„...Krisztus közöttetek van...” Kol 1,24–29
24 Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testemben betöltöm mindazt, ami Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház. 25 Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek Isten igéjét, 26 azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, 27 akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag e titok dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. 28 Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztusban. 29 Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem.
Bibliaolvasó Kalauz – Édes Árpád igemagyarázata
„...Krisztus közöttetek van...” (27). Pál apostol személyesen vall arról a gazdagságról, amely teljességgel meghatározza az életét és a szolgálatát: Isten a pogányokat is Krisztus testévé tette, és jelen van a hívők élő közösségében. Ez az egyház nagy titka, misztériuma, ahogyan Pál fogalmaz. Az eljövendő dicsőség, amelynek a lényege az örök és boldog közösség Istennel, már most kezdetét vette a Krisztussal és egymással megélt közösségben. Isten lelke végezze el, hogy ne tudjuk magunkban tartani ezt a titkot!
RÉ21 491 RÉ 337
Nagyheti ének | 492 | A Bárány hordja csendesen
„… Istenhez kiáltottak segítségért a harcban, ő pedig meghallgatta kérésüket, mert bíztak benne.” 1Krón 5,1–22
1 Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének a fiai. Ő volt az elsőszülött, de mivel bemocskolta apja ágyát, elsőszülöttségi joga Izráel fiának, Józsefnek a fiaira szállt. Mégsem vezették át József elsőszülöttségét a származási jegyzékbe, 2 mert Júda hatalmasabb volt testvéreinél, és a fejedelem is belőle származott, bár az elsőszülöttségi jog Józsefet illette. 3 Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének a fiai voltak: Hanók, Pallú, Hecrón és Karmí. 4 Jóél utódai: az ő fia volt Semajá, ennek a fia Góg, ennek a fia Simí, 5 ennek a fia Míká, ennek a fia Reájá, ennek a fia Baal, 6 ennek a fia Beérá, akit fogságba vitt Tiglat-Pileszer asszír király. Beérá volt a rúbeniek fejedelme. 7 Ezek voltak a testvérei nemzetségük szerint, akiket származásuk szerint jegyzékbe vettek: Jeíél nemzetségfő és Zekarjá 8 meg Bela, Ázáz fia, aki Sema fia, aki Jóél fia volt. Lakóhelye Aróérban volt egészen Nebóig és Baal-Meónig, 9 kelet felé pedig az Eufrátesz folyamig elnyúló puszta széléig terjeszkedett, mert megszaporodott a jószáguk Gileád földjén. 10 Saul idejében háborút indítottak a hagriak ellen; kiirtották őket, majd a sátraikban laktak Gileád egész keleti vidékén. 11 Gád fiai velük szemben laktak Básán földjén Szalkáig. 12 Jóél volt a nemzetségfő, Sáfám a helyettese; Janaj és Sáfát is Básánban lakott. 13 Testvéreik családonként ezek voltak: Míkáél, Mesullám, Seba, Jóraj, Jakán, Zía és Héber, összesen heten. 14 Ezek Abíhajil fiai, aki Húrí fia, aki Járóah fia, aki Gileád fia, aki Míkáél fia, aki Jesísaj fia, aki Jahdó fia, aki Búz fia volt. 15 Ahí, Abdíél fia, Gúní unokája volt a család nemzetségfője. 16 Ők lakták Gileádot, a Básánt és az ottani falvakat, továbbá a Sárónt összes legelőjével együtt, egyik végétől a másikig. 17 Mindezeket felvették a származási jegyzékbe Jótámnak, Júda királyának és Jeroboámnak, Izráel királyának az idejében. 18 Rúben fiai, a gádiak és Manassé törzsének az egyik fele – csupa vitéz, karddal-pajzzsal fölszerelt gyalogos vagy íjász, képzett harcos, negyvennégyezer-hétszázhatvan hadköteles – 19 háborút indított a hagriak ellen, Jetúr, Náfís és Nódáb ellen. 20 Segítséget kaptak velük szemben, és hatalmukba kerültek a hagriak és mindazok, akik velük tartottak, mert Istenhez kiáltottak segítségért a harcban, ő pedig meghallgatta kérésüket, mert bíztak benne. 21 Jószágukat is elhajtották: ötvenezer tevét, kétszázötvenezer juhot, kétezer szamarat, valamint százezer embert. 22 Sokan estek el halálra sebzetten, mert Istentől volt ez a harc. Az ő helyükön laktak a fogságig.
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(20) „… Istenhez kiáltottak segítségért a harcban, ő pedig meghallgatta kérésüket, mert bíztak benne.” (1Krón 5,1–22)
A hosszú történeti névsorban évszázadok felölelésével két, egymásnak feszülő mondat emelkedik ki. Az egyik az idézett vers, mely arról beszél: Gád fiai hűségesek voltak Istenhez, aki megmentette őket. Ennek párja a 25. vers, amelyben ugyanazok későbbi utódai a hűtlenségük miatt büntetést kapnak. A 20. vers árnyékában még hangsúlyosabb a bukás indoka. Az Isten iránti bizalom: élet. A bálványimádás, hűtlenség pedig pusztulásba vezet. Egyszerű a krónikák vonalvezetése; a hitben Isten megtart, a hitetlenség egyenlő a pusztulással. Sok igazság van bennük. A krónikák könyve sem pillanatok alatt lesújtó, villámszerű büntetést ír le, hanem évszázadokig eltartó folyamatot. Bár a mai világ mintha tagadná, de az erkölcsi mércénknek és hitünknek hatása van az életünkre. Sőt, a következő generációk életére is! Az Isten iránti bizalom hatalmas kincsünk, nem szabad magunkban tartanunk. A hit nem öngyógyításként van jelen az életünkben, hanem Isten iránti bizalomként. Annak a tapasztalata erősít minket, hívőket, hogy Isten meghallgatja a kérésünket. Isten mindenkor hűséges marad hozzánk. Ahogy ószövetségi népéhez is hű maradt, amikor ők hűtlenek lettek.
