„Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja meg, és ismeret tölti meg a szobákat mindenféle drága és kedves értékkel” Péld 24
1 Ne irigyeld a rossz embereket, és ne kívánj velük lenni! 2 Mert pusztításon töpreng a szívük, és bántó, amit beszél az ajkuk. 3 Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja meg, 4 és ismeret tölti meg a szobákat mindenféle drága és kedves értékkel. 5 A bölcs férfi erős, és a tudós ember nagy erejű. 6 Megfontoltság kell a háborúhoz, és segítséget jelent a sok tanácsadó. 7 Magas a bolondnak a bölcsesség: ne nyissa ki száját a kapuban! 8 Aki gonosz tettet tervez, azt alattomos embernek hívják. 9 Az alattomos bolondság vétek, és utálják az emberek a csúfolódót. 10 A nyomorúság idején kiderül, hogy erős-e az, aki annak mondja magát. 11 Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak! 12 Ha azt mondanád, hogy erről nem tudunk, az, aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki lelkedet őrzi, ismer; ő megfizet az embernek cselekedete szerint. 13 Egyél, fiam, mézet, mert jó, és a lépes méz édes az ínyednek. 14 Tudd meg hát, hogy ilyen a bölcsesség a lelkednek: ha megtalálod, van jövendőd, és reménységed nem semmisül meg. 15 Ne ólálkodj, te bűnös, az igaz lakóhelyénél, ne pusztítsd el nyugvóhelyét! 16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban. 17 Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved, 18 mert az Úr meglátja, rosszallja, és elfordítja haragját róla. 19 Ne haragudj a gonosztevőkre, ne irigyeld a bűnösöket! 20 Mert nincs jövője a gonosznak, a bűnösök mécsese kialszik. 21 Fiam, féld az Urat és a királyt, és felforgatók közé ne keveredj! 22 Mert hirtelen támad rájuk a veszedelem, és ki tudja: kettőjüktől milyen pusztulás jön? 23 Ezek is a bölcsek mondásai: Nem jó a személyválogatás a törvénykezésben. 24 Aki igaznak mondja a bűnöst, azt átkozzák a népek, és kárhoztatják a nemzetek. 25 De akik igazságot szolgáltatnak: jó dolguk lesz, és gazdag áldás száll rájuk. 26 Ajkakat csókol az, aki helyes választ ad. 27 Lásd el kinti tennivalódat, és végezd el mezei munkádat, azután építsd házadat! 28 Ne tanúskodj ok nélkül felebarátod ellen: miért szednéd rá beszédeddel? 29 Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint! 30 Elmentem a lusta ember földje mellett, és az esztelen ember szőlője mellett, 31 és láttam, hogy egészen fölverte a gaz, színét elfedte a gyom, és kőkerítése összedőlt. 32 Amikor ezt láttam, elgondolkoztam, elnéztem, és ezt az okulást szereztem: 33 Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: 34 így tör rád a szegénység, mint az útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.
Bibliaolvasó Kalauz – Bóna Zoltán igemagyarázata
„Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja meg, és ismeret tölti meg a szobákat mindenféle drága és kedves értékkel” (3–4). Az ökológiai veszélyeztetettség közepette különleges építészeti megoldások látnak napvilágot. Mintha az építészek a lélek és az intellektus minden munícióját csatasorba állítanák. A bölcsességben benne van a hit, az értelemben benne van a folyamatos mérlegelés, az ismeretben pedig a tudás. Ennek a háromnak a dinamikus együttműködése nemcsak okosházakat fog építeni, hanem okos életműveket is.
RÉ21 297 RÉ 233
Nagyheti ének | 495 | Ó, ártatlanság Báránya
„…elvezették…” Lk 23,26–31
26 Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. 27 Követte őt a nép és az asszonyok nagy sokasága, akik jajgattak, és siratták őt. 28 Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok, 29 mert íme, jönnek majd napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak! 30 Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! – és a halmoknak: Borítsatok el minket! 31 Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(26) „…elvezették…” (Lk 23,26–31)
A modern ember iszonyattal utasítja el a halálbüntetést is, nemhogy a nyilvános kivégzést. Nehéz hát elképzelnünk Jézus keresztútját és halálát. A halálos ítélet végrehajtását rögtön a kihirdetése után megkezdik, Jézust mintegy erőltetett menetben vezetik ki a vesztőhelyre. A sietséget jelzi az is, hogy egy arra járó férfit, az észak-afrikai Cirénéből származó Simont arra kényszerítik, hogy a több ízben megvert, végletekig kimerült Jézus helyett vigye a kivégzés eszközét, a keresztet. Málenkij robot. A kivégzőosztagot követik Jézus ellenségei, a látványosságra összeverődő bámészkodók, de Jézus hozzátartozói és tanítványai is. Jézus nehéz intelemmel csitítja övéit; hasonlata a zöldellő és a száraz fa sorsáról Ezékiel jövendölésének felfokozása (Ez 17,24), prófétai szó ez arról, hogy bár Isten örök jóra (üdvösségre) fordította ezt a végső rosszat, vagyis az egyetlen igaz kárhoztatását (Péld 17,15), az ártatlan elvetése ítélet alá esik. De a tanítványoknak mondott vigasztalást is ide kell értenünk: „ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul” (Jn 16,20).
