„Csak az Úrnál van igazság és erő!” Ézs 45
1 Ezt mondja az Úr fölkentjének, Círusnak, akinek erősen fogom a jobb kezét, népeket terítek le előtte, és királyok övét oldom meg, kitárulnak előtte az ajtók, nem maradnak zárva a kapuk: 2 Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem. 3 Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene. 4 Szolgámért, Jákóbért, választottamért, Izráelért szólítottalak neveden; nagy hírnevet szerzek neked, noha nem ismertél. 5 Én vagyok az Úr, nincs más, nincsen isten rajtam kívül! Én öveztelek föl, noha nem ismertél. 6 Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, hogy rajtam kívül nincsen más, én vagyok az Úr, senki más! 7 Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az Úr cselekszem mindezt. 8 Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az Úr teremtettem mindezt. 9 Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? – és a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed!? 10 Jaj annak, aki ezt mondja apjának: Miért nemzettél? – és anyjának: Miért vajúdtál velem?! 11 Ezt mondja az Úr, Izráel Szentje és alkotója: Kérdőre akartok vonni fiaimat illetően? Parancsolni akartok kezem munkájában? 12 Én alkottam a földet, és én teremtettem rá embert. Az én kezem feszítette ki az eget, minden serege az én parancsomra állt elő. 13 Én indítottam el őt győzelmesen, egyengetem az útját mindenütt. Ő építi föl városomat, és hazaküldi foglyaimat, nem fizetségért és nem ajándékért – mondja a Seregek Ura. 14 Ezt mondja az Úr: Egyiptom szerzeménye, Etiópia nyeresége és a szebáiak, e nagy termetű férfiak hozzád mennek, tieid lesznek, utánad mennek, megbilincselve vonulnak. Feléd fordulva leborulnak, feléd fordulva imádkoznak: Csak nálad van Isten, nincsen máshol, nincsen más isten! 15 Bizony, te rejtőzködő Isten vagy, Izráel Istene, szabadító! 16 Szégyen és gyalázat éri őket, a bálványkészítők mind gyalázatra jutnak. 17 Izráelt megszabadítja az Úr örökké tartó szabadítással; nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha, soha többé. 18 Ezt mondja az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem lakóhelynek formálta: Én vagyok az Úr, senki más! 19 Nem rejtélyesen szóltam, a földnek egy sötét helyén. Nem azt mondtam Jákób utódainak, hogy hiábavaló dolgokban keressenek engem. Én, az Úr, igazat mondok, a valóságot jelentem ki! 20 Gyűljetek össze és jöjjetek! Lépjenek elő mindazok, akik megmenekültek a nemzetek közül! Semmit sem tudnak azok, akik fából készült bálványokat hordoznak, és olyan istenhez imádkoznak, aki nem tud megszabadítani. 21 Mondjátok meg, adjátok elő, tanácskozzatok csak egymással! Hirdetett-e valaki valaha, jelentett-e ki ilyet az ősidők óta? Csak én, az Úr! Nincs más isten rajtam kívül, igaz és szabadító isten nincsen rajtam kívül. 22 Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincsen más! 23 Magamra tettem esküt, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajlik meg minden térd, rám esküszik minden nyelv, 24 és ezt mondják rólam: Csak az Úrnál van igazság és erő! Megszégyenülve mennek hozzá mind, akik szembeszálltak vele. 25 Az Úr által boldogul, vele dicsekszik Izráel minden utóda.
Bibliaolvasó Kalauz – Riskóné Fazekas Márta igemagyarázata
Istennek még arra is van hatalma, hogy őt nem ismerő embereket használjon fel választottjainak javára! Ilyen volt Círus perzsa király is, aki a babiloni fogságból hazaengedte Izráel népét. Politikus és államférfi, érdekek mentén gondolkodó és cselekvő vezető: mégis áldott eszköz lett a választott nép javára. Isten a nehéz évtizedekben is sokakat használt fel az övéi és az egyház javára, akik pedig tagadták, hivatalból talán még üldözték is őt. Mégis sokan öntudatlanul lettek áldássá egy-egy jóindulattal, gesztussal, mert Istennek még ez sem lehetetlen. Ő az Úr, és hatalmasan cselekszik!
RÉ21 628 RÉ 500
Zsoltárdicséret | 179 | Keresztyének, kik e földön lakoztok
„Barátom, ülj feljebb!” Lk 14,7–11
7 Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor látta, hogyan válogatják a főhelyeket: 8 Ha valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott. 9 És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyed! – akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. 10 Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! Akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt. 11 Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(10) „Barátom, ülj feljebb!” (Lk 14,7–11)
Tisztesség, tekintély, rangsor – ez foglalkoztatta Jézus gondosan helyezkedő asztaltársait. Mintha csak egy mai esküvői vacsorát látnánk. Nagy különbség, hogy az így okoskodó menyasszony kis táblákat helyez ki, és a vendégek ezt tudomásul is veszik, a történetbeli farizeusok pedig maguknak igyekeztek irigylésre méltó pozíciót kikönyökölni. Csakhogy ebben van egy nagy veszély. A legtekintélyesebb vendég utoljára érkezik, hisz ügyel a belépőjére, és figyelmet szeretne; így előfordulhat, hogy mikor már mindenki helyet foglalt, felállítják az embert a legjobb helyről, és az egyetlen üresen maradt, távoli székhez kell kullogni. De trükközni sem érdemes: mi van akkor, ha a legutolsó helyekért indul meg a tülekedés, de mégsem ültetik feljebb az embert? Aki alázatoskodik, nem kevésbé visszatetsző, mint aki felmagasztalja magát. Ma az „öt perc hírnév bármit megér” világában élünk, de Jézus azt mondja, tedd olyan alacsonyra magad, ahonnan már nincs lejjebb, ahonnan már csak egy irányba vezethet az út: felfelé. A Filippi levél példájával élve: szállj alá, ereszkedj mélyre, a legmélyebbre, és engedd, hogy Isten emeljen fel onnan (Fil 2,5–11).
