„Légy bölcs...” Péld 27
1 Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap! 2 Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad! 3 Súlyos a kő, és nehéz a homok, de a bolond bosszantása mindkettőnél nehezebb. 4 Kegyetlen indulat a túláradó harag, de ki állhat meg a féltékenységgel szemben? 5 Jobb a nyílt feddés a titkolt szeretetnél. 6 Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködő csókja. 7 Az, aki jóllakott, a lépes mézet is eltapossa, de az éhes embernek még a keserű is édes. 8 Mint a madár, amely elhagyja fészkét, olyan az az ember, aki elhagyja lakóhelyét. 9 Az olaj és a jó illat vidámít, de a jó barát lélekből jövő tanácsa is. 10 Barátodat és apád barátját ne hagyd cserben! Ne menj testvéred házába, mikor bajban vagy! Többet ér a közeli szomszéd a távoli testvérnél. 11 Légy bölcs, fiam, és vidíts fel engem, hogy megfelelhessek annak, aki gyaláz. 12 Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják. 13 Vedd el ruháját, mert kezességet vállalt másért, és zálogold meg az idegenért! 14 Aki kora reggel nagy hangon áldja felebarátját, átoknak veszik azt tőle. 15 A záporeső idején csepegő háztető és a zsémbes asszony egyformák: 16 aki feltartóztatja, szelet tartóztat fel, és jobbjával olajat fog meg. 17 Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat. 18 Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik. 19 Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember. 20 Amilyen telhetetlen a halál és az enyészet helye, éppoly telhetetlen az emberi szem. 21 Ami az ezüstnek az olvasztótégely és az aranynak az olvasztókemence, az az embernek a jó hírneve. 22 Ha apróra töröd is a bolondot mozsárban, mozsártörővel, akkor sem megy ki belőle a bolondság. 23 Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal, 24 mert a kincs nem marad meg örökké, sem az ékszer nemzedékről nemzedékre! 25 Amikor behordják a szénát, és a fű kizöldül újra, mikor begyűjtik a hegyekről a takarmányt, 26 akkor a bárányokért ruhát, a kecskékért mezőt vehetsz; 27 és lesz elég kecsketejed eledelre, házad népe eledelére és szolgálóid megélhetésére.
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
A nagyravágyás (1–2), az indulatosság (4), a csapongás (7) könnyen meghiúsítja azt, hogy a helyén kezeljük a dolgokat. A bölcsesség és okosság (11) azonban minden helyzetben jól jön, és jövőt nyitogató boldoguláshoz kísér – kiváltképpen, ha gondos, körültekintő, szorgos munkavégzéssel (23–27) társítjuk.
RÉ21 212 RÉ 156
Nagyheti ének | 496 | Felnézek rád, csodás kereszt
„…elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.” Lk 23,50–56
50 Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú, 51 aki nem értett egyet a többiek döntésével és eljárásával, mert várta az Isten országát. 52 Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. 53 Azután levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt. 54 Az ünnepi előkészület napja volt, és hamarosan kezdődött a szombat. 55 Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek Jézussal Galileából, és megnézték a sírboltot meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét. 56 Azután visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(52) „…elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.” (Lk 23,50–56)
Arimátiai József a nagytanács tagja volt, az evangélisták közlése szerint Jézus titkos tanítványa, aki „várta Isten országát” (51); azt viszont csak Lukács beszéli el, hogy nem értett egyet a nagytanács halálos döntésével és cinikus eljárásával. Láttuk, hogy Jézus halála a századost megrendült vallomásra, a sokadalmat bánkódó önvádra (48) késztette, most pedig Arimátiai Józsefet tanítványságának nyílt vállalására vezeti. Ő gondoskodik Jézus eltemetéséről. Ahogy Márk megjegyzi: bátran ment be Pilátushoz (Mk 15,43), kockázatot vállal, mikor elkéri Jézus holttestét. Ha Jézus kivégzése sürgető volt ellenségei számára, még az ünnep előtt (22,1), akkor gyors eltemetése a tanítványai és rokonai számára volt szükséges, mert egyrészt a kivégzettet nem lehetett éjszakára az akasztófán hagyni (5Móz 21,23), másrészt közeledett szombat napja. Bár a holttestet gondosan gyolcsba göngyölik, és egy közeli új sírboltba helyezik (amely Máté megjegyzése szerint magáé Józsefé volt), a temetési szokásoknak nem tudnak maradéktalanul eleget tenni. Meg kell tartaniuk a szombatnapi nyugodalmat. S amit majd csak a feltámadáskor értenek meg: elvégeztetett a bűneinkért való elégtétel.
