„Tartsd meg parancsaimat, hogy élj…” Péld 7
1 Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat! 2 Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét! 3 Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára! 4 Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek, 5 hogy megőrizzen a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől. 6 Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem, 7 és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút. 8 Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé, 9 esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén. 10 Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel. 11 Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon, 12 hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik. 13 A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá: 14 Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat, 15 azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam! 16 Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket; 17 illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal. 18 Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet! 19 Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment, 20 a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza. 21 Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította. 22 Az meg követte őt oktalanul, ahogy a marha megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond. 23 De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül. 24 Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra! 25 Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire! 26 Mert sok embert ejtett el halálra sebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt. 27 Háza a holtak hazájába vezet, levisz a halál kamráiba.
Bibliaolvasó Kalauz – Pentaller Attila igemagyarázata
Kultúránk sok erkölcsi törvényt figyelmen kívül hagy. Ahelyett, hogy az Istentől kapott szexualitással Isten szerint élnének, sokan elfogadottnak, sőt jogosnak tartják a paráznaságot és a szexuális szabadosságot. A vágóhídra hajtott marha nem veszi észre, mi történik vele, semmit nem érzékel abból, ami rá vár (22). Mi segíthet, hogy a Szentírást ne korunk kulturális alaptételein keresztül értelmezzem, hogy a korszellem által ne vitessem én is a bálványok vágóhídjára? (1Kor 12,2)
RÉ21 465 RÉ 239
Könyörgés böjti időben | 471 | Kegyelmezz meg nékünk
„Szabad-e…?” Lk 20,20–26
20 Ezután szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána. Azok igazaknak tettették magukat, hogy Jézust egy kérdéssel tőrbe csalják, és átadhassák a hatóságnak és a helytartói hatalomnak. 21 Ezek megkérdezték tőle: Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. 22 Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? 23 Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk: 24 Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta? Ők ezt felelték: A császáré. 25 Ő pedig így válaszolt nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! 26 Így tehát nem tudták tőrbe csalni a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(22) „Szabad-e…?” (Lk 20,20–26)
A többi evangélista is jelzi, Jézus ellenségei nyilvános provokációként vetették fel az adófizetés kérdését. Aztán később, Jézus pere során, a válaszától függetlenül, ezt is a vádak közé foglalták (23,3). A kémek szent embereknek, de legalábbis lelkes hazafiaknak tettetik magukat, és súlyos dilemmát foglalnak bele a kérdésbe: szabad-e (vagyis megengedi-e Isten törvénye), hogy a választott nép gyermekei adót fizessenek az elnyomóknak, hozzájárulva ezzel a pogány uralom fennmaradásához? Évezredek óta fejtegetik Jézus válaszának értelmét. Vajon csupán kitér a lejáratás elől, leleplezve az ál-szabadságharcosokat, akiknél, lám, római pénz van, rajta az isteni császár képe? Vagy csak egyszerű szóval jelezné, hogy a mennyei ország polgárai tartoznak adójukat megfizetni a gondviselés földi szolgáinak is, ahogy Pál apostol is tanítja (Róm 13,6)? Ez lenne az ára, hogy gonosz időkben is szabadon tisztelhessük Istent (Ef 5,16)? Jézus válasza (adjátok meg!) nem közömbösséget tanít, hanem ugyanazt a belátást tükrözi, amit a templomadó befizetésekor mondott: a fiak szabadok! (Mt 17,26) Ehhez toldja az apostol: senkinek semmivel ne tartozzatok (Róm 13,8). Ha megadtad, akkor vagy szabad!
