„Hol van...?” Ézs 63,1–14
1 Ki jön ott Edómból, vérvörös ruhában Bocrából, pompás öltözetben, erőteljes léptekkel? – Én, aki igazat beszélek, és van erőm a szabadításhoz! 2 – Miért vörös az öltözeted, miért olyan a ruhád, mint azé, aki borsajtóban tapos? 3 – A sajtóban egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem. Tapostam őket haragomban, tiportam őket felindulásomban. Levük a ruhámra fröccsent, egész öltözetemet beszennyeztem. 4 Mert kitűztem magamban a bosszúállás napját, eljött a megtorlás esztendeje. 5 Körbenéztem, de nem volt, aki segítene, és csodálkoztam, hogy nincsen, aki támogasson. Saját karom segített hát engem, saját felindulásom támogatott. 6 Népeket tapostam el haragomban, szétzúztam őket felindulásomban, és levüket kiontottam a földre. 7 Az Úr hűségét magasztalom, az Úr dicső tetteit: mindazt, amit értünk tett az Úr, jótéteményeinek sorát Izráel háza iránt, mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen. 8 Mert ezt mondta: Mégiscsak az én népem ez, fiaim, akik nem fognak rászedni. Ezért szabadította ki őket 9 minden nyomorúságukból. Nem követ vagy angyal, hanem ő maga szabadította meg őket: szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket. Felkarolta és hordozta őket ősidőktől fogva. 10 Ők azonban engedetlenek voltak, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségükké vált, és harcba szállt ellenük. 11 De visszaemlékezett népe a régi időkre, Mózesre: Hol van, aki a tengerből kihozta nyájának pásztorát? Hol van, aki belé öntötte szent lelkét? 12 Hol van, aki dicső karjával megragadta Mózes jobb kezét? Kettéhasította előttük a vizet, örök nevet szerezve magának. 13 Átvezette őket a mélységes vizeken, mint egy lovat a pusztán, még csak meg sem botlottak. 14 Mint mikor a jószág pihenni tér a völgybe, úgy pihentette meg őket az Úr lelke. Így terelgetted népedet, dicső nevet szerezve magadnak.
Bibliaolvasó Kalauz – Agyagási István igemagyarázata
„Hol van...?” (11). A mai igében a választott nép kérdezi ezt Istenről. Miért nem segít rajtuk? Sokszor a mi kérdésünk is ugyanez. Bajban vagyok, betegség gyötör, bántások értek, sötétség fenyeget, magam maradtam. Hol van Isten? Jó tudni, hogy mi „hitben járunk, nem látásban” (2Kor 5,7). Soha ne legyen benned kétség, hogy mindig veled van szeretetével és könyörületével (9).
RÉ21 30 RÉ 30 • IÉ 1Kor 13,1–13 • Zsolt 30
Jézus Krisztus messiási küldetése | 454 | Krisztus, jóságos főpapunk
Heti zsoltárének | 31 | Uram, én csak tebenned bíztam
„…aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.” Lk 18,15–17
15 Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, 16 Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. 17 Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(17) „…aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.” (Lk 18,15–17)
A tanítványi téveszmék sorában az egyik legordítóbb félreértés szerint Isten országa annyira komoly dolog, hogy egy gyermek semmit nem foghat fel belőle. Történetünkben ráadásul a Jézushoz közel állók valamiféle önkéntes testőrként tekintenek önmagukra és küldetésükre: Jézust óvni kell a felesleges zavarkodóktól; bár a legjobb lenne, ha a Mester egyáltalán nem vesztegetné az idejét hiábavaló dolgokra, mondjuk … gyerekekre! Jézus mindezt ellenkezőleg gondolta. Tudta ő, amit mindenki, aki zsidóként nőtt fel, hogy a törvény megtartása komolyan veendő cselekedet, amihez előbb tanulni kellett. Amikor Jézus tizenkét éves korában letelepedett a bölcsek körében, különleges értelme, kérdései és feleletei keltettek csodálkozást (2,47). E szakaszban viszont olyan csecsemőkről van szó, akiket hozzá vittek, hogy megérintse őket. Egy érintést akarnak gyermeküknek, akárcsak a gyógyulást remélő vérfolyásos asszony (8,46–48). Nekik nem tanításra volt szükségük, hanem elfogadásra. Ezek a csecsemők és a magához engedett gyermekek kiszolgáltatottságukkal, egyszerűségükkel, elfogadásukkal válnak példává. Tőlük tanuljuk meg: minden emberi törekvésünket félre kell tenni, ha Isten országa elnyeréséről van szó.
