előző nap következő nap

„Az Úrnak félelme az ismeret kezdete...” Péld 1,1–19

1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának a példabeszédei. 2 Ismerd meg a bölcsességet és az intést, értsd meg az értelmes mondásokat! 3 Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet! 4 Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást. 5 Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer, 6 és megérti a példázatot és a hasonlatot, a bölcsek szavait és találós kérdéseit. 7 Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg. 8 Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, 9 mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon! 10 Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik! 11 Ha ezt mondják: Jöjj velünk, álljunk lesbe vérontásra, ólálkodjunk az ártatlanra, ok nélkül is. 12 Nyeljük el őket, mint a holtak hazája az élőket, tökéletesen, mint akik sírba szállnak! 13 Mindenféle drága kincset találunk, megtöltjük házunkat zsákmánnyal. 14 Ha ránk bízod sorsodat, egy erszényünk lesz mindnyájunknak! 15 Fiam, ne járj velük egy úton, ne lépj rá ösvényükre! 16 Mert lábuk gonosz cél után fut, és vérontásra sietnek. 17 De hiába feszítik ki a hálót a repdeső madarak elé. 18 Mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe, saját vesztükre ólálkodnak. 19 Így jár minden haszonleső: tulajdon életét veszi el.

Bibliaolvasó Kalauz – Agyagási István igemagyarázata

„Az Úrnak félelme az ismeret kezdete...” (7). „Buta maradsz, ha nem tanulsz!” – milyen sokan próbálták ezzel a figyelmeztetéssel tanulásra biztatni gyermeküket. Kétségtelen, hogy a megélhetéshez és boldoguláshoz nélkülözhetetlen sokféle ismeret megszerzése. Itt azonban másról van szó. Isten ismeretéről, a belé vetett hitről, a rá épített életről. Ekkor is „csupán” elkezdődik egy új, egy csodálatos, egy Isten tulajdonává váló élet, amely az örökkévalóságban vele folytatódik. Te hogy állsz ezzel a „leckével”?

RÉ21 312 RÉ 231

Fohász | 238 | Eltévedtem, mint juh

„Ma lett üdvössége ennek a háznak…” Lk 19,1–10

1 Ezután Jézus Jerikóba ért, és áthaladt rajta. 2 Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. 3 Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kis termetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. 4 Ezért előrefutott, és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. 5 Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: Zákeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom. 6 Ekkor sietve lejött, és örömmel befogadta. 7 Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg. 8 Zákeus pedig odaállt az Úr elé, és ezt mondta: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit törvénytelenül vettem el, a négyszeresét adom vissza annak. 9 Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia. 10 Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.

Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata

(9) „Ma lett üdvössége ennek a háznak…” (Lk 19,1–10)

A Jézus korabeli Palesztinában sokféle adót kellett fizetni; vámolták a kereskedelmi áruforgalmat is. Voltak vállalkozók, akik adott összegért kibéreltek egy vámszedőhelyet, és minden áthaladó árut megvámoltak. Hasznuk a bérlésért befizetett összeg és a beszedett pénz különbözetéből származott. Mindenki keresni akart – a vámszedők kíméletlenül tették a dolgukat, gazdagodtak. Zákeus is közéjük tartozott, de élete ugyanúgy feje tetejére állt Jézus mellett, mint az előző szakaszban a vak koldusé (35–43). Jézus jerikói tartózkodása idején minden együtt volt, ami küldetését jellemezte: gyógyított testi nyomorúságot, érkeztére fellobbant a hit lángja, megmutathatta, számára nincs elveszett. Előtte a koldus ugyanannyira értékes, mint az őt mindenáron látni akaró, apró termetű, fára mászó vámszedő, akit egyetlen találkozás mindenestül megváltoztatott. Bár így tudnánk valamennyien magunk mögött hagyni eddigi életünket! Abban a pillanatban, amikor az evangélium megragad, át is formál, és már nem ragaszkodunk ahhoz, ami addig megkerülhetetlenül fontos volt. Engedjük, Isten Igéje dolgozni kezdjen bennünk!

Február 24.