„jobb a feddhetetlenül élő szegény annál, aki gazdag, de görbe utakon jár” Péld 28
1 Futnak a bűnösök, ha nem üldözik is őket, de az igazak biztosnak érzik magukat, mint egy oroszlán. 2 Sok a vezető, ha pártütés van az országban, míg egy értelmes és okos ember soká fenntartja a rendet. 3 Ha szegény ember a nincstelenek elnyomója, olyan az, mint a felhőszakadás, mely után nincs kenyér. 4 Akik elhanyagolják a tanítást, dicsérik a bűnösöket, de akik megfogadják a tanítást, ellenük támadnak. 5 A rossz emberek nem értik meg a törvényt, de akik keresik az Urat, egészen megértik. 6 Jobb a feddhetetlenül élő szegény annál, aki gazdag, de görbe utakon jár. 7 Aki ügyel a tanításra, értelmes fiú az, de aki a dőzsölőkkel tart, szégyent hoz apjára. 8 Aki kamattal és uzsorával gyarapítja vagyonát, annak gyűjt, aki könyörül a nincsteleneken. 9 Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos. 10 Aki a becsületeseket rossz útra csábítja, maga esik a verembe, de a feddhetetlenekre szép örökség vár. 11 A gazdag ember bölcsnek tartja magát, de a nincstelen, ha értelmes, átlát rajta. 12 Ha az igazak vigadnak, az nagy dicsőséget jelent, ha a bűnösök kerülnek felül, keresni kell az embereket. 13 Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer. 14 Boldog ember, aki mindig istenfélő, de a kemény szívű bajba esik. 15 Olyan a szegény népen uralkodó bűnös, mint a morgó oroszlán és az éhes medve. 16 Ha esztelen a fejedelem, nagy lesz az elnyomás, de ha gyűlöli a nyerészkedést, hosszú ideig él. 17 Akit vérontás bűne terhel, hadd fusson a sírig, ne segíts neki! 18 Aki feddhetetlenül él, az segítséget kap, de aki görbe utakon jár, egyszer csak elbukik. 19 Aki műveli a földjét, annak elég kenyér jut, de aki hiábavalóságokat hajhász, annak szegénység jut. 20 A megbízható ember bőven kap áldást, de aki gyorsan akar meggazdagodni, nem marad büntetlenül. 21 A személyválogatás nem jó dolog, egy falat kenyérért is vétekbe viheti az embert. 22 Gyorsan akar gazdagságra jutni a kapzsi, de nem tudja, hogy ínségbe jut. 23 Aki figyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál, aki csak hízeleg. 24 Aki meglopja apját és anyját, és azt gondolja, hogy az nem bűn, cinkosa az a gonosztevőnek. 25 A telhetetlen ember viszályt szít, de aki az Úrban bízik, az gyarapodik. 26 Aki a maga eszében bízik, ostoba, de aki bölcsen él, az megmenekül. 27 Nem fog szűkölködni az, aki ad a szegénynek, de aki elfordítja tőle tekintetét, azt sok átok éri. 28 Ha fölemelkednek a bűnösök, elrejtőzik az ember, de ha azok elpusztulnak, sokan lesznek az igazak.
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
Évezredek óta tudomásul szolgál, hogy „jobb a feddhetetlenül élő szegény annál, aki gazdag, de görbe utakon jár” (6). A telhetetlenség, a hatalomra és gazdagságra törekvés kortalan jelensége mégis kóros tünetté válik, és sokaknak okoz nyomorúságot újra meg újra. Olyan jó lenne, ha a növekedésre irányuló törekvésben olyan igék igazsága ragyogna fel, mint „a megbízható ember bőven kap áldást” (20), vagy „aki az Úrban bízik, az gyarapodik” (25)!
RÉ21 653 RÉ 492
Nagyheti ének | 493 | Ó, Krisztus-fő, te, zúzott
„…tanácstalanul álltak…” Lk 24,1–12
1 A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. 2 A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, 3 és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. 4 Amikor emiatt tanácstalanul álltak, íme, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. 5 Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt? 6 Nincsen itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza: megmondta nektek még Galileában, 7 hogy az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie, de a harmadik napon fel kell támadnia. 8 Ekkor visszaemlékeztek szavaira, 9 és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. 10 A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak, 11 de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. 12 Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(4) „…tanácstalanul álltak…” (Lk 24,1–12)
Lukács ugyan nem jegyezte fel, hogy Arimátiai József kővel lezárta Jézus sírját, de a többi evangélistával együtt beszámol arról, hogy a sírhoz kiérkező asszonyok már elhengerítve találták a követ. Az asszonyok tétovázása már kiérkezésük előtt kezdődött: Ki hengeríti el nekünk a követ? – kérdezgették egymástól, jegyzi fel Márk (Mk 16,3). Az üres sírboltba lépve tanácstalanságuk kétségbeeséssé fokozódik; nem találják Jézus holttestét, így a két napja megkezdett temetést nem tudják folytatni. Az angyalok megjelenésére mindez rémületté változik. Hová jutunk ezekből az érzésekből? Megoldhatatlan talányokhoz? Lukács nem véletlenül használja itt az „aporia” szót, amely a filozófiában az eldönthetetlen vitát jelenti. Ám a Jézus szavára való visszaemlékezés a feltámadás hírnökeivé formálja át az asszonyokat (9). Ez a feltámadás titka: halálból életre, gyászból örömre, tanácstalanságból bizonyosságra. S bár híradásukat képzelgésnek, üres fecsegésnek tartják az apostolok, vagyis nem adnak hitelt beszámolójuknak, Péter mégis elsiet a sírhoz, amelyet valóban üresen talál. A csodálkozása pedig éppen ugyanoda vezeti majd őt is, mint vezette tétovaságuk az asszonyokat – Jézus szavaihoz. Pünkösdkor pedig majd éppen Péter szavai vezetik a tanácstalanokat az evangéliumhoz (ApCsel 2,12). Indulj bátran!
