„Együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!” Ézs 22
1 Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen: Mi történt veled, hogy mindenki a háztetőkre ment? 2 Csupa lárma, zajongás a város, vigadozik a vár! A halálra sebzetteket nem kard sebezte meg, halottaid nem harcban estek el. 3 Vezetőid mind egy szálig elmenekültek, nyíllövés nélkül kerültek fogságba. Mind fogságra jutottak, akiket csak megtaláltak, bármily messze futottak. 4 Azért ezt mondom: Ne nézzetek rám, keservesen sírok! Ne zaklassatok vigasztalásotokkal, hiszen népem pusztulóban van! 5 Mert zűrzavar, eltiprás és kavarodás napja jön az Úrtól, a Seregek Urától a látomás völgyére. Aláássák a falat, és kiáltás hangzik a hegy felé. 6 Élám fölveszi tegzét, jön harci kocsikkal, emberekkel, lovasokkal, Kír is pajzsot ragad. 7 Gyönyörű völgyeid megtelnek harci kocsikkal, a lovasok felsorakoznak a kapu előtt. 8 Leleplezték Júda védelmét: megszemlélitek azon a napon az Erdő házának fegyvertárát, 9 meglátjátok, mily sok rés van Dávid városán, és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét. 10 Összeírjátok Jeruzsálem házait, egyes házakat leromboltok, hogy megerősítsétek a várfalat. 11 Medencét csináltok a két várfal között a Régi-tó vizének. De aki ezt cselekszi, azzal nem törődtök, és nem látjátok meg azt, aki régóta készíti! 12 Az Úr, a Seregek Ura azon a napon sírásra és gyászolásra hív, kopaszra nyírásra és zsákba öltözésre. 13 De csak vigasság és öröm van! Marhát vágnak, juhot ölnek, falják a húst, isszák a bort: „Együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!” 14 Kijelentette nekem a Seregek Ura, hogy nem engesztelődik meg irántatok emiatt, amíg meg nem haltok! – mondja az Úr, a Seregek Ura. 15 Így szól az Úr, a Seregek Ura: Menj el az udvarmesterhez, ehhez a Sebnához, a királyi palota gondnokához, és mondd: 16 Honnan vetted a jogot, vagy ki engedte meg neked, hogy itt készíts magadnak sírboltot? Magas helyen készítetted sírodat, sziklában jelöltél ki magadnak hajlékot! 17 Pedig keményen megragad téged az Úr, és messzire elhajít. 18 Csomóba göngyölít, és labdaként elhajít egy igen tágas földre. Ott halsz meg, oda kerülnek pompás szekereid, te, urad házának gyalázata! 19 Megfosztalak tisztségedtől, kidoblak az állásodból. 20 Azután Eljákímot, Hilkijjá fiát nevezem ki szolgámmá, 21 palástodat rá adom, övedet rá erősítem, és neki adom hatalmadat. Ő viseli gondját Jeruzsálem lakóinak és Júda házának. 22 Az ő vállára teszem Dávid palotájának kulcsát. Amit kinyit, nem tudja bezárni senki, és amit bezár, nem tudja kinyitni senki. 23 Szilárd helyre erősítem, mint valami szöget; ott lesz a díszhely atyjának házában. 24 Őrá aggatják atyja házának minden ékességét, utódait és leszármazottait, minden apró edényt, a tálakat és mindenféle korsót. 25 De így szól a Seregek Ura: Egyszer majd kilazul a szilárd helyre erősített szög, letörik és leesik, a teher pedig, amely rajta volt, összetörik. Megmondta az Úr!
Bibliaolvasó Kalauz – Fónagy Miklós igemagyarázata
Fenyegető jövendölésnek minősíti önmagát a prófécia (1). Legtöbbünk számára nem ismeretlen az a lelkiállapot, amikor a hitben élő ember belátja, hogy ítélet alatt van. A reményvesztettség cinizmusa még ezt is kimondatja az emberrel: „Együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!” (13). Mégis van fénysugár: egyszer majd kilazul az a szög, ami az elviselhetetlen terhet tartotta, és a teher összetörik. Jézussal való közösségünk arra tanít, hogy az ő terhe könnyű!
RÉ21 72 RÉ 72 • IÉ Jn 1,29–34 • Zsolt 72
Jézus Krisztus messiási küldetése | 443 | Krisztus, Atya Istennek egyetlen egy Fia
Heti zsoltárének | 84 | Ó, seregeknek Istene
„Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.” Lk 10,21–24
21 Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. 22 Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. 23 Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. 24 Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni azt, amit ti láttok, de nem látták, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(23) „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.” (Lk 10,21–24)
A Lélek által örvendezve, imádságban magasztalja a Fiú az Atyát, aki hatalmat adott neki az erőtlenségben. Jézus örül, hogy a kiküldött 72 tanítványnak még az ördögök is engedelmeskedtek, és Isten láthatóvá tette előttük hatalmát. Mi is így örülünk, amikor látjuk, hogy nehézségeink közepette előrehaladunk az evangélium ismeretében, és a tanítványokhoz hasonlóan győzelmeinkről is beszámolunk Urunknak. Milyen vigasztaló: nem attól leszünk keresztyének, ha sok könyvet elolvasunk Krisztusról, minden teológiai vitát ismerünk, vagy „tanult” emberek vagyunk. Keresztyénné nem okosságunk tesz, hanem a mennyei kegyelem (Jn 17,3). Isten a legdrágább ismeretet, Jézus személyének titkát elrejtette az okosak elől, de felfedte az „egyszerű” embereknek (Mt 21,16). Azt a titkot nevezetesen, hogy ő és az Atya egy, és a Fiú elfogadja a megváltás Istentől elrendelt útját (Lk 9,22). Krisztus jelenléte e világban titok. Csak a Lélektől megragadott emberek ismerhetikfel őt. Boldogok lehetünk, ha a tanítványokhoz hasonlóan láthatjuk azt, aki a próféták és királyok elől el volt rejtve. Krisztusban karácsonykor az jött el, „akit a szent atyák vártak, / A szent királyok akit óhajtottak” (RÉ 315. ének 4. verse).
