„...sokkal drágább az igazgyöngynél” Péld 31
1 Lemúél masszái király beszéde, amelyre anyja tanította. 2 Mit mondjak, fiam, méhemnek gyermeke, akiért fogadalmat tettem? 3 Ne vesztegesd erődet nőkre, ne járj azokhoz, akik királyokat rontanak meg! 4 Lemúél! Nem illik a királyokhoz a borivás, nem illik az a királyokhoz, sem a fejedelmekhez a részegeskedés. 5 Mert ha iszik, elfeledkezik a rendeletekről, és helytelenül ítélkezik a nincstelenek ügyében. 6 Adjatok részegítő italt a veszendőnek, és bort az elkeseredett embernek. 7 Igyék, hogy megfeledkezzék szegénységéről, és ne gondoljon tovább nyomorúságára. 8 Nyisd meg szádat a némáért, a mulandó emberek ügyéért! 9 Nyisd meg szádat, ítélkezz igazságosan, juttasd igazához a nincstelent és a szegényt! 10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. 11 Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy. 12 Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát. 13 Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével. 14 Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt. 15 Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést szolgálóinak. 16 Ha az a szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt telepít. 17 Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait. 18 Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese. 19 Ügyesen kezeli a rokkát, tenyerében tartja az orsót. 20 Tenyerét megnyitja a nincstelen előtt, kezét nyújtja a szegénynek. 21 Nem félti háza népét a hóeséskor sem, mert egész háza népe meleg ruhába öltözött. 22 Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete. 23 Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel ül együtt. 24 Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak. 25 Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. 26 Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít. 27 Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés. 28 Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: 29 Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket! 30 Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó. 31 Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
Az anyai szeretet hangján (1–2) szólal meg a fejezetünk, és óva int a kicsapongástól (3) és a függőségtől (4), miközben arra is rámutat, ami felé érdemes nyitni (8–9). A dicséret hangján ad azután különösen hangsúlyos tanítást a szó legnemesebb értelmében vett élettársról, a derék asszonyról (10), akinek minden munkáján és forgolódásán Isten áldása érezhető. Az Úrtól rendelt társ megtalálása nagy érték, „...sokkal drágább az igazgyöngynél” (10).
RÉ21 486 RÉ 344
Nagyheti himnusz | 486 | Királyi zászlók lobognak
„…felemelte a kezét, és megáldotta őket.” Lk 24,50–53
50 Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. 51 És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. 52 Azok pedig leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe; 53 mindig a templomban voltak, és áldották Istent.
Az Ige mellett – Bogárdi Szabó István igemagyarázata
(50) „…felemelte a kezét, és megáldotta őket.” (Lk 24,50–53)
Jézust nemcsak felemelő pillanatokban láttuk áldást adni, például gyermekek megáldásakor (9,16), vagy az asztali közösségben mondott áldásakor (24,30), hanem a legszélsőségesebb helyzetben is, amikor imádkozott azokért, akik megfeszítették (23,34). A Szentlélek felhatalmazó ereje (49) és áldása nélkül szentimentalista gesztus, hamar kiüresedő póz volna az, amelyet Jézus szinte elgondolhatatlan követelményként állít elénk is: áldjátok azokat, akik titeket átkoznak (6,28). Mennybemenetelének pillanatában is áldja tanítványait, és áldást küld majd Szent Lelkével. Ez nem búcsúáldás, hanem az örök közbenjárónak, a jobb szövetség kezesének (Zsid 7,22) örökkévaló áldása. A tanítványok örömét hűséges helyben maradásuk fejezi ki. Az áldás a forrása minden kegyességnek. Mondj áldást, mert áldást örököltél! (1Pt 3,9). A Károli-fordítás egy régi kéziratváltozaton alapul: dicsérték és áldották Isten (53). Lám, a betlehemi angyalok dicsőítő éneke (2,20) immár a Krisztus követőiben visszhangzik. Immár nemcsak Betlehem mezején, hanem az egész világon. Ámen.
