése. Ha nem történik meg a karácsonyi csoda, a világ elveszett volna. De eljött az Úr! Így kapott gyógyulást a beteg asszony, hitet Jairus, és életet a lánya. Az Úr eljött, ő a világ reménye, aki elvégezte a megváltás művét. Ő teszi ünneppé az ünnepet, és örvendezővé az életünket.
