„A mihaszna és rosszindulatú ember hamis szájjal jár-kel,...” Péld 6
1 Fiam, ha kezességet vállaltál felebarátodért, és kezet adtál egy idegenért, 2 ha csapdába estél saját kijelentéseid miatt, és megfogtak téged saját kijelentéseid, 3 akkor így cselekedj, fiam, hogy megmenekülj, ha felebarátod kezébe jutottál: Siess hozzá gyorsan, és ostromold felebarátodat! 4 Ne engedj álmot szemednek, és szunnyadást szempilládnak! 5 Menekülj, mint a gazella a vadász elől, és mint a madár a madarász kezéből! 6 Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! 7 Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, 8 mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor. 9 Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? 10 Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: 11 így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember. 12 A mihaszna és rosszindulatú ember hamis szájjal jár-kel, 13 szemével kacsingat, lábával jelt ad, és ujjával integet. 14 Fonákság van szívében, rosszat kohol mindenkor, és viszálykodást szít. 15 Azért hirtelen tör rá a veszedelem, egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül. 16 Hat dolgot gyűlöl az Úr, sőt hét dolog utálatos előtte: 17 a nagyravágyó szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek, 18 a gonosz terveket koholó szív, a rosszra sietve futó lábak, 19 a hazugságot beszélő hamis tanú és a testvérek közt viszályt szító ember. 20 Őrizd meg, fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád tanítását! 21 Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve! 22 Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat! 23 Mert lámpás a parancs, világosság a tanítás, az élet útja a figyelmeztető intés. 24 Ez őriz meg a rossz nőtől, az idegen nő hízelgő nyelvétől. 25 Ne kívánd meg szépségét szívedben, és ne fogjon meg szempilláival! 26 Mert a parázna nő csak egy darab kenyérre, de a férjes asszony drága életedre vadászik. 27 Vihet-e valaki tüzet ruhájába rejtve, hogy meg ne gyulladjon közben a ruhája? 28 Vagy járhat-e valaki parázson úgy, hogy a lába meg ne égjen? 29 Pedig így jár, aki bemegy felebarátja feleségéhez, senki sem marad büntetlen, aki megérinti. 30 Nem vetik meg a tolvajt, ha azért lop, hogy jóllakjék, mert éhezik, 31 mégis hétannyit kell fizetnie, ha rajtakapják, háza egész vagyonába is kerülhet. 32 De aki asszonnyal lesz házasságtörő, az esztelen, önmagát rontja meg, aki ilyet csinál. 33 Csapás és szégyen éri, gyalázata letörölhetetlen. 34 Mert a féltékenység haragra lobbantja a férfit, és ő nem ismer szánalmat a bosszúállás napján. 35 Nem fogad el semmilyen váltságdíjat, nem enged, bármennyi ajándékot kínálnak is neki!
Bibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata
A mihaszna és rosszindulatú ember minden porcikájával, mozdulatával, szavával bomlaszt és rombol (12–14). Jézus megváltott, új élettel ajándékozott meg. Ezért dönthetek úgy, hogy tagjaimat nem állítom a gonoszság fegyvereiként a bűn szolgálatába. Mivel a halálból életre keltett Krisztus, tagjaimmal mint az igazság fegyvereivel szolgálhatok Istennek. Mi az, amit nehéz ebben odaszánnom? (Róm 6,13)
RÉ21 464 RÉ 291
Bűnbánati zsoltár | 164 | Atya Úr Isten könyörülj rajtam te nagy jóvoltodért
„Ez az örökös!” Lk 20,9–19
9 Azután ezt a példázatot mondta a népnek: Egy ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe távozott. 10 És amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből. De a munkások megverték, és üres kézzel küldték el. 11 Azután egy másik szolgát küldött, de azt is megverték, megalázták, és üres kézzel küldték vissza. 12 Majd egy harmadikat is küldött, de ezt is megsebesítették és kidobták. 13 Akkor így szólt a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni. 14 De mikor meglátták őt a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség! 15 És kidobták a szőlőből, majd megölték. Vajon mit fog velük tenni a szőlő ura? 16 Eljön, és elpusztítja ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja. Amikor ezt hallották, így szóltak: Ez nem történhet meg! 17 Ő azonban rájuk nézett, és ezt mondta: Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: „A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő”? 18 Aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez a kő ráesik, szétmorzsolja azt. 19 Az írástudók és főpapok már abban az órában el akarták őt fogni, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(14) „Ez az örökös!” (Lk 20,9–19)
Jézus az imént viszontkérdéssel leplezte le ellenségeit, most példázattal folytatja nyilvános szembesítésüket. Ők azok, akik Keresztelő János személyét elutasították, és vele együtt Isten akaratát is elvetették, mondta már korábban Jézus (7,30). Önféltő hallgatásuk is elutasítás, sőt szembeszegülés. János minden prófétánál nagyobb volt (7,27), sorsában fokozottan mutatkozik az összeütközés Isten küldöttei és a lázongó embervilág között. De nem János sorsában, hanem Jézus személyében tetézik minden. Példázata egyetlen, összefüggő eseménysorba sűríti, hogy Isten mindegyre ugyanazt az igényt támasztja irántunk, a megtérés illő gyümölcseit követeli meg (3,8). Ennek elutasítása durva lázadás, végső soron összeesküvés Isten ellen. A szerelmes fiú, az „örökös” zárja az elutasított küldöttek sorát. Ha megöljük, miénk lesz minden! – tanakodtak a szőlőmunkások. Ez lesz a megoldás – okoskodik a lázadó ember. És ez lett a megoldás! – de isteni módon! A Krisztus keresztjének titka ragyog itt fel: az ember Isten elleni, dühöngő lázadása külső eszköze lett Isten megbékítő kegyelmének. A kő, amelyet az építők semmirevalónak ítéltek és félredobtak, az lett a sarokkő! (Zsolt 118,22–23)
