„...mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az Úr...” Ézs 54
1 Ujjongj, meddő, aki nem szültél, vígan ujjongj! Örvendj, aki nem vajúdtál, mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak! – mondja az Úr. 2 Tágas helyet keress a sátradnak, feszítsd ki sátorlapjaidat, ahogy csak lehet! Húzd meg jól a köteleidet, erősen verd le cövekeidet! 3 Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz, utódaid elfoglalják a népek birtokát, és elpusztított városokat telepítenek be. 4 Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára többé nem emlékezel. 5 Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek Ura a neve, és aki megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak. 6 Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az Úr, és mint ifjú menyasszonynak, ha megvetett volt is, ezt mondja Istened: 7 Magadra hagytalak néhány pillanatra, de nagy irgalommal ismét összegyűjtelek. 8 Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked – mondja megváltó Urad. 9 Mert úgy teszek, mint Nóé idejében: Ahogyan megesküdtem, hogy nem árasztja el Nóé özönvize többé a földet, úgy esküszöm meg most, hogy nem haragszom rád, és nem dorgállak meg többé. 10 Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad. 11 Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan! Íme, én drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat. 12 Rubinból készítem el bástyáid ormait, kapuidat briliánskövekből, falaidat körös-körül pedig gyémántokból. 13 Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. 14 Igazság által leszel erős, nem kell félned az elnyomástól: távol marad tőled, sem a rettentéstől: nem közelít hozzád. 15 Ha rád támadnak is, nem tőlem lesz az. Aki rád támad, elesik veled szemben. 16 Hiszen én teremtettem a kovácsot, aki a parazsat éleszti, és fegyvert készít munkájával, én teremtettem az öldöklőt is, hogy pusztítson. 17 Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyelvet, mely törvénykezni mer veled. Ez az öröksége az Úr szolgáinak, így szolgáltatok nekik igazságot – így szól az Úr.
Bibliaolvasó Kalauz – Sipos-Vizaknai Gergely igemagyarázata
„...mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az Úr...” (6). Az, hogy fájt már a lelked, valószínű. Az viszont egészen bizonyos, hogy szólít téged az Úr. A kérdés, hogy mi a válaszod a megszólítására. Ismerek egy idősebb asszonyt, aki elhagyott lett, és fájt a lelke. Elhatározta, hogy felköti magát az udvarán lévő fára. Az Úr viszont csodálatos módon megszólította, és megtéréssel, újonnan születéssel ajándékozta meg. Nemrég ez volt a konfirmációi áldó igéje.
RÉ21 89 RÉ 89
Keresztségi ének | 341 | A keresztségben elpecsételtettünk
„… te megkaptad javaidat életedben…” Lk 16,19–31
19 Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. 20 Egy Lázár nevű koldus ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele, 21 és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. 22 Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. 23 Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. 24 Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és azzal hűsítse nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. 25 De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. 26 Ezenfelül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. 27 Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához, 28 mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. 29 Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! 30 Ő pedig ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. 31 Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(25) „… te megkaptad javaidat életedben …” (Lk 16,19–31)
A gazdagsághoz fűződő viszony minden korban problémát okozott; Jézus tanítványait (1) és a farizeusokat (14) egyaránt megszólította ezzel a példázattal. Utóbbiak nevetségesnek tartották szavait, ők kegyesen szerették a pénzt, vallották, hogy Istentől elnyert jutalom mindaz, amire szert tettek. Ismerjük ezt az okoskodást: ha szegény és gazdag áll előttünk, melyiküket tartjuk Isten kegyeltjének? A Szentírás következetesen hangsúlyozza: amink van, az Úrtól jön, és megosztandó; a szűkölködő mindig lesz, de senki ne zárja be szívét, se pénztárcáját (5Móz 15,11; 3Móz 19,10). A módos jól élt, a szegény szűkölködött. Az Írás nem ítéli el a gazdagságot, a keményszívűséget viszont igen. A példázatbeli gazdag későn ismerte fel, hogy félreértette a törvényt, de az elbeszélés szerint beidegződései még halála után sem változtak meg. Teljes természetességgel szól: jöjjön Lázár, enyhítse bajomat! Ekkor árulta el magát: pontosan tudta, ki az, aki a kutyák nyála miatt kapujánál vált tisztátalanná. Az igazság pillanata azonban mindig eljön, Lázár és a gazdag ugyanúgy állt meg Isten előtt. Amikor visszatekintünk múló éveinkre, érezzük, mennyi mindent nem tettünk még helyre. Addig tegyük rendbe dolgainkat, amíg nem késő.
