„Rejtsd el az elűzötteket...” Ézs 16
1 Küldjetek bárányokat az ország uralkodójának Szelából a pusztaságon át Sion leányának hegyére! 2 Bujdosó madárhoz, földúlt fészekhez hasonlítanak Móáb leányai az Arnón gázlóinál. 3 Tartsatok tanácsot, hozzatok döntést! Tedd árnyékodat fényes délben olyanná, mint az éjszaka! Rejtsd el az elűzötteket, ne jelentsd föl a bujdosókat! 4 Hadd lakjanak nálad az elűzött móábiak! Légy rejtekhelyük, ha jön a pusztító! Mert vége lesz az erőszaknak, megszűnik a pusztítás, eltűnnek az ország eltiprói. 5 Kegyelem által készül egy trón. Megingathatatlanul ül azon Dávid sátrában a bíró, aki törődik a joggal, és szorgalmazza az igazságot. 6 Hallottunk Móáb gőgjéről, hogy milyen gőgös, fennhéjázó, dölyfös és öntelt, hazugságokkal hencegő. 7 Ezért jajgatni fog egyik móábi a másikért, mindenki jajgatni fog. Nyögni fogtok összetörten Kír-Hareszet aszú szőlőjéért, 8 mert elhervadtak Hesbón szőlőhegyei, Szibmá szőlőtőkéi. A népek urai lemetszették vesszőit, pedig Jazérig értek, befutották a pusztaságot; hajtásai szétágaztak, a tengeren túlra nyúltak. 9 Ezért elsiratom Szibmá szőlőtőkéit, ahogyan sirattam Jazért. Elárasztlak könnyeimmel, Hesbón és Elálé, mert szüretedről és aratásodról elmaradt a kurjantás. 10 Odalett az öröm és a vigadozás a gyümölcsöskertben, nem ujjonganak a szőlőkben, nem kiáltoznak. Nem tapos bort sajtókban a taposó, a kurjantást megszüntetem. 11 Ezért, mint a citera, zeng a bensőm Móábért, és a keblem Kír-Hereszért. 12 És ha megjelenik Móáb az áldozóhalmon, bárhogyan fáradozik, még ha szentélyébe megy is imádkozni, nem érhet el semmit. 13 Ezt az igét mondta az Úr Móábról már régen. 14 De most így szól az Úr: Három esztendőn belül, amelyek úgy telnek majd neki, mint egy napszámosnak, megalázzák Móáb előkelőit és hatalmas köznépét is mind; kevés lesz a maradéka, kicsiny és erőtlen.
Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
„Rejtsd el az elűzötteket...” (3). A szomszédban dúló háború idején sok menekült érkezett hazánkba. Jó volt látni, hogy megmozdult az ország, és kedves fogadtatásban részesültek azok, akik otthonaikat elhagyni kényszerültek. Az ige szerint az üldözött móábiták Júdában keresnek menedéket. A prófétai szó emberségre és a befogadás lelkületére buzdít. Igazán az tud menedékké válni mások számára, „aki a Felséges rejtekében lakik...” (Zsolt 91,1).
RÉ21 191 RÉ 191
Újévi ének | 434 | Megszületett a mennyei király
„Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be…” Lk 9,46–48
46 Azután vita támadt a tanítványok között arról, hogy melyikük a legnagyobb. 47 Jézus pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, és maga mellé állította; 48 majd ezt mondta nekik: Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az az igazán nagy.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(48) „Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be…” (Lk 9,46–48)
A megelőző szakaszban Jézus még kereszthalálára utalva mondja: „Az Emberfia az emberek kezébe adatik” (44). A tanítványok ezt nem értették, vagy nem akarták érteni. Máris arról vitáznak, hogy melyikük a legnagyobb. Míg nekünk a „rangkórság” fontos kérdés, Jézustól ez teljesen idegen. Tudja: értékünk nem attól függ, hogy mások mit mondanak rólunk, hanem attól, hogy Isten mit gondol felőlünk. Aki a maga értékét a másokkal való egybevetésből vezeti le, az mindig a kisebbrendűség érzésével fog küzdeni, vagy éppen másokat értékel le, hogy jól érezze magát. Jézus mértéke más. Egy gyermeket állít maga mellé, és azt mondja: aki e gyermeket befogadja az „ő nevéért”, az őt fogadja be. Vagyis minden dolog mértéke, minden összehasonlítás alapja egyedül Jézus Krisztus lehet. Krisztus mértéke pedig azé, aki őt elküldte e világba. Istennek a legjelentéktelenebb ember is igazi érték, megér minden „befektetést”. Ezért küldte el értünk egyszülött Fiát. Jézus Krisztus megszületése az ember revalutációja, újjáértékelése. Ebből következik, hogy Isten szemében gyakran a „legkisebb” érték lesz a legnagyobb. Szeretetünknek nem hőstettekben kell megnyilvánulnia, hanem az apró, hétköznapi hűségekben.
