„Jelt ad a népeknek, és összegyűjti Izráel szétszórt fiait, egybegyűjti Júda elszéledt leányait…” Ézs 11
1 Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. 2 Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. 3 Az Úr félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, 4 hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. 5 Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. 6 Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. 7 A tehén a medvével legel, kölykeik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. 8 A csecsemő a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek mérges kígyó üregébe dugja a kezét. 9 Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, betölti a földet az Úr ismerete, ahogyan a tengert víz borítja. 10 Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert ő lesz a zászlaja a népeknek, és székhelye dicsőséges lesz. 11 Azon a napon másodszor is kinyújtja kezét az Úr, hogy visszavásárolja népe maradékát, amely megmarad Asszíriában és Egyiptomban, Patrószban, Etiópiában és Élámban, Sineárban meg Hamátban és a tenger szigetein. 12 Jelt ad a népeknek, és összegyűjti Izráel szétszórt fiait, egybegyűjti Júda elszéledt leányait a föld négy széléről. 13 Megszűnik Efraim irigysége, vége lesz Júda ellenségeskedésének. Efraim nem irigykedik Júdára, Júda sem lesz Efraim ellensége. 14 Repülnek a tenger felé a filiszteusok lejtőjén, együtt ejtik prédául a keleti népet. Ráteszik kezüket Edómra és Móábra, és Ammón fiai nekik engedelmeskednek. 15 Az Úr pedig kiszárítja Egyiptom tengerének öblét. Öklével megfenyegeti az Eufráteszt, forró szelével hét ágra vágja, és saruval is járhatóvá teszi. 16 Olyan útja lesz népe maradékának, az Asszíriában megmaradtaknak, amilyen Izráelnek volt, amikor kijött Egyiptomból.
Bibliaolvasó Kalauz – Lenkey István igemagyarázata
Isten összegyűjti népét, mert fontos a közösség. Enélkül nem lehetne teljes az eljövendő mennyei boldogság és békesség. Mi az elmúlt években sokat nélkülöztük a közösséget. Talán ez is egy figyelmeztető jel volt arra, hogy amikor viszont összegyűlhetünk, ragadjuk meg a lehetőséget, s élvezzük vasárnaponként a mennyei öröm előízét.
RÉ 278 RÉ21 196
Karácsonyi ének | 416 | Halld, mint zeng az egész ég
„… azután összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral.” Lk 9,12–17
12 Amikor a nap már hanyatlani kezdett, a tizenkettő odament hozzá, és ezt mondta neki: Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és tanyákra, hogy ott megszálljanak és élelmet szerezzenek, mert itt lakatlan helyen vagyunk. 13 Ő azonban ezt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni! Ők így válaszoltak: Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak. 14 Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Jézus így szólt a tanítványaihoz: Ültessétek le őket ötvenes csoportokban! 15 Így tettek, és leültették valamennyit. 16 Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé. 17 Ettek és jóllaktak mindnyájan; azután összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral.
Az Ige mellett – Kádár Ferenc igemagyarázata
(17) „… azután összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral.” (Lk 9,12–17)
Olyan évet zárunk napok múlva, amelyben többszörösére nőtt a kenyér ára. Most talán jobban megbecsüljük Isten ajándékát, a mindennapi kenyeret. Máshogy tekintünk erre a történetre is. Milyen nagy csoda ennyi embernek kenyeret adni! Jézus szeretete nemcsak a tanításra, hanem a földi táplálásra is kiterjed. Tanítványait próbára teszi: „Ti adjatok nekik enni!” (13). Majd ő maga cselekszik, megáldja, megtöri és adja a kenyeret mindenkinek. Amikor mindnyájan jóllaktak, jön a számlálás, a darabok összegyűjtése. Az óév napjához közeledve mi is számlálunk, leltárt vonunk. Gyűjtögetjük emlékeinket a velünk történt eseményekről. Mennyi volt a rossz, a veszteség, s mennyi a jó, az áldás? Érdemes kitenni kosarainkat, akár tizenkettőt is, ami egyfajta teljességére utal. Érdemes összeszednünk az áldásdarabokat, annak falatkáit, hogy hányszor segített meg az Úr, hányszor tapasztaltuk megtartó, megújító kegyelmét. Milyen sokszor keresett egy-egy Igével, megállító vagy elindító szavával? Adott mellénk társakat a családban és a gyülekezetben. És vegyük mindehhez hozzá, hogy betegségekből felgyógyított, gyászban, bajban megvigasztalt. A hálaadás ideje jött el!
