„Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! ...azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!” Ézs 52
1 Ébredj, ébredj, Sion, szedd össze erődet! Öltözz ékes ruhába, Jeruzsálem, te szent város, mert nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan. 2 Rázd le magadról a port, kelj föl, fogságba vitt Jeruzsálem, oldd le nyakadról bilincsedet, Sion fogságba vitt lánya! 3 Ezt mondja az Úr: Ingyen adtalak oda, nem pénzen váltalak meg. 4 Mert ezt mondja az én Uram, az Úr: Egykor Egyiptomba került népem, és jövevény volt ott, aztán Asszíria sanyargatta, pedig semmit sem fizetett érte. 5 Most pedig mit tegyek – így szól az Úr –, hiszen ingyen vitték el népemet?! Ujjonganak, akik uralkodnak rajta – így szól az Úr –, és gyalázzák nevemet szüntelen, mindennap. 6 Ezért majd megismeri népem a nevemet azon a napon, hogy én vagyok az, aki így szólt: Itt vagyok! 7 Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! 8 Hallgasd csak! Őrállóid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az Úr a Sionra. 9 Vígan ujjongjatok mindnyájan, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az Úr, megváltotta Jeruzsálemet! 10 Kinyújtotta szent karját az Úr minden nép szeme láttára; meglátják majd mindenütt a földön Istenünk szabadítását. 11 Távozzatok, távozzatok, vonuljatok ki onnan, tisztátalan dolgot ne érintsetek! Vonuljatok ki belőle, tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok! 12 De nem kell sietve vonulnotok, futva menekülnötök, mert az Úr jár előttetek, és Izráel Istene lesz mögöttetek is. 13 Íme, eredményes lesz a szolgám! Magasztos lesz és felséges, igen magasra emelkedik. 14 Sokan csak iszonyodtak tőle, annyira torz volt; nem volt már emberi a külseje, kinézete nem volt emberhez hasonló. 15 De bámulatba ejt majd sok népet, királyok is befogják előtte szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik, olyasmit tudnak meg, amiről addig nem hallottak.
Bibliaolvasó Kalauz – Sipos-Vizaknai Gergely igemagyarázata
„Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! ...azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!” (7). A te lelked hullámhossza milyen hírekre van hangolva? Reggelenként olvasod-e az örömhírt, az evangéliumot, mielőtt a napi híreket meghallgatod? Melyik hat rád jobban? Kedves-e a te érkezésed mások számára? Amikor sokan mást hirdetnek, tudod-e akkor is meggyőződéssel élni és hirdetni: Istened uralkodik?
RÉ21 606 RÉ 411
Jézus Krisztus messiási küldetése | 453 | Jézusom, ki árva lelkem
„… Te mennyivel tartozol?” Lk 16,1–12
1 Majd szólt Jézus a tanítványaihoz is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. 2 Ezért előhívatta őt, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. 3 Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. 4 Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon a házába. 5 Egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? 6 Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet! 7 Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat! 8 Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. 9 Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. 10 Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. 11 Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? 12 És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(7 ) „… Te mennyivel tartozol?” (Lk 16,1–12)
Ha azt halljuk, bevádoltak egy vagyonkezelőt (1), legyintünk: kizárt, hogy ártatlan! Mégis jó lenne tudni: mi volt a vétke, bűnös volt-e egyáltalán? A görög szöveg szerint szétszórta a gazda vagyonát – ugyanazt tette, mint a „tékozló” fiú (15,13). Lopott? Vagy csak felelőtlen volt? Más vagyona felett döntött, de jött a vád: a keze között a gazdagság nem gyarapszik, hanem porlad. A lebukás hírére elkezdte leírni az adóságok egy részét, törlesztés nélkül, saját zsebre. Kihasználta főnöke társadalmi helyzetét, akinek kínos lett volna végigjárni az összes örvendező adóst azzal, hogy minden elengedett tételt újra aktív követeléssé kell tenni. Ez lerombolta volna a jó hírét, így a sáfár végső soron megkötötte a gazda kezét. De miért kapott dicséretet? Nem azért, amit tett, hanem az okosságáért. Azért is járt az elismerés, mert más lebukott korrupt tisztviselőkkel szemben nem próbálta kimagyarázni magát. A nyomokat sem próbálta eltüntetni, hanem igyekezett rendbe tenni a dolgokat maga körül. Ez a példázat felkavaró. Miért példálózik Jézus egy korrupt alakkal?! Bizonnyal oka volt rá, és indítson ez mérlegelésre minket: gondoljuk át saját értékeinket, helyzetünket. Mert csak tartozásunk mértéke kérdéses, az biztos: adósok vagyunk.
