„...bőven osztogat, mégis gyarapszik” Péld 11,17–31
17 Önmagával tesz jót a szeretet embere, a kegyetlen pedig saját magának árt. 18 A bűnös hamis keresményt szerez, de igaz bérhez jut az, aki igazságot vet. 19 Aki ragaszkodik az igazsághoz, az az életre jut, de aki a rosszat hajhássza, az a halálra. 20 Utálja az Úr az álnok szívűeket, de kedveli azokat, akiknek útja feddhetetlen. 21 Kezet rá, hogy nem marad büntetlenül a gonosz! De az igazak utódai megmenekülnek. 22 Mint disznó orrában az aranykarika, olyan a szép asszony, ha nincs jó ízlése. 23 Az igazak csak jóra várhatnak, a bűnösök pedig csak haragot remélhetnek. 24 Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. 25 Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül. 26 Átkozza azt a nép, aki búzáját visszatartja, de áldás száll annak a fejére, aki eladja. 27 Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza. 28 Elbukik, aki gazdagságában bízik, de az igazak virulnak, mint a lomb. 29 Aki kárt okoz háza népének, szelet örököl, és szolgája lesz a bölcsnek a bolond. 30 Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg. 31 Bizony, az igaz is elnyeri jutalmát a földön, hát még a bűnös és vétkes ember!
Bibliaolvasó Kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
„...bőven osztogat, mégis gyarapszik” (24). Isten országának a logikája éppen fordított, mint amit megszoktunk. Mi úgy gondoljuk, minél jobban összeszorítjuk az öklünket, annál kevésbé képesek mások kiragadni belőle azt, ami a miénk. Istentől azonban mindenünket azért kaptuk, hogy azzal jól „sáfárkodjunk”, legyünk a pénzünknek jó menedzserei, vagyis fordítsuk azt Isten országa építésére.
RÉ21 469 RÉ 391
Könyörgés böjti időben | 472 | Jöjj, szabadíts meg
„Jönnek majd napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.” Lk 21,5–6
5 Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: 6 Jönnek majd napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(6) „Jönnek majd napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.” (Lk 21,5–6)
Jézus virágvasárnapi bevonulásakor elsiratta Jeruzsálemet, a várost: „jönnek majd rád napok, amikor [...] kő kövön nem marad benned, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét” (19,43–44). Most ugyanezt a prófétai szót mondja Jeruzsálem szívéről, a templomról. Máté és Márk szerint a tanítványoknak szól a megrendítő Ige, Lukács egyetemessé teszi. A régi próféták, Ézsaiás (Ézs 39) és Ámósz (Ám 8) is használták ezt a fordulatot, Isten elkerülhetetlen ítéletét jelezve vele. Jeremiás pedig így jövendölte az első templom pusztulását: „megszüntetem a vőlegény és menyasszony szavát” (Jer 7,34). Jézus nemcsak szenvedése, kereszthalála és feltámadása titkára készítette fel tanítványait, hanem minden későbbi (mai) megpróbáltatásra is. Itt érthetjük meg korábbi szavait: „jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, s akkor majd böjtölni fognak” (5,35). A templomot 70-ben lerombolták a rómaiak, köveit szétszórták, a fogadalmi ajándékokat elhurcolták. A templomot sem szépsége, sem dicsősége nem menthette meg. Ha nem az igaz kegyesség gyakorlásának helye, megszűnik szent hely lenni.
