„Utálja az Úr a kétféle súlyt...” Péld 20
1 A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog. 2 A király haragja olyan, mint az oroszlán morgása, aki fölidézi, maga ellen vét. 3 Távol maradni a perpatvartól: dicsőség, a bolond mind belekeveredik. 4 Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit. 5 Mély víz az ember szívének a terve, de az okos ember kimeríti. 6 Sok ember hirdeti, hogy hűséges, de ki találhat megbízható embert? 7 Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek. 8 Ha a király az ítélőszékben ül, tekintete észrevesz minden rosszat. 9 Ki mondhatja: Tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem? 10 A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az Úr. 11 Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, hogy tiszta és helyes-e, amit tesz! 12 A halló fület és a látó szemet egyaránt az Úr alkotta. 13 Ne szeresd az alvást, mert elszegényedsz; tartsd nyitva a szemed, és jóllakhatsz kenyérrel. 14 Rossz! Rossz! – mondja a vevő, de amint elmegy, már dicsekszik. 15 Lehet bőven arany és igazgyöngy, de legdrágább kincs az okosan beszélő száj. 16 Vedd el a ruháját, mert kezességet vállalt másért, és zálogold meg az idegenért! 17 Ízlik az embernek a hazugsággal szerzett kenyér, de végül kaviccsal lesz tele a szája. 18 Tanácskozás során születik a jó terv, és megfontoltság kell a háborúhoz. 19 A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz! 20 Aki apját vagy anyját átkozza, annak mécsese a legnagyobb sötétben alszik ki. 21 Az előre kikövetelt örökségen végül is nem lesz áldás. 22 Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged. 23 Utálja az Úr a kétféle súlyt, és a hamis mérleg nem jó dolog. 24 Az Úr irányítja a férfi lépteit, az ember hogyan érthetné meg útját? 25 Csapdába esik az, aki könnyelműen tesz fogadalmat, mert azután már hiába bánkódik. 26 A bölcs király leteríti a bűnösöket, és kocsival hajt rájuk. 27 Az ember lelke az Úrtól kapott mécses, egészen átkutatja a test belsejét. 28 Szeretet és hűség őrzi a királyt, és szeretet támogatja trónját. 29 Az ifjak dísze az erő, az öregek ékessége pedig az ősz haj. 30 Zúzódások, sebek tisztítanak meg a gonoszságtól, és a test belsejében is érzett csapások.
Bibliaolvasó Kalauz – Bóna Zoltán igemagyarázata
„Utálja az Úr a kétféle súlyt...” (23). Az ember megbocsátja magának a szubjektivitást. Az én két szemem másképp látja azt, ami hozzám közel, mástól pedig távol van, és fordítva. A valutának, de egyéb javaknak is általában két ára van, vételi és eladási. Nem helyes ez az Úr előtt. Jézus is arra buzdít, hogy magyarázkodás vagy esküdözés helyett az igenünk legyen igen, a nemünk nem, és minden értékünk világos, helytálló és időtálló.
RÉ21 107 RÉ 107 • IÉ Ézs 54,7–10 • Zsolt 107
Zsoltárdicséret | 122 | Örvendek az én szívembe'
Heti zsoltárének | 32 | Ó, mely boldog az oly ember éltébe’
„… keserves sírásra fakadt.” Lk 22,54–65
54 Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte. 55 Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük. 56 Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: Ez is vele volt. 57 Ő azonban letagadta, ezt mondva: Asszony, nem ismerem őt! 58 Röviddel ezután más látta meg, és ezt mondta: Te is közülük való vagy! De Péter így válaszolt: Ember, nem vagyok! 59 Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való. 60 Péter azonban ismét tagadta: Ember, nem tudom, mit beszélsz. És amikor ezt mondta, egyszerre megszólalt a kakas. 61 Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. 62 Azután kiment, és keserves sírásra fakadt. 63 Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt, 64 majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: Ki ütött meg téged? Prófétáld meg! 65 És sok más szidalmat is szórtak rá.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(62) „…keserves sírásra fakadt.” (Lk 22,54–65)
Máté megjegyzése szerint Péter azért követte Jézust, hogy lássa, mi lesz letartóztatásának végkimenetele (Mt 26,58). János megjegyzése szerint ismerős révén jutott be a főpap udvarába (Jn 18,16). De a tanítvány nem vegyülhet el észrevétlenül a Jézus ellenségei között. Ez az igen vagy nem órája. Lukács megszakítás nélkül beszéli el Péter tagadását: nem ismerem Jézust (57), nem tartozom a tanítványai közé (58), nem tudom, miről beszéltek (60). A kakas a harmadik tagadása közben szólal meg; ekkor Péter már nem egyszerű szavakkal tagad, hanem esküdözik, sőt átkozódik (Mk 14,71). Hosszadalmas kimagyarázkodásra a lelepleződéstől való félelme készteti. S ha nem a szolgák itt, az udvaron, hát a kakasszó leleplezi, de nem az ellenségei, hanem önmaga előtt. Lám, mennyire üres volt fogadkozása, hogy kész meghalni Jézussal. Keserves sírása voltaképpen sirató. Így siratta halott fiát a naini özvegy (7,13), így siratták Jairus lányát (8,52), így siratták Jézust is, mikor megfeszíteni vitték (23,28). Mégsem Péter a főszereplő, hanem a prófétaként megalázott Jézus (64), s nem Péter önmaga gyászolása itt a meghatározó, hanem az, hogy Jézus imádkozott érte (22,33). Értünk is imádkozott. Az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre (2Kor 7,9).
