„Ne mozdítsd el az ősi határt, amelyet őseid jelöltek ki!” Péld 22,17–29
17 Fordítsd ide füledet, hallgasd a bölcsek szavait, és figyeljen elméd tudományomra! 18 Mert gyönyörűséget szerez, ha őrzöd azokat magadban, ajkadon is állandóan ott lesznek. 19 Legyen az Úrban bizodalmad, ezt tanítom ma neked, bizony, neked! 20 Már előbb is írtam neked tanácsokat és tudnivalókat, 21 tanítva téged arra, hogy ezek valóban igaz mondások, hogy igaz mondásokkal felelhess annak, aki küldött. 22 Ne rabold ki a szegényt, mivel szegény ő, és ne tipord el a nincstelent a kapuban! 23 Mert az Úr perli perüket, és fosztogatóikat megfosztja életüktől. 24 Ne tarts barátságot a haragos természetűvel, és ne járj együtt a heveskedővel, 25 mert megszokod ösvényeit, és magadnak állítasz csapdát! 26 Ne tartozz azok közé, akik kezet adnak, és adósságért kezességet vállalnak! 27 Miért vegyék el alólad fekvőhelyedet is, ha nem lesz miből fizetned? 28 Ne mozdítsd el az ősi határt, amelyet őseid jelöltek ki! 29 Akiről azt látják, hogy ügyesen dolgozik, az biztosan a királyok szolgálatába fog állni, nem marad az alacsony rangúak szolgája.
Bibliaolvasó Kalauz – Bóna Zoltán igemagyarázata
„Ne mozdítsd el az ősi határt, amelyet őseid jelöltek ki!” (28). Salamon itt nyilván földtulajdonra gondol, de mi alkalmazhatjuk arra az igazságra is, hogy mindennek van határa. Mégpedig azért van mindennek határa, mert a teremtés és a megváltás a határképzésben történik. Isten mint Teremtő határt szab égnek, tengernek, szárazföldnek és minden teremtésnek. Krisztus mint Megváltó határt szab jónak és rossznak, megbocsátottnak és elítéltnek, dicséretesnek és javítandónak. Ezek olyan ősi határok, amelyeket ha a modernitás jegyében föllazítunk, kártyavárként dől össze teremtés és társadalom.
RÉ21 80 RÉ 80
Könyörgés böjti időben | 469 | Vedd el Úr Isten, rólunk haragodat
„Ezen a napon… barátságot kötöttek egymással…” Lk 23,6–12
6 Pilátus ezt hallva megkérdezte: Galileából való ez az ember? 7 Amikor pedig megtudta, hogy Heródes fennhatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban. 8 Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már jó ideje szerette volna látni, mert hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd a szeme láttára. 9 Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki. 10 Ott álltak a főpapok és az írástudók is, akik hevesen vádolták. 11 Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz. 12 Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással, korábban ugyanis ellenségek voltak.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(12) „Ezen a napon… barátságot kötöttek egymással…” (Lk 23,6–12)
Ki az illetékes? Amikor Pilátus megértette a vádakból, hogy Jézus Galileából érkezett Jeruzsálembe, nyomban átküldette őt a városban tartózkodó Heródeshez, mert Galilea Heródes joghatósága alá tartozott. Bár Heródes meg akarta öletni Jézust (13,31), most ezt nem tehette meg „törvényesen”, hiszen csak a saját területén voltak jogosítványai. Visszaküldte hát Jézust Pilátushoz, de előbb megalázta. Az előtte is hangoztatott vádakból rendez gyalázatos komédiát, katonáival patyolattiszta ruhába öltözteti és kigúnyolja Jézust, aki még csodát sem tett, pedig ez a látványosság érdekelte volna Heródest (9,9). Nemrégiben még azt hitte, hogy Jézus a feltámadott Keresztelő János (Mk 6,14), de immár nincs miért félnie tőle, semmibe veheti, micsoda ajándék ez Pilátustól. Az eddig torzsalkodó hatalmasok barátságot kötnek, az illetékességi kérdés az apropó. Sok barátság született már így, és születik ma is. A Jézus barátait üldözők reálpolitikai barátsága ez (Jn 15,5), amely azonban nem árthat a Megváltó gyermekeinek (Lk 12,4). Imádkozzunk azokért, akiket a hatalmasok cinikus cimborasága kiszolgáltat az üldözésnek! És óvakodjunk még az alkalmi gyűlöletszövetségektől is. A világ barátsága ellenségeskedés Istennel (Jak 4,4).
