„Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige.” Péld 25
1 Ezek is Salamon példabeszédei, amelyeket Ezékiásnak, Júda királyának emberei gyűjtöttek össze: 2 Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti. A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják. 3 Az ég magassága, a föld mélysége és a királyok szíve kikutathatatlan. 4 Távolítsd el az ezüstből a salakot: az ötvös edényt készít belőle. 5 Távolítsd el a bűnöst a király elől, és trónját megerősíti az igazság. 6 Ne tetszelegj a király előtt, és az előkelők helyére ne állj, 7 mert jobb, ha azt mondják neked, hogy jöjj előbbre, mint ha megaláznak egy előkelő előtt, akit magad is látsz! 8 Ne állj ki elhamarkodottan, amikor perelsz, mert mit csinálsz majd a végén, ha ellenfeled megszégyenít? 9 A magad perét pereld ellenfeleddel, de a más titkát ne fedd föl, 10 mert aki hallja, szidalmaz téged, és rágalmazásod nem vonhatod vissza! 11 Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige. 12 Mint az aranyfüggő és a színarany ékszer, olyan a bölcs feddés a szófogadó fülnek. 13 Mint hűsítő hóesés aratás idején, olyan a megbízható követ azoknak, akik küldik, mert felüdíti urai lelkét. 14 Felhő és szél eső nélkül: ilyen az, aki meg nem adott ajándékkal dicsekszik. 15 Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri. 16 Ha mézet találsz, egyél, amennyi jólesik, de túl sokat ne egyél, mert kihányod! 17 Ritkán tedd lábadat felebarátod házába, mert megsokallja, és meggyűlöl. 18 Pöröly, kard és éles nyíl az olyan ember, aki hamisan tanúskodik felebarátja ellen. 19 Mint a rossz fog és a tántorgó láb, olyan lesz a hűtlenek bizakodása a nyomorúság idején. 20 Mint aki leveti ruháját hideg időben, vagy mint aki ecetet kever lúggal, olyan az, aki a rosszkedvű ember előtt dalol. 21 Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet, 22 mert parazsat gyűjtesz a fejére, az Úr pedig visszafizeti, amit adtál. 23 Az északi szél esőt szül, a suttogó nyelv pedig haragos arcot. 24 Jobb a háztető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban. 25 Mint hideg víz a tikkadt embernek, olyan a messze földről kapott jó hír. 26 Fölkavart forrás és romlott vizű kút: olyan az igaz, ha a bűnös előtt meginog. 27 Sok mézet enni nem jó, és a nehéz dolgokat kutatni nehéz. 28 Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.
Bibliaolvasó Kalauz – Bóna Zoltán igemagyarázata
„Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige” (11). Az aranyalma ezüsttányéron az igazságnak, a ragyogásnak és a tartósságnak a csúcsa. Idézik is ezt az igehirdetők legtöbbször nem kimondva, de mintegy beleértve magukat is a példásan szóló igehirdetők közé. Talán egy kicsit óvatosabbnak kellene lennünk ez ügyben, nehogy valaki valami máshoz hasonlítsa az igehirdetésünket.
RÉ21 229 RÉ 287
Zsoltár vasárnapra | 102 | Hallgasd meg, Uram, kérésem
„Másokat megmentett…” Lk 23,32–43
32 Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. 33 Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. 34 Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin. 35 A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja! 36 Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki, 37 és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat! 38 Felirat is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA. 39 A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is! 40 De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! 41 Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. 42 Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! 43 Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(35) „Másokat megmentett…” (Lk 23,32–43)
Itt derül ki, hogy Jézus megfeszítését beleillesztették egy már eleve kitűzött nyilvános kivégzésbe, bűnösök közé sorolták (Ézs 53,12). A sirató hangjait elnyomja Jézus ellenségeinek, a katasztrófaturistáknak, a kivégzést végrehajtó katonáknak és az egyik, vele együtt megfeszített gonosztevőnek (rablónak, Mk 15,27) a csúfolódása. Jézust már a főpap udvarában és Heródesnél is kigúnyolták (22,63; 23,11), de Lukács itt sajátos kifejezést használ: ez a csúfolódás fölényeskedő sértegetés. Így csúfolódtak korábban Jézuson a farizeusok (Lk 16,14), s így űzne csúfot Istenből a tévelygő ember, aki azt hiszi, hogy fölébe kerekedhet a Mindenhatónak (Gal 6,7). A tehetetlen Jézuson élcelődők látszólag Heródes szellemében járnak el (23,6), csodát követelnek: ha ő Isten választottja, felkentje, ha ő a király, a megmentő, akkor mentse meg magát! Valójában egy őrjöngő rítusban vesznek részt: elbánnak a bűnbakkal, s ekként mentik meg magukat. Rettenetes beteljesítése ez a prófétai szónak: sokak bűnét hordozta (Ézs 53,12). A megalázással azt fejezik ki: itt és most lezárul a Jézus-ügy. Ellenben Jézus imádsága – bocsásd meg nekik! – azt tárja fel: itt és most nyílik meg a kegyelem. Nem mentette meg magát, hogy másokat megmentsen. Téged is.
