„...feledésbe mennek a régi bajok, eltűnnek szemem elől” Ézs 65,8–25
8 Ezt mondja az Úr: Ha mustot találnak a szőlőfürtben, ezt mondják: Ne pusztítsd el, mert áldás van benne! Ugyanígy bánok majd szolgáimmal is: nem pusztítom el valamennyit. 9 Adok még Jákóbnak utódokat, Júdának is, akik hegyeimet öröklik. Választottaim veszik birtokukba, szolgáim laknak rajta. 10 A Sárón juhok legelője lesz, az Ákór-völgy marhák delelője, népem birtoka; azoké, akik engem keresnek. 11 De nektek, akik elhagyjátok az Urat, elfeledkeztek szent hegyemről, a szerencseistennek terítetek asztalt, a sorsistennőnek öntötök italáldozatot, 12 fegyver lesz a sorsotok, valamennyien a vágóhídra kerültök. Mert szóltam, de nem feleltetek, beszéltem, de nem hallgattatok rám, hanem azt tettétek, amit rossznak látok, azt választottátok, ami nem tetszik nekem. 13 Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Szolgáim enni fognak, ti pedig éheztek! Szolgáim inni fognak, ti pedig szomjaztok! Szolgáim örülni fognak, ti pedig szégyent vallotok! 14 Szolgáim ujjongani fognak örvendező szívvel, ti pedig majd fájó szívvel kiáltoztok, és jajgattok összetört lélekkel! 15 Neveteket csak átok formájában hagyjátok választottaimra: Így öljön meg az én Uram, az Úr! – Szolgáinak pedig más nevet ad. 16 Mert aki áldást mond a földön, az igaz Isten nevével mond áldást, és aki esküszik a földön, az igaz Istenre esküszik. Feledésbe mennek a régi bajok, eltűnnek szemem elől. 17 Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. 18 Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit majd teremtek! Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. 19 Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajkiáltás hangja. 20 Nem lesz ott olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem öregember, aki magas kort ne érne. Mert a legfiatalabb is százévesen hal meg, és aki nem ér meg száz évet, átkozottnak számít. 21 Házakat építenek, és ők laknak majd bennük, szőlőket ültetnek, és ők élvezik majd azoknak gyümölcsét. 22 Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy majd más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké, és amiért megdolgoztak, választottaim maguk élvezhetik. 23 Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az Úr áldott népe ez, ők és leszármazottaik. 24 Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. 25 A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki – mondja az Úr.
Bibliaolvasó Kalauz – Agyagási István igemagyarázata
„...feledésbe mennek a régi bajok, eltűnnek szemem elől” (16). Szinte felfoghatatlan a bűn átkának Isten általi „felülírása”, eltüntetése. Ám van itt is egy figyelmeztetés. Ebben nem mindenkinek lesz része. Hogyhogy? Isten szeretete nem hirdettetett meg mindenkinek? De igen, hiszen ő „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta” (Jn 3,16). Ám van, akinek ez a bűnt megbocsátó kegyelmes és gyógyító szeretet nem kell. Helyette más istenbe vagy a szerencsébe vetik reménységüket (11). Te kiben hiszel?
RÉ21 626 RÉ 488
Könyörgés böjti időben | 461 | A töredelmes szívet, Te, Uram, szereted
„… beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.” Lk 18,31–34
31 Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. 32 Átadják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, 33 és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad. 34 Ők azonban semmit sem értettek ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(31) „… beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.” (Lk 18,31–34)
Jézus félrevonta a tizenkettőt, és harmadszor is beszélni kezdett arról, ami az út végén Jeruzsálemben vár rá. Halál és feltámadás, ostorcsapás, megaláztatás, szégyen, gúny. Már harmadszor. De még mindig nem értett senki semmit. Egyáltalán, meg lehet ezt érteni? El lehet fogadni? Miért kellett a Krisztusnak mindezt elhordoznia? Ha figyeljük Jézus szavait, további ellenvetések kezdenek sorakozni bennünk. Ez tényleg szükségszerű volt? Próféták szóltak boldog jövendőről, király-felkentről (Jer 33,15; Ez 33,24), akárcsak az örömhír meghirdetésére váró távoli vidékekről (Ézs 42,4) – miért nem ezek teljesedtek be? Ahogy Izraelnek történelme során csapásokat kellett elszenvednie a szabadulás előtt, a Messiás diadalát is elvettetés előzi meg. Nincs csodálatos átkelés a Vörös-tengeren szolgaság és nyomorgás nélkül, se feltámadás halál nélkül. A kettő feltételezi egymást, és a Krisztus-követők csak egyet tehetnek: elfogadva a megváltoztathatatlant, Uruk mellett maradnak a legnehezebb órákban is. Elengedik, majd visszakapják őt; ezt az utat járjuk be mi is. A feltámadottal találkozva nyílik meg az értelem, és tárul fel Krisztus szenvedésének titka (24,25–27. 45). Könyörögjünk ezért a találkozásért!
