„Megvalósul tervem…” Ézs 46
1 Összerogyott Bél, leroskadt Nebó, teherhordó állatokra rakták szobraikat; amiket eddig ti hordoztatok, most fáradt állatokra kerülnek teherként. 2 Ám azok sem tudják menteni a terhet, leroskadnak, összerogynak mind; a bálványok maguk is fogságba kerülnek. 3 Hallgass rám, Jákób háza, és Izráel házának egész maradéka, ti, akiket születésetek óta hordozok, világra jöveteletek óta viszlek: 4 Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg. 5 Ugyan kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze, kivel vethetnétek egybe, akihez tényleg hasonlítanék? 6 Kiöntik az aranyat az erszényből, kimérik az ezüstöt a mérlegen. Ötvöst fogadnak, hogy istent készítsen belőle, és leborulva azt imádhassák. 7 Vállukra veszik, úgy hordozzák: ha helyére teszik, ott áll, el nem mozdul helyéről. Ha segítségért kiáltanak hozzá, nem válaszol, nem menti meg őket a nyomorúságból. 8 Emlékezzetek csak, és piruljatok, szívleljétek meg ezt, ti hűtlenek! 9 Emlékezzetek vissza az ősrégi dolgokra: én vagyok az Isten, nincsen más, Isten én vagyok, nincs hozzám hasonló! 10 Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik. 11 Elhívok napkeletről egy saskeselyűt, tervem végrehajtóját messze földről. Alig szóltam, máris elhozom, kigondoltam, máris megteszem. 12 Hallgassatok rám, ti konok szívűek, akik messze vagytok az igazságtól! 13 Közel van igazságom, nincs már messze, szabadításom nem késik. A Sionon szabadulást szerzek ékességemnek, Izráelnek.
Bibliaolvasó Kalauz – Riskóné Fazekas Márta igemagyarázata
A nagy fordulópont: Isten munkája töretlenül megy tovább, de népének előbb be kell látnia a romok fölött minden korábbi hitványságát, bűnét, és azt, hogy ezek semmire nem vezettek. Mi, emberek mindig javítgatni, foltozgatni, kicsit helyrehozni szeretnénk a bűnök következményeit. Isten viszont hagy mindent összeomlani. A helyzetnek meg kell érnie arra, hogy újat lehessen kezdeni. Ő ezt az újat, a jövőt készítette elő már azzal is, hogy hagyott mindent összedőlni. Jó meglátnunk Istennek ezt a pedagógiáját akkor, amikor értetlenül állunk saját életünk romjai felett!
RÉ21 741 RÉ 274
Dicséret | 282 | Hálát adunk neked, örök Úr Isten
„… szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg…” Lk 14,12–14
12 Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, a rokonaidat vagy a gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. 13 Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, 14 és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(13) „… szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg…” (Lk 14,12–14)
Ezúttal a házigazdához fordult Jézus, akinek vendégszeretetét maga is élvezte, de általa is hozzánk szól: hogy választjuk meg asztaltársainkat? A házunkban megforduló híres vendégeket szeretjük, azokat, akikkel eldicsekedhetünk. Az előző versekben még arról volt szó, milyen rend szerint helyezkednek el a meghívottak az asztal körül, itt viszont Jézus még mélyebbre nyúl: kivel vállalsz asztalközösséget? Aki viszonossági alapon gondolkozik a vendéglátásról, eleve nem hívja meg azokat, akik rosszul mutatnak a csoportképen. Szegényeket, nyomorultakat (13), vagyis a viszonzásra képteleneket. Csakhogy a kenyeret az éhezővel kell megosztani, a meztelent kell felruházni, és a testvér elől nem szabad elzárkózni! (Ézs 58,7) A jézusi elv kikerülhetetlen: vagy Isten, vagy a világ elismerése nyerhető el. Jó, ha tudunk kizárólag Istenre tekintve cselekedni, aki nem viszonossági alapon fejezi ki elismerését, hanem feltámaszt az igazakkal együtt (14). De vigyázzunk: itt vendéglátásról, a közösség felvállalásáról van szó, nem arról, hogy levegőtlen helyiségekben jótét lélekként megetetjük az összecsődült szegényeket, majd egy gondos takarítás, és persze az elégedettség: már megint jó keresztyén voltam.
