„Mint repdeső madársereg, úgy oltalmazza...” Ézs 31
1 Jaj azoknak, akik Egyiptomba mennek segítségért, akik lovakban reménykednek! A harci kocsik tömegében bíznak, és az abba fogott lovak nagy erejében; de nem tekintenek Izráel Szentjére, nem folyamodnak az Úrhoz. 2 De ő is bölcs, és veszedelmet hoz, nem másítja meg szavát, hanem rátámad a gonoszok házára, és azokra, akik segítséget ígértek a gonosztevőknek. 3 Hiszen Egyiptom csak ember, nem Isten! Lova is csak test, nem pedig lélek! Ha kinyújtja kezét az Úr, elbukik a segítő, és elesik, akinek segített: mindnyájan együtt pusztulnak el. 4 Mert ezt mondta nekem az Úr: Ahogyan morog az oroszlán, az erős, fiatal hím a zsákmánya fölött, ha összegyűl is ellene valamennyi pásztor, és nem retten meg kiáltozásuktól, nem hunyászkodik meg a lármától, amit csapnak: úgy száll le a Seregek Ura, hogy harcoljon Sion hegyéért és dombjáért. 5 Mint repdeső madársereg, úgy oltalmazza a Seregek Ura Jeruzsálemet: oltalmazza és megmenti, megvédi és megtartja. 6 Térjetek meg ahhoz, akitől oly messze távolodtatok, Izráel fiai! 7 Azon a napon mindenki megveti ezüstbálványait és aranybálványait, amelyeket bűnös kezeitekkel készítettetek. 8 Elbukik Asszíria, de nem férfiak kardjától, nem emberek kardja pusztítja el. Menekülnie kell a kard elől, ifjainak pedig kényszermunkára kell menniük. 9 Kőszála riadtan menekül, vezérei rettegve hagyják el a zászlót. Így szól az Úr, kinek tüze a Sionon, kemencéje Jeruzsálemben van.
Bibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata
„Mint repdeső madársereg, úgy oltalmazza...” (5). Úgy oltalmaz az Úr, mint a madár szárnya oltalmazza a fészkét. Igaz ez? Sok széttaposott fészket, elpusztított fiókát láttam már. A szárnyak nem nyújtottak védelmet a vandáloktól. Csakhogy nem is ezt a fajta védelmet ígéri az ige. Oltalmaz az Úr, de ha örök rendelése, üdvözítő akarata úgy döntött, hogy nem szabadít meg a konkrét bajból, akkor is megtart minket Jézus Krisztus által.
RÉ21 450 RÉ 450
Jézus Krisztus messiási küldetése | 448 | Dicsérlek téged
„…keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek.” Lk 12,22–32
22 Tanítványaihoz pedig így szólt: Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek, 23 mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. 24 Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis táplálja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! 25 De aggódásával ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? 26 Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? 27 Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. 28 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! 29 Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok! 30 Mert ilyesmikért a világ pogányai törik magukat, a ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. 31 Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek. 32 Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(31) „…keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Lk 12,22–32)
Az életünk több mint evés és ivás, több mint az anyagi javak hajszolása. Urunk a gondtalanul élő madarak, a színpompába öltözött liliomok felemlegetésével nem tagadja ezek szükségességét: „Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre” (30). Tudja, hogy mindenkori kötelességünk a tisztes megélhetés feltételeinek megteremtése magunk és családunk számára. Jövőnket már most felelős gondoskodással biztosítanunk kell. A férfi és női munkára utaló madarak (nem vetnek, nem aratnak) és liliomok (nem fonnak) tehát nem a lustálkodó semmittevés, hanem a szinte pazarló módon megnyilvánuló isteni gondviselés példái. Látjátok, ezek Isten jóságának jelzőtáblái! Ez a világ a több életre van teremtve! Ha még a „mező fűvére” is ilyen gondja van Istennek, mennyivel inkább gondoskodik rólunk, gyermekeiről. Ha őt Atyánknak szólítjuk, ne felejtsük el, hogy a gyermekről a szülő gondoskodik. Ne bénítson meg minket az élet valós szükségleteiről való gondoskodás, lássuk azokat a mennyei Atyával összefüggésben! Így belső energiáink az Isten által készített jövendőre, az ő országára irányulhatnak. Ha e végső célt nem tévesztjük szem elől, mennyei Atyánk ráadásképpen megadja nekünk mindazt, amire szükségünk van. A távoli látóhatár mindig magában foglalja a közeli részletet.
