„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” Péld 4
1 Hallgassatok, fiaim, az atyai intésre, és figyeljetek az okos tudományra! 2 Mert jó tanulságot adok nektek, ne hagyjátok el tanításomat! 3 Mikor még mint gyermek apámnál voltam, mint kicsi és egyetlen, anyám mellett, 4 tanítgatott, és ezt mondta nekem: Támaszkodjék szavaimra szíved, tartsd meg parancsaimat, és élni fogsz! 5 Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük! 6 Ne hagyd el, és megőriznek téged, szeresd, és megoltalmaznak téged! 7 A bölcsességnek ez a kezdete: Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz értelmet! 8 Becsüld nagyra, és felmagasztal téged. Dicsőséget hoz rád, ha magadhoz öleled. 9 Ékes koszorút tesz a fejedre, díszes koronát ajándékoz neked. 10 Hallgasd meg, fiam, és fogadd el mondásaimat, mert megsokasítják életed éveit. 11 A bölcsesség útjára tanítottalak, helyes ösvényen vezettelek téged. 12 Jártodban semmi sem gátolja lépteidet, és ha futsz, nem botlasz el. 13 Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz rá, mert ez a te életed! 14 A bűnösök ösvényére ne lépj, ne járj a gonoszok útján! 15 Ne törődj vele, ne menj arra, kerüld el azt, és menj másfelé! 16 Mert azok aludni sem tudnak, ha rosszat nem tehetnek, és elrabolja álmukat, ha nem vethetnek gáncsot. 17 Bűnnel szerzett kenyeret esznek, és erőszakkal szerzett bort isznak. 18 Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig. 19 A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak majd meg. 20 Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! 21 Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, 22 mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek. 23 Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet! 24 Tartsd távol szádtól a csalárdságot, és távolítsd el ajkadról a hamisságot! 25 Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz! 26 Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz. 27 Ne térj le se jobbra, se balra, tartsd távol lábadat a rossztól!
Bibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata
Fontos, amit tudok Istenről, de még fontosabb, hogy a szívembe (23) milyen mély meggyőződések ágyazódnak be róla, a világról és az élet értelméről. Mert nem az igaznak vallott dogma, hanem a szívbe ágyazott valóság határozza meg életem. Tőlem függ, hogy azzal itatom-e át a gondolataimat és a szívemet, „...ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű...” (Fil 4,8)
RÉ21 462 RÉ 220
Bűnbánati zsoltár | 151 | Hatalmas Isten, nagy haragodban
„Ezután naponként tanított a templomban.” Lk 19,45–48
45 Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, 46 ezt mondva nekik: Meg van írva: „Az én házam imádság háza lesz”, ti pedig rablók barlangjává tettétek. 47 Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői arra törekedtek, hogy elveszítsék őt, 48 de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta őt.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(47) „Ezután naponként tanított a templomban.” (Lk 19,45–48)
A nagyheti események sorában látványos képek váltogatják egymást, zarándoksereg, felbolydult város, a templom megtisztítása. Ezek után Jézus nem élvezte ki a hirtelen támadt ismertséget. Leült, és tanított. A tanító, vagyis megszokott munkáját végző Jézus képe ad különleges színezetet a templomtisztításnak: az asztalok felborogatása Jézus prófétai hatalmát jeleníti meg, ahogy a régi nagyok haragjával cselekszik, mit sem törődve a következményekkel. Mintha üzenne: Atyám házát akkor is megtisztítom, ha ez az életembe kerül. Látta a kufárkodást, és ez neki nem „így is jó – úgy is jó” kérdés volt. Egyedül az Úrra figyelt, nem mérlegelt, és nem is taníthatott, csak a tisztítás után. Az általa hirdetett alapelv érvényes ma is: az istentisztelet helye szent tér, elkülönített, nem kezelhetjük úgy, mintha hétköznapi, profán terület volna. A régiek azt gondolták, ha azt árulják, ami a kultuszhoz nélkülözhetetlen, jót tesznek – csakhogy a gyakorlatias szempont a trükközés édestestvére. Ez a szakasz az Isten számára elkülönített helyről szól. A Templom körzetében minden tekintetnek az Úrra kell irányulnia, ott az ő dicsősége ragyog fel. Kell nekünk is hely, ahol egyedül Urunkra figyelünk, vele találkozunk.
