„Nyugodtan nézem hajlékomból...” Ézs 18
1 Jaj a suhogó vitorlák országának Etiópia folyóin túl! 2 Követeket küld a tengeren, papiruszhajókon a víz színén. Induljatok gyorsan, követek, a szálas, sima arcú néphez, a közelben és távolban rettegett néphez, az elsöprő erejű néphez, melynek hazáját folyók szelik át. 3 Ti, a világ összes lakói, e föld lakosai! Ha jelt adnak a hegyeken, lássátok meg, ha megfújják a kürtöt, halljátok meg! 4 Mert ezt mondta nekem az Úr: Nyugodtan nézem hajlékomból, mint izzó hőség fényes nappal, mint harmatozó felhő aratási hőségben. 5 Mert még szüret előtt, virágzás után, mielőtt fürtté érnének a szőlőszemek, levágja a vesszőket metszőkéssel, és a hajtásokat lemetszi, leszaggatja róla. 6 Ott marad mindenestül a hegyek ragadozó madarainak és a föld állatainak. Ott tölti a nyarat a ragadozó madár, és ott telel a föld minden állata. 7 Abban az időben ajándékot visz a Seregek Urának a szálas, sima arcú nép, a közelben és távolban rettegett nép, az elsöprő erejű nép, amelynek hazáját folyók szelik át, a Seregek Ura nevének lakóhelyére, a Sion hegyére.
Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
Az események előterében emberi szervezkedés áll: Kús népe (a mai Etiópia) és Egyiptom akar szövetkezni Júdával az asszírok ellen. A háttérben az Úr ezt mondja: „Nyugodtan nézem hajlékomból...” (4), mert ő az események irányítója. Ő vet gátat a szövetkezésnek, és ő töri meg az asszírok erejét is. Mikor vesszük már észre egyéni életünkben és nagy, közösségi dolgainkban, hogy ő az Úr mindenek felett? Keressük többször őt hajlékában!
RÉ21 285 RÉ 285
Jézus Krisztus messiási küldetése | 441 | Dicsérjük Istent e mai napon
„Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek…” Lk 9,51–56
51 Amikor pedig közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe, 52 és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. 53 De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni. 54 Látva ezt tanítványai, Jakab és János, így szóltak: Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket!? 55 De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, 56 mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse. Azután elmentek egy másik faluba.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(55) „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek…” (Lk 9,51–56)
E szakasz első mondata nagy ünnepélyességgel jelzi Urunk életének sorsdöntő pillanatát, amit bibliafordításaink nem mindig adnak vissza: „Történt pedig, amikor eljöttek (mennyei) felemeltetésének napjai, arcát Jeruzsálem felé fordította, hogy oda menjen” (51). A Jeruzsálembe való felmenetel leírásának az evangélista tíz fejezetet szentel (9,51–19,27), mert a megváltás története szempontjából fontosnak tartja: „Nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül” (Lk 13,33). Szinte szakaszcímként is kiírhatnánk tehát: „Arccal Jeruzsálem felé”. Ez az út azzal kezdődik, hogy egy samaritánus falu lakói megtagadják az ókori Keleten szinte kötelező vendégbarátságot a Samárián átvonuló Jézustól és tanítványaitól. Válaszul Jézus két tanítványa (a „Mennydörgés fiai”, Mk 3,17) átkozódva kéri, hogy szálljon emésztő égi tűz e falura. Jézus a mindannyiunkban meglévő óemberi indulatokra emlékezteti őket: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek”. Intése nekünk is szól: mi árulásaink ellenére is a Szentlélek gyermekei vagyunk. Ne szomorítsuk meg gondolkodásunkkal az Isten Lelkét, hanem legyünk azzá, akik vagyunk: Isten gyermekei. Jézus nem azért jött, hogy romboljon és pusztítson, hanem hogy életet mentsen.
