„Örüljön apád és anyád, vigadjon, aki szült téged!” Péld 23
1 Ha uralkodóval együtt ülsz le enni, jól gondold meg, mi van előtted, 2 mert ha telhetetlen vagy, kést tettél a torkodra! 3 Ne kívánd jó falatjait, mert csalétek az! 4 Ne fáradj azon, hogy meggazdagodj, a magad belátásából hagyd abba! 5 Alig száll rá tekinteted, már nincs meg, mert gyorsan szárnya támad, az ég felé repül, mint a saskeselyű. 6 Ne edd az irigy ember kenyerét, és ne kívánd jó falatjait, 7 mert olyan ő, mint aki számolgat magában: Egyél, igyál! – mondja neked, de nem szívesen. 8 Megevett falatodat ki fogod hányni, és kedves szavaidat elvesztegeted. 9 Az ostoba füle hallatára ne beszélj, mert csak megveti okos szavaidat. 10 Ne mozdítsd el az ősi határt, ne orozd el az árvák mezejét! 11 Mert megváltójuk erős: ő perli majd perüket veled. 12 Szívleld meg az intést, és hallgass az okos beszédre! 13 Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal. 14 Te csak bottal vered meg, de lelkét a holtak hazájától mented meg. 15 Fiam, ha bölcs a szíved, örül az én szívem is. 16 Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól. 17 Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap, 18 mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg. 19 Hallgass rám, fiam, légy bölcs, és irányítsd szíved a helyes útra! 20 Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel! 21 Mert a dőzsölő és a falánk elszegényedik, és rongyokba öltöztet a sok alvás. 22 Hallgass apádra, ő nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, ha megöregszik! 23 Vedd meg, és ne add el az igazságot, a bölcsességet, az intést és az értelmet! 24 Vígan örvendezik az igaznak az apja, és aki bölcset nemzett, örül annak. 25 Örüljön apád és anyád, vigadjon, aki szült téged! 26 Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat! 27 Mély verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony. 28 Úgy leselkedik, mint egy rabló, és szaporítja a hűtlen emberek számát. 29 Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme? 30 Azoknak, akik bor mellett mulatnak, és a fűszeres bort kóstolgatni járnak. 31 Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! 32 De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera. 33 Szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig összevissza beszélsz. 34 És olyan leszel, mint aki lefeküdt a tenger közepén, vagy mint aki az árbockosárban fekszik. 35 Ütöttek engem, de nem fájt, vertek, de nem tudtam róla! Amint fölébredek, folytatom, ugyanezt keresem.
Bibliaolvasó Kalauz – Bóna Zoltán igemagyarázata
„Örüljön apád és anyád, vigadjon, aki szült téged!” (25). Talán a legnagyobb boldogság netovábbja, ha az önfeledten örvendező szülőknek sikeres, szerető és szerethető gyermeke van. Milyen jó lenne, ha a gyermeki ambíciók között ott lenne az is: „hadd örüljön apám, hadd vigadjon anyám”. De szép lenne az ilyen beszélgetés: Miért akarod ezt vagy azt elérni? Azért, hogy apám, mind a mennyei, mind a földi, és anyám, mind az anyaszentegyházam, mind a szülőanyám örüljenek neki!
RÉ21 267 RÉ 177
Nagyheti ének | 485 | Jézus, világ megváltója
„…legyen meg, amit kívánnak…” Lk 23,13–25
13 Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, 14 és így szólt hozzájuk: Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek hallgattam ki, és semmi olyan bűnt nem találtam ebben az emberben, amivel vádoljátok. 15 De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el: 16 megfenyítem tehát, és elbocsátom. 17 Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot. 18 Erre valamennyien felkiáltottak: Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk! 19 Ez az ember a városban történt lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe. 20 Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust. 21 De ezek kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg őt! 22 Ő azonban harmadszor is így szólt hozzájuk: De hát mi rosszat tett ez az ember? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom. 23 De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött. 24 Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak: 25 szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadás és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(24) „…legyen meg, amit kívánnak…” (Lk 23,13–25)
Pilátus már korábban is, majd ezen a meghallgatáson is még kétszer ugyanazzal a jogi kifejezéssel ad hangot ellenvetésének: Jézus semmiféle halált érdemlő bűnt nem követett el (23,4.14.22), új keletű barátja, Heródes sem ítélte el. De reálpolitikus lévén alkudozni kezd, s úgy véli, elég lesz, ha nyilvánosan megfenyíti Jézust, és ezzel lezárhatja az ügyet. Ám alighogy kimondja: „szabadon bocsátom őt”, máris csapdába esik, mert a kifejezéssel az amnesztiatörvényt idézi, amelynek értelmében csak egy elítélt esetében gyakorolhatott kegyelmet az ünnep előtt. Vagyis voltaképpen már ítéletet mondott Jézus fölött. Ha ártatlannak tartaná, fenyítés nélkül kellene szabadon bocsátania. Most már két elítélt közül kell választania. A sürgetés aztán végképp erőt vesz az erős emberen, aki valójában gyáva szolga (Jn 19,12), és a vádlók akarata szerint hozza meg ítéletét; előbb feladja meggyőződését, most pedig megadja magát, és átadja a pribékeknek Jézust. A hangzavarban csak egyvalaki hallgat, az Isten báránya, aki alázatos maradt, száját sem nyitotta ki (Ézs 53,7). A római eljárásrend szerint az ítélet két szóból állt: mégy a keresztre! Krisztus azért megy a keresztre, hogy áldozata feloldozzon a gyilkos akaratok kényszere alól!
