„...feltámadtatok Krisztussal...” Kol 3,1–4
1 Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. 2 Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! 3 Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. 4 Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.
Bibliaolvasó Kalauz – Lenkey István igemagyarázata
„...feltámadtatok Krisztussal...” (1). Mi, keresztyének húsvétkor nem egyszerűen Jézus feltámadását ünnepeljük, hanem a saját feltámadásunkat is. Mert aki elhiszi, hogy Isten Jézusért új élettel ajándékozza meg, amely soha el nem múló örök élet, azt Isten csakugyan új élettel ajándékozta meg. Ennek az új életnek a földi halál sem vet véget. Feltámadtatok Krisztussal! Mennyei életetek van. Ennek örüljetek, erről gondolkodjatok és ezzel törődjetek!
RÉ21 513 RÉ 356 • IÉ 1Kor 15,1–11 • Zsolt 114
Húsvéti ének | 511 | Mind jöjjetek, örvendjetek
Heti zsoltárének | 95 | Jertek, örvendjünk mindnyájan
„Úlám fiai kiváló vitézek és íjászok voltak. Gyermekeik és unokáik megsokasodva százötvenen voltak. Mindezek Benjámin fiai voltak.” 1Krón 8
1 Benjámin nemzette elsőszülöttjeként Belát, másodikként Asbélt, harmadikként Ahrahot, 2 negyedikként Nóhát, ötödikként pedig Ráfát. 3 Bela fiai voltak: Addár, Gérá és Abíhúd, 4 Abísúa, Naamán és Ahóah, 5 Gérá, Sefúfán és Húrám. 6 Ezek voltak Éhúd fiai, Geba lakóinak a családfői, de áttelepítették őket Mánahatba: 7 Naamán, Ahijjá és Gérá, aki áttelepítette őket, és ő nemzette Uzzát meg Ahíhúdot. 8 Saharajim Móáb mezején nemzett fiakat, miután elbocsátotta feleségeit, Húsímot és Baarát; 9 Hódesnek, a feleségének nemzette Jóbábot, Cibját, Mésát és Malkámot, 10 Jeúcot, Szokját és Mirmát. Ezek a fiai családfők voltak. 11 Húsímnak nemzette Abítúbot és Elpaalt. 12 Elpaal fiai voltak: Éber, Misám és Semed, aki Ónót, Lódot és falvait építette, 13 Beríá és Sema, Ajjálón lakóinak a családfői kergették el Gát lakosait. 14 Ahjó, Sásák és Jerémót, 15 Zebadjá, Arád és Éder, 16 Míkáél, Jispá és Jóhá voltak Beríá fiai. 17 Zebadjá, Mesullám, Hizkí és Héber, 18 Jismeraj, Jizlíá és Jóbáb voltak Elpaal fiai. 19 Jákím, Zikrí és Zabdí, 20 Elíénaj, Cilletaj és Elíél, 21 Adájá, Berájá és Simrát voltak Simí fiai. 22 Jispán, Éber és Elíél, 23 Abdón, Zikrí és Hánán, 24 Hananjá, Élám és Antótijjá, 25 Jifdejá és Penúél voltak Sásák fiai. 26 Samseraj, Seharjá és Ataljá, 27 Jaaresjá, Élijjá és Zikrí voltak Jeróhám fiai. 28 Ezek a családfők nemzetségük főemberei voltak, Jeruzsálemben laktak. 29 Gibeónban lakott Jeíél, Gibeón atyja; feleségének Maaká volt a neve. 30 Elsőszülött fia Abdón volt, azután Cúr, Kís, Baal és Nádáb, 31 Gedór, Ahjó és Zeker. 32 Miklót nemzette Simát. Rokonságukkal együtt ezek is Jeruzsálemben laktak, testvéreikkel átellenben. 33 Nér nemzette Kíst, Kís nemzette Sault, Saul nemzette Jónátánt, Malkísúát, Abínádábot és Esbaalt. 34 Jónátán fia Meríbbaal volt, és Meríbbaal nemzette Míkát. 35 Míká fiai Pítón, Melek, Taréa és Áház voltak. 36 Áház nemzette Jóaddát, Jóaddá nemzette Álemetet, Azmávetet és Zimrít, Zimrí nemzette Mócát, 37 Mócá nemzette Binát. Ennek a fia volt Refájá, ennek a fia Elászá, és ennek a fia Ácél. 38 Ácélnak hat fia volt, név szerint ezek: Azríkám, Bókerú, Jismáél, Searjá, Óbadjá és Hánán; mindezek Ácél fiai voltak. 39 Testvérének, Éseknek a fiai voltak: Úlám az elsőszülött, Jeús a második, és Elífelet a harmadik. 40 Úlám fiai kiváló vitézek és íjászok voltak. Gyermekeik és unokáik megsokasodva százötvenen voltak. Mindezek Benjámin fiai voltak.
Az Ige mellett – Csűrös András igemagyarázata
(40) „Úlám fiai kiváló vitézek és íjászok voltak. Gyermekeik és unokáik megsokasodva százötvenen voltak. Mindezek Benjámin fiai voltak.” (1Krón 8)
Benjámin törzse sok veszteségen ment keresztül, a szinte teljes megsemmisüléstől (Bír 20) a babiloni fogságig. A felsorolás mögött láthatóvá válik a sok küzdelem, próba, hit és hűtlenség egyaránt. Egyházunk története is megannyi viszontagságon van túl. Még legfiatalabb gyülekezeteink is sok-sok küzdelemben és áldások megannyi lépésén át jutottak mai állapotukig. Igénk felsorolásában megjelenik pár fontos szereplő a 33. versben: Saul és Jónátán. Míg előbbit az Isten iránti hűtlensége és engedetlensége, utóbbit a barátja iránti hűsége és engedelmessége emeli ki a történelemből. Mindkettőnek sorsa ugyanaz lett, de jutalma bizonyosan más. Földi síkon sokszor nem látszik különbség két ember élete között, de hosszú, örök távú látásunkban látjuk a különbséget: „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében” (Jn 3, 18). A feltámadás csodája erre is válaszol: lehetnek elmúló dolgok életünkben, de van, ami nem mulandó: az Isten kegyelme. Boldog, aki a feltámadott Krisztusra és az ő kegyelmére alapozza életét!
