„...bűneink elsodornak bennünket, mint a szél” Ézs 63,15–64,11
15 Tekints le az égből, nézz le szent és dicső hajlékodból: Hol van féltő szereteted és hatalmad? Szánalmadat, irgalmadat miért vonod meg tőlünk? 16 Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk. 17 Miért engeded, Uram, hogy letévedjünk utaidról? Miért engeded, hogy a szívünk kemény legyen, és ne féljen téged? Fordulj oda ismét a te szolgáidhoz, a törzsekhez, melyek a te örök tulajdonod! 18 Kis időre elfoglalták szent néped birtokát, szentélyedet ellenségeink taposták. 19 Olyanok lettünk, mintha sohasem uralkodtál volna rajtunk, mintha nem rólad neveztek volna el minket. Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy meginogjanak előtted a hegyek!
1 Ahogy a tűz lángra lobbantja a rőzsét, és felforralja a tűz a vizet, úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel: reszkessenek tőled a népek, 2 ha majd váratlanul félelmetes dolgokat művelsz: ha majd leszállsz, hogy meginogjanak előtted a hegyek. 3 Soha senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért. 4 Örömmel fogadod az örvendezőt, mert igazak tettei, utaidon jár, és rád gondol. De te megharagudtál, mert vétkeztünk. Régóta így vagyunk, bárcsak megszabadulnánk! 5 Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél. 6 Nincs, aki nevedet segítségül hívná, aki buzgón ragaszkodnék hozzád. Elrejtetted orcádat előlünk, bűneink hatalmába adtál bennünket. 7 Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian. 8 Uram, ne haragudj ennyire, ne emlékezz örökké bűneinkre! Tekints le ránk: mindannyian a te néped vagyunk! 9 Szent városaid pusztává lettek, pusztává lett a Sion is, Jeruzsálem pedig lakatlanná. 10 Szent és dicső templomunk, ahol őseink magasztaltak téged, tűz martaléka lett, romba dőlt minden, ami drága volt nekünk. 11 Még ezek után is türtőzteted magad, Urunk? Hallgatsz, és még tovább gyötörsz bennünket?
Bibliaolvasó Kalauz – Agyagási István igemagyarázata
„...bűneink elsodornak bennünket, mint a szél” (5). A „bűn” szó néha már egyházi közegben sem kedvelt. Egyszer valaki azért ment ki a templomból istentisztelet közben, mert megelégelte, hogy – szerinte – mindig csak a bűnről volt szó. Bárcsak végig maradt volna, mert később a kegyelem üzenete is elhangzott. Persze azt elfogadjuk, ha a bűn kérdése másokat érint. Pedig amikor az ige a bűnről beszél, akkor az először is nekem szól. Ezt vegyük komolyan, mert a kegyelem nélkül, mint a szél sodornak a bűnök a kárhozat felé.
RÉ21 79 RÉ 79
Jézus Krisztus messiási küldetése | 455 | Ó, Jézus, mi Üdvözítőnk
„Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni…” Lk 18,18–27
18 Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 19 Jézus ezt válaszolta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. 20 A parancsolatokat tudod: „Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!” 21 Ő pedig így szólt: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. 22 Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: Még egy fogyatkozásod van: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem! 23 Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. 24 Jézus ezt látva, így szólt: Milyen nehezen mennek be a gazdagok az Isten országába! 25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. 26 Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: Akkor ki üdvözülhet? 27 Ő így felelt: Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(25) „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni…” (Lk 18,18–27)
Lehetetlennek látszik, hogy a gazdag bejusson Isten országába. Ezt könnyedén kimondjuk, mert úgy gondoljuk: a gazdagság nem fenyeget bennünket! Irigykedve nézünk a gazdagabbra, pedig azt kellene meglátnunk, milyen sokan szegényebbek nálunk. Így közelítve a világhoz, észrevesszük, Jézus hozzánk is szól e szakaszban. Ezért feszít a kérdés: az üdvösség elnyerése számunkra is a lehetetlennel határos? Ez az előkelőség, egy vívódó ember, vagyonos, aki megtartotta a parancsolatokat, ifjúságától fogva a Tóra szerint élt (21), Jézus lábához telepedett, hallgatta és kérdezte őt. Őszintének tűnik; viszont amíg az ember bizalmát nem Istenbe, hanem vagyonába veti, a pénz mindig közte és az Úr között fog állni. Jézus megoldása: válj meg mindentől! Emberünk ekkor kezd gyötrődni. Legyen kiszolgáltatott, mint ő, erszény és saru nélküli nyomorult (10,3–8)? Túl nagy ár. Mielőtt ítéletet mondunk, kérdezzük magunkat: mi megtennénk? Eladnánk, amink van? Szülői házat, autót, lakást, nyaralót, aztán mellétennénk a gyerekeinknek gyűjtött pénzt, és odaadnánk az egészet? Jézus érzékeny területre tapintott, amikor a tevét és a tű fokát kezdte emlegetni. Jó tudni, hogy Istennek minden lehetséges…
