„A kevélységből csak civódás lesz...” Péld 13,1–14
1 A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra. 2 Amit mond az ember, annak a gyümölcsével lakik jól, a hűtlenek mégis erőszakra vágynak. 3 Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra romlás vár. 4 Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik. 5 Gyűlöli az igaz a hazug beszédet, a bűnös pedig szégyent és gyalázatot okoz. 6 Az igazság megtartja a feddhetetlenül élőt, a bűn pedig elbuktatja a vétkest. 7 Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincs; van, aki szegénynek, pedig nagy a vagyona. 8 A gazdagság az ember életének váltságdíja lehet, a szegény pedig fenyegetést sem hall. 9 Az igazak világossága vígan ég, de a bűnösök lámpása kialszik. 10 A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van. 11 A könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik. 12 A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája. 13 Aki megveti az igét, eladósodik miatta, de aki tiszteli a parancsolatokat, elnyeri jutalmát. 14 A bölcs tanítás az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére.
Bibliaolvasó Kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
„A kevélységből csak civódás lesz...” (10). Vitáinkat, sőt szentségtelen veszekedéseinket többnyire azzal indokoljuk meg, hogy az igazságot védelmezzük. De az igazság egyikünknek sincs a birtokában, csak részigazságaink vannak, miközben ezek oltárán rút emberáldozatként feláldozzuk azt, akiért Krisztus már meghalt (Róm 14,15). Civódásainknak sokszor nincs köze az igazsághoz, csak az egónkhoz. Mielőtt kenyértörésre kerül a sor azokkal, akiket szeretnünk és tisztelnünk kellene, tartsunk önvizsgálatot.
RÉ21 471 RÉ 224
Könyörgés böjti időben | 467 | Mennynek és földnek nemes teremtője
„Kardélre hányják és fogságba viszik őket mindenféle nép közé, és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.” Lk 21,20–24
20 Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet ellenséges seregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak pusztulása. 21 Akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, menjenek ki onnan, akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda. 22 Mert ezek a bosszúállás napjai, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva. 23 Jaj azokban a napokban a terhes és a szoptatós anyáknak, mert nagy nyomorúság szakad a földre és harag erre a népre. 24 Kardélre hányják és fogságba viszik őket mindenféle nép közé, és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(24) „Kardélre hányják és fogságba viszik őket mindenféle nép közé, és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.” (Lk 21,20–24)
Jézus a szent város pusztulásáról jövendöl, és menekülésre buzdítja övéit. A katasztrófa elháríthatatlan, „meg van írva” (22). Szenvedések, pusztulás és pusztítás, teljes embertelenség, még a várandós és szoptatós anyák számára sincs kímélet – ez a pogányok ideje. Az első templom elpusztítását a zsoltár úgy írta le, hogy hozzáfűzte a fájdalmas kilátástalanságot: senki sem tudja, meddig tart ez (Zsolt 79,9). A tanítványok is jeleket kértek a bekövetkező katasztrófák értelmére nézve (21,7), de Jézus szava szerint maga az iszonyatos idő a jel. Éppen az a pogányok ideje, mikor a rettenetek közepette nem találunk szabadulásra mutató jelet, és nincs velünk határnapot jövendölő próféta sem, nincs belátható távlatunk a nyomorúság és szükség végéről. Csak a szívünkbe jól bevésett bizonyság tart meg (14). Bármily ellentmondásosnak tűnik, a menekülés itt nem meghátrálás, hanem része a béketűrésnek, sajátos módja az istentelen idők elhordozásának, önmagunk megkímélése arra az időre, amikor majd bizonyságot kell tennünk a Krisztus nevéről. A pogányok ideje meghatározott, sőt, egyre fogy (Jel 12,12), az ítélet ideje letelik.
