„A kevés is ezerré nő, a kicsiny is hatalmas néppé.” Ézs 60
1 Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. 2 Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. 3 Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. 4 Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek, és már jönnek hozzád: fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák. 5 Ha majd látod, örömre derülsz, ujjongva repes a szíved. Özönlik hozzád a tengerek kincse, a népek gazdagsága hozzád kerül. 6 Ellep a tevék sokasága, Midján és Éfá állatai. Mindnyájan Sábából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicső tetteit hirdetik. 7 Kédár minden nyáját hozzád terelik, Nebájót kosai szolgálatodra állnak, hogy oltáromra kerüljenek kedves áldozatként. Így ékesítem föl dicső templomomat. 8 Kik ezek, akik úgy repülnek, mint a felhő, és mint dúcaikhoz a galambok? 9 Csak szavamra várnak a szigetek, élükön a Tarsís-hajók, hogy elhozzák fiaidat messziről, ezüstjükkel és aranyukkal együtt Istened, az Úr nevének dicsőségére, Izráel Szentje dicsőségére, hogy fölékesítsen téged. 10 Idegenek építik várfalaidat, és királyaik szolgálatodra állnak. Bár haragomban megvertelek, de most kegyelmesen irgalmazok neked. 11 Kapuid állandóan legyenek nyitva, ne legyenek zárva se éjjel, se nappal, hogy elhozhassák a népek gazdagságát, és királyaikat eléd vezethessék. 12 De azok a népek és országok, amelyek nem szolgálnak téged, elpusztulnak, azok a népek egészen kipusztulnak. 13 Hozzád kerül a Libánon dicsősége: a boróka, a kőris és a ciprusfa egyaránt, hogy szent helyemet ékesítse. Így teszem lábam zsámolyát dicsőségessé. 14 Meghajolva járulnak eléd sanyargatóid fiai, lábad elé borulnak mind, akik megvetettek, és így neveznek: Az Úr városa, Izráel Szentjének Sionja. 15 Bár elhagyott és gyűlölt voltál, feléd sem járt senki, de majd örökre fenségessé teszlek, és örvendezhetsz majd nemzedékről nemzedékre. 16 Népek tejét szopod, királyi emlőkön táplálkozol, és megtudod, hogy én, az Úr vagyok a te szabadítód, és a te megváltód Jákób Erőssége. 17 Réz helyett aranyat hozatok, vas helyett ezüstöt, fa helyett rezet hozatok, és kő helyett vasat. A békét teszem meg elöljáróddá, és az igazságot felügyelőddé. 18 Híre sem lesz országodban többé erőszaknak, határaid között pusztulásnak, romlásnak. Isten szabadítását mondod falaidnak, és dicséretét városkapuidnak. 19 Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed. 20 Nem megy le többé a napod, és a holdad sem fogy el, mert az Úr lesz örök világosságod, letelnek a gyászod napjai. 21 Egész néped igaz lesz, örökre birtokában marad az ország; facsemete, amelyet én ültettem, kezem alkotása, amely dicsőségemet hirdeti. 22 A kevés is ezerré nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az Úr nem tétovázom, véghezviszem ezt a maga idejében!
Bibliaolvasó Kalauz – Szentgyörgyi László igemagyarázata
A hit számára immár valóság Jeruzsálem eljövendő dicsősége. „A kevés is ezerré nő, a kicsiny is hatalmas néppé” (22). Az isteni látószög, a felülről jövő perspektíva egészen más megvilágításba helyezi életünk történéseit. Hittel láthatjuk azt, ami emberi számítás szerint ma még nem a realitás, azonban valósággá lehet, ha nem szaladunk a dolgok elébe, hanem komolyan vesszük az ígéretet: „Én, az Úr nem tétovázom, véghezviszem ezt a maga idejében!”
RÉ21 371 RÉ 301
Fohász | 468 | Végtelen irgalmú szentséges Úr Isten
„Emlékezzetek Lót feleségére!” Lk 17,20–37
20 Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember azt előre kiszámíthatná. 21 Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! Mert az Isten országa közöttetek van! 22 A tanítványoknak pedig ezt mondta: Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. 23 Ha ezt mondják majd nektek: Íme, ott, vagy íme, itt van – ne menjetek oda, és ne fussatok utána! 24 Mert ahogyan a villám az egész égbolton egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján. 25 Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől. 26 És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is: 27 ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit. 28 Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek; 29 de amely napon Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit. 30 Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. 31 Aki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza! 32 Emlékezzetek Lót feleségére! 33 Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt. 34 Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig otthagyatik. 35 Két asszony őröl együtt, az egyik felvétetik, a másik pedig otthagyatik. 36 Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. 37 Azok pedig ezt kérdezték tőle: Hol, Uram? Ő pedig így felelt: Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk is.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(32) „Emlékezzetek Lót feleségére!” (Lk 17,20–37)
A farizeusok kérdésére válaszol az eljövendő Isten országáról szóló rész (20–21), a tanítványoknak az Emberfia eljöveteléről szólt Jézus (22–37). A farizeusok, akik oly büszkék voltak istenismeretükre, Jézushoz fordultak, az Isten országáról kérdezgették. A „mikor” foglalkoztatta őket, és ez nem támadás: Keresztelő János is hasonlót kérdezett (7,18–23). Mikor jön el az Isten országa? Ezt a hívő ember sok évszázada szeretné már tudni, és ezúttal a farizeusok a megfelelő embernél érdeklődtek. A farizeusok buzgón keresték a jeleket, csak épp közben a legfontosabb Jelet, magát Jézust, elmulasztották, nem ismerték fel, aki ott állt előttük! Mi se ilyen-olyan csalhatatlannak kikiáltott jelekre figyeljünk! Krisztus uralma alatt a tökéletesen más, evilági fogalmakba nem önthető valóság vár ránk. Emlékszünk még Lót feleségére? Menekült ugyan az ítélet elől, de hátrafele tekintett (1Móz 19,26), ahelyett, hogy előre nézett volna. Azt figyelte, amit hátrahagy, ami romba dől, nem azt, ami előtte áll, ami vár rá. Isten országa felé nem lehet úgy haladni, hogy közben a jelen világot siratjuk!
