„Hogyan menekülhetnénk meg mi, ha az is így járt, akiben bíztunk...?!” Ézs 20
1 Abban az évben, amikor Asdód alá érkezett az a hadvezér, aki Szargón asszír király parancsára megostromolta és elfoglalta Asdódot, 2 abban az időben így szólt az Úr Ézsaiáshoz, Ámóc fiához: Vedd le a zsákruhát a derekadról, és húzd le a sarut a lábadról! Ő így is tett, és meztelenül, saru nélkül járt. 3 Akkor ezt mondta az Úr: Ahogyan Ézsaiás, az én szolgám meztelenül és saru nélkül jár három esztendeig, intő jelül Egyiptom és Etiópia számára, 4 úgy hajtja el az asszír király Egyiptom rabjait és Etiópia foglyait, ifjakat és véneket, meztelenül és saru nélkül, csupasz fenékkel, Egyiptom szégyenére. 5 Akkor majd rettegni és szégyenkezni fognak, akik Etiópiában bíztak, és Egyiptommal dicsekedtek. 6 Akkor ezt mondják e partvidék lakói: Hogyan menekülhetnénk meg mi, ha az is így járt, akiben bíztunk, és akihez segítségért folyamodtunk, hogy mentsen meg bennünket az asszír királytól?!
Bibliaolvasó Kalauz – Kádár Ferenc igemagyarázata
„Hogyan menekülhetnénk meg mi, ha az is így járt, akiben bíztunk...?!” (6). Asszíria elkezdi offenzíváját, kezdi letörni a népeket. Aki emberekben, népekben bízott, annak csalódnia kellett. Mennyire fontos, hogy kiben bízunk! Magunkban, emberekben, a pénzben? Ma figyeljünk Jézus megkeresztelésének a történetére, amelynek végén az Atya hangja egyértelműen üzen: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Mt 3,17). Bízzunk őbenne!
RÉ21 29 RÉ 29 • Zsolt 29
Himnusz Vízkereszt napjára | 442 | Gonosz, kegyetlen Heródes
„Aki titeket hallgat, engem hallgat…” Lk 10,1–16
1 Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült. 2 Így szólt hozzájuk: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. 3 Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. 4 Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut! Útközben ne köszöntsetek senkit! 5 Ha azonban egy házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak! 6 Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, rátok száll vissza. 7 Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra! 8 Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek! 9 Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa. 10 Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt: 11 Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg, hogy elközelített az Isten országa. 12 Mondom nektek: könnyebb lesz Sodomának azon a napon, mint annak a városnak. 13 Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, rég megtértek volna zsákruhában és hamuban ülve. 14 De Tírusznak és Szidónnak könnyebb lesz az ítéletkor, mint nektek. 15 Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz alászállni! 16 Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(16) „Aki titeket hallgat, engem hallgat…” (Lk 10,1–16)
Jézus úton van Jeruzsálembe. Galileában 12 tanítványát küldte szét (9,1–6), most 72 „más” tanítványát küldi ki az útja közben érintett, vegyes lakosságú városokba, hogy előkészítsék érkezését. A két eseményt nem szabad összekevernünk. A 12 tanítvány Izráel 12 törzsét jelképezi, a 72 pedig az akkor ismert 72 népet (1Móz 10). A 72-es szám jelzi: az evangélium egyetemes igényű, minden népnek szóló örömüzenet. Urunk azért jött, hogy találkozzék az emberekkel. Őt az Atya küldte a világba (Jn 5,30), ő pedig a tanítványait küldi ki (Jn 20,21). E tanítványoknak Mesterükhöz hasonlóan a hiányt szenvedő ember gyöngeségében kell találkozniuk az emberekkel: úti felszerelés nélkül, veszélyeknek kitéve indulnak (3). Az ügy sürgős, ezért nem köszönthetnek útközben senkit (2Kir 4,29). Békekövetek, akiknek a köszöntése egy házba belépéskor sem udvariassági gesztus, hanem az üzenet maga: Isten békét akar veletek kötni. De egyedül a „békesség fia” (6) méltó arra, hogy rajta megnyugodjék az Isten békéje, mert az ilyen megnyílt Isten felé. A tanítványok feladata a gyógyítás és az Isten Országáról szóló örömüzenet hirdetése. Korazin, Bétsaida és Kapernaum (13–15) példája mutatja, hogy nemcsak az Ige hirdetőjének van felelőssége, hanem a hallgatójának is: „Aki titeket hallgat, engem hallgat”.
