„A szeretet és hűség ne hagyjon el téged...” Péld 3
1 Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved, 2 mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked! 3 A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! 4 Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél. 5 Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! 6 Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. 7 Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féld az Urat, és kerüld a rosszat! 8 Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak. 9 Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, 10 akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból. 11 Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! 12 Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel. 13 Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap. 14 Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak. 15 Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled. 16 Hosszú élet van a jobbjában, baljában pedig gazdagság és dicsőség. 17 Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség. 18 Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok. 19 Az Úr bölcsességgel vetette meg a föld alapját, értelemmel erősítette meg az eget. 20 Az ő tudása által váltak ketté a mélységes vizek, és harmatoznak a magas fellegek. 21 Fiam, ne téveszd ezt szem elől, vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy! 22 Ez élteti lelkedet, és ékesíti nyakadat. 23 Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg. 24 Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol. 25 Nem kell attól félned, hogy hirtelen fölriadsz, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. 26 Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától. 27 Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd! 28 Ha van mit adnod, ne mondd felebarátodnak: Menj el, jöjj vissza holnap, majd akkor adok! 29 Ne koholj rosszat felebarátod ellen, aki melletted lakik gyanútlanul! 30 Ne pörölj ok nélkül olyan emberrel, aki nem bánt rosszul veled! 31 Ne irigykedj az erőszakos emberre, és egyik útját se válaszd! 32 Mert a rossz úton járókat utálja az Úr, de a becsületesekkel közösségben van. 33 Az Úr átka van a bűnösök házán, de az igazak lakóhelyét megáldja. 34 A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. 35 Dicsőséget örökölnek a bölcsek, az ostobáknak pedig nő a gyalázatuk.
Bibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata
Ha kerékpározás közben nem maradunk egyensúlyban, egyik vagy másik oldalra eldőlünk. Tegnap az igazságról és a törvényről olvastunk, ma a szeretetről és a hűségről. Jézusnál harmóniában volt ez a két oldal. Komolyan vette a bűnt, nem relativizálta a törvényt, ugyanakkor a kegyelem járta át szavait, cselekedeteit. Mi nehezíti, hogy megtaláljam a törvény és a kegyelem között az egyensúlyt? Melyik nagyobb kísértés számomra: a törvényeskedés (ítélkezés), vagy a szabadosság (mindent elnéző „szeretet”)?
RÉ21 461 RÉ 180
Könyörgés | 465 | Úr Jézus, hozzád kiáltok
„Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!” Lk 19,41–44
41 Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, 42 és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől. 43 Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid ostromfalat emelnek körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak, 44 földre tipornak téged és fiaidat, akik falaid között laknak, és kő kövön nem marad benned, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.
Az Ige mellett – Hodossy-Takács Előd igemagyarázata
(42) „Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!” (Lk 19,41–44)
Aki Jerikó felől érkezve elhalad Betánia és Betfagé mellett, Jeruzsálemet először az Olajfák hegyéről pillantja meg. Már csak egy völgy, a Kidrón választja el a zarándokot a templomtól. Még alá kell ereszkedni a meredek hegyoldalon, és felkapaszkodni a völgyön át, de ekkor már látni a várost, sőt, egy darabig a Templom-hegyre is kényelmes rálátás esik. Olvasva a pusztulás felvillanó képeivel küszködő, a várost sirató Jézus történetét, óhatatlanul is Bálám jut eszünkbe. Neki is volt egy szamara, és ő is, akárcsak Jézus, akkor nyitotta próféciára száját, amikor megfelelő látvány tárult a szeme elé. Az ő ajkán sem az jött ki, amit vártak tőle, csak az, amit az Úr adott szájába (4Móz 23,16). A tanítványok azt várták, Jézusra is átragad az ő lelkesedésük. A farizeusok annyit kértek, hallgattassa el a hozsannázókat. A tömeg leginkább nem akart semmit. Jézus viszont nem lelkesedett, és nem állította le a korán jött ünneplést, inkább a siralom szavát szólta. El lehet várni egy egész várostól, hogy felismerje: itt a megtérés ideje? Jónás könyve óta tudjuk, a válasz: igen. Kérdezzük magunktól is: Uram, elveszed egyszer vakságomat, felismerem végre, hogy értem jöttél? Kiáltsunk hozzá: ments meg, Uram!
