„...szívből örvendeztek majd, mint a zarándok, aki fuvolaszó mellett [megy] az Úr hegyére...” Ézs 30,19–33
19 Ne sírj többé, Sion népe, Jeruzsálem lakója! Bizonyosan megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked. 20 És bár szűkösen adott kenyeret, és kimérte a vizet az Úr, nem állítják többé félre tanítódat, hanem saját szemeddel láthatod tanítódat. 21 Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra le ne térjetek! 22 Tisztátalannak fogod tartani az ezüsttel bevont bálványaidat és az arannyal borított istenszobraidat. Kihajítod azokat, mint valami undorító dolgot, ezekkel a szavakkal: Ki innen veletek! 23 Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földed, és kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz. Nyájad tágas mezőn legel azon a napon. 24 Az ökrök és a szamarak, amelyek a szántóföldön dolgoznak, sózott abrakot esznek, amelyet lapáttal és villával raknak majd eléjük. 25 Minden magas hegyen és kiemelkedő halmon pedig csatornák lesznek, vízvezető árkok, a nagy öldöklés napján, amikor leomlanak a vártornyok. 26 Olyan lesz a sápadt hold fénye, mint az izzó nap fénye, az izzó nap fénye pedig hétszeres lesz, a nappali fény hétszerese azon a napon, amikor az Úr bekötözi népe sérülését, és meggyógyítja a rajta ejtett sebet. 27 Maga az Úr jön a távolból, haragja lángol, egyre emelkedik, méltóságteljesen. Ajkán bősz harag, nyelve, mint a perzselő tűz, 28 lehelete olyan, mint az áradó patak, amely az ember nyakáig ér. Szakadozott rostában rostálja a népeket, és tévútra vezető zablát vet a népek szájába. 29 Akkor majd úgy fogtok énekelni, mint az ünnepszentelés éjjelén, és szívből örvendeztek majd, mint a zarándok, aki fuvolaszó mellett az Úr hegyére, Izráel Kősziklájához érkezik. 30 Fölmorajlik az Úr fenséges szava, láthatóvá lesz sújtó karja, felbőszült haragjában, perzselő tűz lángjában, orkánban, zivatarban és jégverésben. 31 Asszíria megretten az Úr szavától, aki bottal sújt le rá! 32 Valahányszor lesújt a büntető vessző, amellyel veri az Úr, dob és citera szól, míg ő harcra emelt kézzel küzd ellene. 33 Mert régóta készen van a vesztőhely, készen áll a királynak is, mélyre és szélesre készítve, bőven van tűz is, fa is. Az Úr lehelete úgy lobbantja lángra, mint egy kénköves patakot.
Bibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata
„...szívből örvendeztek majd, mint a zarándok, aki fuvolaszó mellett [megy] az Úr hegyére...” (29). Földi életünk egy zarándokút, ahol a sok küzdelem között is hűséggel láthatjuk az „Úr hegyét”, az üdvösséget, a mennyei otthont. Hazaérkezünk, mert az Úr szava vezet, megtart az úton a kísértések sokaságában (19–22). Hazaérkezünk, mert a mi kegyelmes Urunk a mi gyógyítónk. Ez a gyógyulás Jézus Krisztus visszajövetelével maradandó gyógyulást jelent (23–26). Hazaérkezünk, mert a mi kegyelmes Urunk a mi harcosunk. Jön az Úr, lerombolja a régit, hogy felépülhessen az üdvözítően új.
RÉ21 81 RÉ 81
Jézus Krisztus messiási küldetése| 451 | Ó, dicsőségnek felkent
„Így jár az, aki… nem Isten szerint gazdag” Lk 12,13–21
13 A sokaságból így szólt hozzá valaki: Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget! 14 De ő így válaszolt: Ember, ki tett engem bíróvá fölöttetek, hogy megosszam az örökséget? 15 Azután ezt mondta nekik: Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg. 16 Aztán példázatot mondott nekik: Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje. 17 Így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. 18 Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda gyűjtöm be minden gabonámat és javamat, 19 és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! 20 Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? 21 Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(21) „Így jár az, aki… nem Isten szerint gazdag” (Lk 12,13–21)
Ez a történet szerinti mezőgazdasági nagyvállalkozó rekordtermésre számít. Felméri a helyzetet, és nem elégeti a gabonafölöslegét, hanem bölcsen megépíti a szükséges tárolókat. Sőt, már látja a jövőt is: „Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve…” (19). Tehát igazi menedzsertípus. Mi akkor vele a baj? Miért nevezi őt Jézus „bolondnak” (20)? Talán mert ez az ember a maga gazdagságával egyedül maradt. Világa zárt: én és a vagyonom. Hiányoznak a személyes kapcsolatai, csak önmagával beszélget. Nincs már szó családról, munkatársakról, barátokról, csak tárgyiasult folyamatokról. Nem veszi észre, hogy mindaz, ami asztalára kerül, az Isten ajándékozó szeretetének a jele. Világszemléletét jól illusztrálják a debreceni költő fejfáján olvasható sorok: „Világomat én megalkottam, / Nappal s csillagokkal rakottan, / Mennyet is húztam sátorul rá, / S beültem közepébe úrrá!” (Oláh Gábor). A példázatbeli ügyes üzletember e ponton mondott csődöt: nem vette bele Istent a számításaiba. Megfeledkezett arról, hogy ez a teremtett világ Istené. Mi csak vendégek vagyunk e földön, az ő vendégei. Amink van, az tőle kapott drága ajándék. Jézus nem rossz lelkiismeretű gazdagokká, hanem Isten hálás szívű gyermekeivé akar minket nevelni (5Móz 28,47).
