„Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét...” Ézs 61
1 Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. 2 Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállásának napját, vigasztalok minden gyászolót. 3 Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az Úr ültetvényének: őt ékesítik. 4 Felépítik az ősi romokat, helyreállítják a régi omladékokat, újjáépítik a lerombolt városokat, amelyek nemzedékeken át romokban hevertek. 5 Jelentkeznek majd az idegenek, hogy legeltessék nyájaitokat, és más népek fiai lesznek földműveseitek és szőlőmunkásaitok. 6 Titeket pedig az Úr papjainak neveznek, Istenünk szolgáinak mondanak. A népek gazdagságát élvezitek, kincseikkel büszkélkedhettek. 7 A kétszeres szégyen és gyalázat után ujjongani fognak osztályrészüknek, mert kétszer annyi jut mindenkinek az országban, örökké tartó örömben lesz részük. 8 Mert én, az Úr, szeretem az igazságot, gyűlölöm a rablást és az álnokságot. Megadom munkájuk megérdemelt jutalmát, és örök szövetséget kötök velük. 9 Híresek lesznek utódaik a népek között, és leszármazottaik a nemzetek között. Bárki látja őket, fölismeri, hogy ezt a népet megáldotta az Úr. 10 Nagy örömöm telik az Úrban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit. 11 Mert ahogyan a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjaszt majd igazságot az én Uram, az Úr is, és öröméneket minden nép hallatára.
Bibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata
„Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét...” (2). A keresztyén ember legfontosabb küldetése Isten kegyelmének hirdetése. Ezt az tudja őszintén, erővel, hitelesen tenni, aki azt megtapasztalta, aki maga is Isten kegyelme által él. Aki Pál apostollal együtt hittel vallja: Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.
RÉ21 380 RÉ 311
Jézus Krisztus messiási küldetése | 456 | Győzhetetlen én kőszálom
„…De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” Lk 18,1–8
1 Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. 2 Így szólt: Az egyik városban volt egy bíró, aki Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. 3 Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben! 4 Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, 5 mégis mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül. 6 Azután így szólt az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró! 7 Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? 8 Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(8) „…De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,1–8)
A példázatbeli bíró elutasító magatartása megdöbbentő, de az örömhír még nagyobb: ha még egy istentelen bírónál is célba lehet érni, akkor mennyivel inkább az irgalmas Atyánál? A bibliai törvények előírják az özvegyek, árvák, jövevények, más elesettek oltalmazásának kötelezettségét (2Móz 22,21–24; 5Móz 24,7–18), így az asszonyt nem lehetett volna semmibe venni – csakhogy ez olyan bíró, akiből hiányzott az istenfélelem. Márpedig az ilyen ember Isten törvényére fittyet hány, és előbb vagy utóbb embertelenné is válik. Nagy ítélet ez a felfuvalkodott istenteleneken, akik büszkék rá, hogy az embereket mennyire nagyra becsülik. Viszont ez a példázat nem a bíróról, hanem a szüntelen imádkozásról (1) szól. Az imádság istenkapcsolatunk záloga, és imádkozni hittel, szenvedéllyel, semmit nem rejtegetve kell. Nem fellobbanva aztán kialudva. Ha kitartóan ostromoljuk az Urat, ezzel behívjuk, beengedjük az életünkbe; mégis nehezen viseljük el, ha kérésünkre nem érkezik válasz. Istenre úgy tekintünk, mint akinek a megbocsátás a mestersége, és a cselekvési határidő csak az azonnal lehet. Ez a mi elvárásunk, az Úr azonban próbára tesz: hiszed, hogy Isten jó? Ha igen, már csak kitartásra és türelemre van szükség. Az Úr segít. De ugye, talál benned legalább egy mustármagnyi hitet?
