„A restet megöli vágyakozása, mert a két keze nem akar dolgozni...” Péld 21
1 Olyan az Úr kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja. 2 Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr vizsgálja meg a szíveket. 3 Az igaz és törvényes cselekvést többre becsüli az Úr, mint az áldozatot. 4 A gőgös tekintet és a kevély szív a bűnösök mécsese: vétek. 5 A szorgalmasnak a tervei csak hasznot hoznak, de mindenki, aki elsieti a dolgát, csak ínségbe jut. 6 A hazug nyelvvel szerzett kincs tovaszálló pára és halálos csapda. 7 A bűnösöket elsodorja erőszakosságuk, mert nem akarják teljesíteni a törvényt. 8 Tekervényes a bűnös ember útja, de a tisztának az eljárása egyenes. 9 Jobb a tető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban. 10 A bűnös lelke rosszat kíván, még a barátjára sem néz jóindulattal. 11 Ha bírságot kap a csúfolódó, csak abból ért az együgyű, de ha a bölcset oktatják, ő már abból is okul. 12 Az igaz szemmel tartja a bűnös házát, és a bűnösöket romlásba dönti. 13 Aki bedugja fülét a nincstelen segélykiáltására, annak sem válaszolnak majd, amikor ő kiált. 14 A rejtve adott ajándék megenyhíti a haragot, és a titkon eljuttatott adomány a heves indulatot. 15 Az igaznak öröm, ha a törvény jut érvényre, de a gonosztevőnek rettegés. 16 Az értelem útjáról letévedő ember az árnyak gyülekezetébe jut majd. 17 Ínségre jut, aki szeret vigadozni, aki szereti a bort és az olajat, nem gazdagszik meg. 18 Váltságdíj lesz az igazért a bűnös, és a becsületesek helyett a hűtlen. 19 Jobb a puszta földjén lakni, mint zsémbes és bosszús asszonnyal. 20 Drága kincs és olaj van a bölcs hajlékában, az ostoba ember pedig eltékozolja azt. 21 Aki igazságra és hűségre törekszik, életet, igazságot és megbecsülést talál. 22 Behatol a bölcs a hősök városába, és lerombolja megbízhatónak vélt erődjét. 23 Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól. 24 A kevély gőgösnek csúfolódó a neve, dühében gőgösen viselkedik. 25 A restet megöli vágyakozása, mert a két keze nem akar dolgozni; 26 egész nap csak vágyakozik, az igaz pedig ad, és nem fukarkodik. 27 A bűnösök áldozata utálatos, kivált ha galád dologért hozzák. 28 Aki hazugságot tanúsít, elvész, de aki meggyőződött az ügyről, az mindig beszélhet. 29 Szemtelen képet vág a bűnös ember, a becsületes pedig rendben tartja dolgait. 30 Nem használ a bölcsesség és az értelem, sem a tanács az Úrral szemben. 31 Készen áll a ló a csata napján, de az Úr adja a győzelmet.
Bibliaolvasó Kalauz – Bóna Zoltán igemagyarázata
„A restet megöli vágyakozása, mert a két keze nem akar dolgozni...” (25). A restség egyszerűen lustaságot jelent, illetve egy speciális szégyenérzetet a mulasztás miatt. A lusta embernek az a tragédiája, hogy a vágyakozása azok iránt a dolgok iránt, amiért dolgozni kellene, vágy marad. Mondhatnánk azt, hogy a rest gondtalanul él, mert nem izgatják a tennivalók, de ez nem igaz. A restség kettészakadt állapot, mert miközben a vágyaim hajtanak, a kezem nem mozdul. Ilyenkor úrrá kell lenni önmagunkon. Vágyainkat kell visszább venni, vagy a tettek mezejére lépni.
RÉ21 6 RÉ 6
Könyörgés böjti időben | 475 | Én Istenem! Sok nagy bűnöm
„Mi szükségünk van még tanúvallomásra?” Lk 22,66–71
66 Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók. Jézust a nagytanács elé vezették, 67 és felszólították: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! Ő pedig így válaszolt: Ha megmondom nektek, nem hiszitek, 68 ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek. 69 De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia a mindenható Isten jobbján. 70 Erre mind azt kérdezték: Akkor hát te vagy az Isten Fia? Ti mondjátok, hogy én vagyok – felelte nekik. 71 Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(71) „Mi szükségünk van még tanúvallomásra?” (Lk 22,66–71)
Az emmausi tanítványok kesergése erre az eljárásra is vonatkozik: így adták Jézust halálos ítéletre (24,20). Miután a korábbi provokációk nem jártak eredménnyel (20. rész), a nagytanács nemcsak árulót keresett, hanem koncepciós eljárást is indított. A megalázott, megvert, megköpdösött Jézust istenkáromlási perre rángatják. De most egészen mást kérdeznek tőle, mint amivel majd a politikai hatóság, Pilátus előtt vádolni fogják (23,2). Itt a legbelsőbb késztetésük tárul fel. A messiásváró nép vezetői rettegnek a Messiástól. A próféták szavain tájékozódók megbotránkoznak a jövendölések teljesültén. Amit oly sok alkalommal akartak már Jézus szájából hallani (11,54), most végre megkapják. Jézus, úgymond, maga ellen vall, nincs szükség tanúvallomásra. Ellenben a feltámadott Krisztus azt mondja nekünk, hogy mi vagyunk a tanúi szenvedésének és feltámadásának, és ezért hirdetnünk kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot (24,47). Ha követőit üldözni fogják, az is alkalom lesz róla vallani (21,13). A Messiás elleni per a tanítványok hűségpróbáin folytatódik. Imádkozzunk az üldözött keresztyénekért!
