„Ezt mondtam neked: szolgám vagy... Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek...” Ézs 41
1 Hallgassatok rám, szigetek! Újuljon meg a nemzetek ereje! Jöjjenek ide, azután beszéljenek, szálljunk perbe egymással! 2 Ki indította el napkeletről azt, akinek lépteit győzelem kíséri? Ki adja hatalmába a népeket, hogy királyokat tiporjon le? Porrá zúzza őket fegyvere, íja előtt szétszóródnak, mint a pelyva. 3 Üldözi őket, háborítatlanul nyomul előre, lába is alig éri az ösvényt. 4 Ki tette ezt, ki vitte véghez? Ki hívja elő örök idők óta a nemzedékeket? Én, az Úr vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz maradok. 5 Látják ezt a szigetek, és megijednek, a föld szélein is remegni kezdenek, közelednek egymáshoz, és összejönnek. 6 Egyik a másikat támogatja, és ezt mondják egymásnak: Légy erős! 7 Biztatja a kovács az ötvöst, a kalapáccsal egyengető azt, aki az üllőt veri, és ezt mondja a forrasztásról: Jól van! – és megerősíti szegekkel, hogy majd ne inogjon. 8 De te, szolgám, Izráel, Jákób, akit kiválasztottam, barátomnak, Ábrahámnak utóda! 9 A föld végén ragadtalak meg, annak legszéléről hívtalak el. Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek el téged! 10 Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. 11 Megszégyenülnek és gyalázatra jutnak mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak. 12 Keresed, és nem találod azokat, akik téged támadnak. Megsemmisülnek teljesen, akik ellened harcolnak. 13 Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom a jobbodat, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek! 14 Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel! Én megsegítelek – így szól az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje. – 15 Új és éles fogú cséplőszánná teszlek. Hegyeket csépelsz és törsz össze, halmokat zúzol pozdorjává. 16 Feldobod őket, és a szél elhordja, a szélvihar szétszórja őket. Te pedig ujjongani fogsz az Úrnak, dicsekedni fogsz Izráel Szentjével. 17 A nincstelenek és szegények vizet keresnek, de nincs, nyelvük kiszárad a szomjúságtól. De én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket. 18 A kopár hegyeken folyókat fakasztok, a völgyek mélyén forrásokat, a pusztát bővizű tóvá változtatom és a szomjú földet vizek forrásává. 19 A pusztában cédrust növesztek meg akáciát, mirtuszt és olajfát, a kietlen tájon borókát ültetek, kőrist és ciprusfát. 20 Hadd lássák, és hadd tudják meg, vegyék észre, és értsék meg, hogy az Úr keze vitte ezt végbe, Izráel Szentje teremtette. 21 Álljatok elő peres ügyetekkel! – mondja az Úr. Adjátok elő érveiteket! – mondja Jákób királya. 22 Adják elő és mondják meg nekünk, hogy mi fog történni! Mondják meg, mi volt régen, hadd szívleljük meg; jelentsék ki nekünk, mi fog következni, hadd tudjuk meg a jövendőt! 23 Mondjátok meg, mi lesz ezután, hadd tudjuk meg, istenek vagytok-e? Tegyetek akár jót, akár rosszat, hadd lássuk azokat csodálkozva! 24 De ti semmik vagytok, semmit sem ér, amit tesztek, utálatos dolog, ha valaki titeket választ. 25 Elindítottam északról azt, aki eljött, napkeletről azt, aki hirdeti nevemet. Széttiporja a helytartókat, mint a nyers vályogot, ahogy a fazekas az agyagot széttapossa. 26 Ki mondta meg ezt régen, hogy tudhatnánk, jó előre, hogy azt mondhatnánk: igaz! Senki sem mondta meg, senki sem hirdette, senki sem hallotta szavaitokat. 27 Én mondtam először Sionnak: Itt vannak már! Én küldtem Jeruzsálembe az örömhírhozót. 28 Szétnézek, de nincs köztük senki, aki tanácsot adhatna. Ha megkérdezném őket, egy szót se szólnának. 29 Mert semmik ők mindahányan, semmit sem érnek tetteik! Bálványaik csak olyanok, mint a puszta szél.
Bibliaolvasó Kalauz – Vad Zsigmond igemagyarázata
„Ezt mondtam neked: szolgám vagy... Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek...” (9–10). A választott nép, Izráel az Úr szolgája, az a küldetése, hogy áldássá legyen. A visszatérő, megdicsőült Úr mondja: „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!” (Mt 24,46) Mi is szolgák vagyunk, de nincs ok a félelemre, a csüggedésre, mert ő ígérete szerint velünk van, megerősít és megsegít minden élethelyzetben. Boldog az az ember, aki ezt folyamatosan megtapasztalja!
RÉ21 275 RÉ 275
Zsoltár vasárnapra | 97 | Az Úr Isten regnál
„Igyekezzetek bemenni a szoros kapun…” Lk 13,22–30
22 Amikor Jeruzsálem felé tartott, városról városra és faluról falura haladva mindenütt tanított. 23 Valaki ezt kérdezte tőle: Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? Ő így felelt nekik: 24 Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. 25 Amikor már felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. 26 Akkor kezditek majd mondani: Előtted ettünk és ittunk, és az utcáinkon tanítottál. 27 Ő pedig ezt mondja nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők! 28 Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, és hogy ti magatok ki vagytok rekesztve onnan. 29 Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában. 30 És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(24) „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun…” (Lk 13,22–30)
Az Isten országába való bejutás nem spekuláció kérdése, hanem mindannyiunk legszemélyesebb ügye. Ezért Urunk nem a hallgatói köréből érkező kérdésre válaszol (kevesen vannak-e az üdvözülők?), hanem az Országba való bemenetel sürgősségére figyelmeztet: a ti feladatotok nem a kíváncsiskodás, hanem az, hogy minél gyorsabban bemenjetek a szoros kapun (24). Ebből az igyekezetből Isten senkit nem zár ki, de eljöhet az idő, amikor a szoros kapu bezárul. Ez a veszély még régi ismeretség esetén is fennáll, amikor a zörgetők a bezárt ajtó mögül ezt kapják válaszul: „távozzatok tőlem!” (27). Vagyis a „régi ismeretség”, az Isten népéhez való tartozás sem lehet az üdvösségre jutás garanciája. Bekövetkezhet az a hihetetlen dolog, amit földi életében egyetlen zsidó sem tudott volna elképzelni, hogy az ősatyákkal (Ábrahámmal, Izsákkal, Jákóbbal, a prófétákkal) az Isten országában együtt fognak étkezni a négy égtáj felől érkező pogányok, ők pedig ki lesznek zárva onnan (29). Istennek legyen hála, hogy nekünk sem ezt kell hallanunk: én vagyok az úttalan út, a bezárt ajtó és a kárhozatos sötétség, hanem ma is tisztán szól az üzenet: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki nem mehet az Atyához, csak énáltalam” (Jn 14,6).
