„… várom az Urat…” Ézs 8
1 Ezt mondta nekem az Úr: Fogj egy nagy írótáblát, és írd rá közönséges írással: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára! 2 Megbízható tanúkul magam mellé vettem Úrijjá papot és Zekarját, Jeberekjá fiát. 3 Miután a prófétaasszonynál voltam, teherbe esett, és fiút szült. Akkor ezt mondta nekem az Úr: Legyen a neve: Hamar a zsákmányra! Gyorsan a prédára! 4 Mert mielőtt a gyermek ki tudja mondani, hogy „apám” és „anyám”, elviszik Damaszkusz gazdagságát és a Samáriában összeszedett zsákmányt Asszíria királyának. 5 Még ezt is mondta nekem az Úr: 6 Mivel megvetette ez a nép a Silóah csendesen folydogáló vizét, és Recínnek meg Remaljá fiának örül, 7 azért rájuk zúdítja az Úr az Eufrátesz hatalmas és nagy vizét, Asszíria királyát teljes hatalmával. Mindenütt kilép medréből, és elárasztja mindenütt a partjait. 8 Betör Júdába, végigzúdul rajta, és nyakig ér. De ha kiterjesztett szárnyaival széltében ellepi az országot, „velünk lesz az Isten”! 9 Tomboljatok csak, népek, majd meg fogtok rettenni! Figyeljetek mind, ti messzi országok! Fegyverkezzetek csak, majd meg fogtok rettenni, fegyverkezzetek csak, majd meg fogtok rettenni! 10 Szőjetek csak terveket, majd meghiúsulnak, tárgyaljatok csak, úgysem sikerül, mert „velünk az Isten”! 11 Így szólt hozzám az Úr, amikor keze megragadott, és arra intett, hogy ne járjak ennek a népnek az útján: 12 Ne mondjátok összeesküvésnek mindazt, amit ez a nép összeesküvésnek mond, amitől fél, attól ne féljetek, és ne rettegjetek! 13 A Seregek Urát tartsátok szentnek, őt féljétek, tőle rettegjetek, 14 akkor ő lesz a szentélyetek. De Izráel két háza számára olyan kő lesz, amelybe beleütköznek, olyan szikla, amelybe belebotlanak, Jeruzsálem lakóinak pedig kelepce és csapda. 15 Sokan megbotlanak közülük, elesnek és összetörnek, megfogja őket a csapda. 16 Lezárom ezt az intelmet, lepecsételem ezt a tanítást tanítványaim számára. 17 És várom az Urat, aki Jákób háza elől eltakarta arcát, és benne reménykedem. 18 Én pedig és e gyermekek, akiket az Úr adott nekem, intő jelek vagyunk Izráelben a Seregek Urának akaratából, aki a Sion hegyén lakik. 19 Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és a jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett? 20 A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője. 21 Szomorúan és éhesen bolyong a nép az országban. Ha éheznie kell, fölháborodik, gyalázza királyát és Istenét. Fölfelé néz, 22 majd a földre tekint, de csak nyomorúságot és sötétséget lát, nyomasztó borút, homályba taszítva. 23 De nem marad ott sötétség, ahol elnyomás van. Először megalázta Zebulon és Naftáli földjét, de végül megdicsőíti a tengerhez vezető utat, a Jordánon túli részt, a pogányok területét.
Bibliaolvasó Kalauz – Lenkey István igemagyarázata
Karácsony van. Azt ünnepeljük, hogy testet öltött Isten szeretete, eljött hozzánk az Úr. A próféta azonban előre jelzi, hogy nem mindenki fog örülni. Lesz, aki megütközik rajta (14). Mert nem ilyen Istent akar. A zsidóság jó része megütközött, mert ők olyan istent vártak, aki nem szereti, hanem legyőzi a pogányokat. Mások azért ütköznek meg rajta, mert Jézus eljövetele után is lehetséges szenvedés a világban. Megint mások azért, mert Jézus megítéli a bűnt. Egyszóval a Jézusban megjelenő Isten nem olyan, mint sokan várnák. Te hogy vagy ezzel? Jobb szeretnél egy ízlésedhez igazított istent, vagy megérzed a Jézusban megjelent isteni szeretetet, s leborulsz, és viszontszereted őt?
RÉ 182 RÉ21 422 • IÉ Kol 2,3(4–5)6–10 • Zsolt 96
Karácsonyi korál | 405 | A mennyből jöttem
Heti zsoltár |˙81 | Örvendezzetek
„… Gadara vidékének egész népe kérte őt, hogy menjen el tőlük” Lk 8,26–39
26 Azután áthajóztak a gadaraiak földjére, amely Galileával átellenben fekszik. 27 Amikor partra szállt, a város felől szembejött vele egy ember, akiben ördögök voltak. Már régóta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban. 28 Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult előtte, és hangosan ezt mondta: Mi közöm hozzád Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem! 29 Jézus megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki ebből az emberből. Mivel az régóta tartotta megszállva, láncokkal és bilincsekkel kötözték meg, úgy őrizték, de ő elszaggatta a kötelékeket, a gonosz lélek pedig a pusztába hajtotta. 30 Jézus megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió! – mert sok ördög költözött bele. 31 Ezek nagyon kérték őt, ne parancsolja őket vissza az alvilágba. 32 Ott a hegyen egy nagy disznónyájat legeltettek; arra kérték őt a gonosz lelkek, engedje meg, hogy azokba mehessenek. Ő pedig megengedte nekik. 33 Kijöttek az ördögök az emberből, és belementek a disznókba. A nyáj a meredekről a tóba rohant, és belefulladt. 34 A pásztorok a történtek láttára elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. 35 Az emberek erre kijöttek, hogy lássák, mi történt. Amint odaértek, megdöbbenve látták, hogy felöltözve és ép elmével ül Jézus lábánál az az ember, akiből kimentek az ördögök. 36 Akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg a megszállott. 37 Ekkor Gadara vidékének egész népe kérte őt, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem lett úrrá rajtuk. Jézus ekkor hajóra szállt, és visszatért. 38 Az az ember pedig, akiből kimentek az ördögök, arra kérte, hogy vele maradhasson. De Jézus elküldte, ezt mondva neki: 39 Térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten. Ő pedig elment, és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus.
Az Ige mellett – Kádár Ferenc igemagyarázata
(37) „… Gadara vidékének egész népe kérte őt, hogy menjen el tőlük” (Lk 8,26–39).
Karácsony ünnepe van. Az Úr Jézus vállalta emberi létünket, eljött közénk, megszületett Betlehemben. Áldjuk ezért Urunkat! Jövetelével, befogadásával kapcsolatban azonban találunk ünneprontó részleteket az evangéliumokban. Lukács azt írja: „nem volt számukra hely” (2,7). János pedig így ír: „az övéi nem fogadták be őt” (1,11). A mai napra kijelölt Igénkben hasonlót látunk. Szomorúan szemléljük a démoni megszállottság alatt lévő ember sorsát. Örömmel olvasunk viszont az Úr Jézus szabadító szeretetéről, amely felemel, és új életet ajándékoz. Egy ember meggyógyult, egy disznónyáj odaveszett. Ekkor jönnek a gadaraiak, s kérik, távozzon az Úr tőlük. Éppen hívni, marasztalni kellene, mert életet és békességet hoz! De ők nem fogadták be Jézust. És mit tesznek azok, akik karácsonykor is csak a fát, az ajándékot, az ételt, italt látják? Akik még ilyenkor sem jönnek templomba, és nem úrvacsoráznak. És nincs-e olyan pont a mi életünkben, amelyet elzárnánk az Úr elől? A szokásaink, a pénzügyeink, a kedvelt „kis” bűneink – ezekre ne nézzen ő. Pedig hívni és marasztalni kell az Úr Jézust. Ki kell tárni előtte a szívünket, hogy lakozást vegyen ott, és új életet adjon.
