„...megtalálhattak volna, de nem kerestek” Ézs 65,1–7
1 Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! – mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet. 2 Kitártam kezemet naphosszat az engedetlen nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem a saját feje után. 3 Ez a nép csak bosszant engem, dacol velem szüntelen. Kertekben mutatnak be áldozatot, téglaoltárokon tömjéneznek. 4 Sírkamrákban üldögélnek, kriptákban töltik az éjszakát, disznóhúst esznek, és undorító moslék van az edényükben. 5 Azt mondják: Maradj távol, ne közelíts hozzám, mert én szent vagyok! Olyanok ezek, mintha egész nap égő tűz füstje csavarná orromat. 6 Föl van ez írva nálam. Nem hallgatok, amíg meg nem fizettem. De megfizetek nekik, ahogy megérdemlik! 7 Ezt mondja az Úr: A ti bűneitekért, de egyben őseitek bűneiért is, akik a hegyeken tömjéneztek, és a halmokon gyaláztak engem, régi tetteik büntetését mérem ki rájuk.
Bibliaolvasó Kalauz – Agyagási István igemagyarázata
„...megtalálhattak volna, de nem kerestek” (1). Sokan élnek Isten nélkül. Így azonban szegény, nyomorult és reménytelen az élet. Ez akkor is igaz, ha ezt sokan még önmaguk előtt is próbálják tagadni, felszínes és mulandó dekorációkkal eltakarni. Nem kellene ennek így lennie. Meg lehet őt találni. Vajon akarom-e én ezt a találkozást? Isten Jézus Krisztusban lehajolt a mi földi közegünkbe, közel jött, megtalálhatóvá lett. Keresem-e őt? Erre indít, buzdít, serkent ő maga is: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható!” (Ézs 55,6)
RÉ21 163 RÉ 205
Bizalom Istenben | 754 | Egy szív érettem dobogott
„… mi otthagytunk mindent…” Lk 18,28–30
28 Ekkor így szólt Péter: Íme, mi otthagytunk mindent, és követtünk téged. 29 Ő pedig ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, 30 az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(28) „… mi otthagytunk mindent…” (Lk 18,28–30)
Péter már megint beszél: mi nem vagyunk olyanok, mint az előző ember! Mi mindent elhagytunk! Mi ez Péter részéről? Felfuvalkodottság? Szeretne ő lenni a bezzeg-gyerek? Jól vigyázzunk, mivel dicsekszünk! A bezzeg-gyereket lehet, hogy szereti néhány felnőtt, de a társai közt mindig népszerűtlen. Jézus nem kezdte dicsérgetni Pétert; bár őt szólította meg, általa minden tanítványhoz odafordul. Nem kell bezzeg-keresztyénné válnunk, legyünk inkább magabiztosabb keresztyének. Keresztyénségünk kétségkívül jár lemondással, Őt nem követhetjük félig-meddig elköteleződve. Péter mintha emlékeztetni akarná Jézust: látod, mi elhagytunk mindent! Jézus bólint, igen Péter, tudom, de mindent visszakapsz, ebben, és majd az eljövendő világban. Mire gondolt Péter? Arra, hogy Jób is hatezer tevét és ezer szamarat szerzett, bár a rá szakadó nyomorúság előtt csak fele ennyivel rendelkezett (Jób 1,3; 42,12)? Lukács nem anyagi javakról, hanem kapcsolatokról, prioritásokról, valós szükségletek felismeréséről beszél. Átadjuk magunkat neki, mindent beleteszünk istenkapcsolatunkba, ő pedig betölti életünket javaival. Legyen bennünk bátorság megnyitni szívünket Jézus felé; de soha ne váljunk bezzeg-gyerekké!
